2012. december 4., kedd
2012. december 2., vasárnap
droid vagyok.
nem
birom
ezt
tovább.
feladom.
mindent feladok.
nincs
kedvem.
nem segít már a bonbon, a táblacsoki és a 3emeletes túlcukrozott sütim sem.
67 kiló vagyok.
a társadalom kirekeszti a kövér és rosszkedvű embereket.
nem is érdekel.
ki a fene akar vékony lenni
amikor
minden olyan szar és reménytelen.
már nem akarom hogy bejöjjenek hozzám.
nem akarok én már semmit.
gyerünk!
basszunk tönkre mindent
haljunk bele a depresszióba
nézzük levegőnek az embereket
sírva aludjunk el minden nagyszünetben
induljon minden reggelünk pezsdítőn: mindjártvégemindjártvégeMINDJÁRTVÉGE.
kérlek, mond, hogy holnaptól senkinek sem kell látnia, hogyan szenvedem át magam a halálba.
birom
ezt
tovább.
feladom.
mindent feladok.
nincs
kedvem.
nem segít már a bonbon, a táblacsoki és a 3emeletes túlcukrozott sütim sem.
67 kiló vagyok.
a társadalom kirekeszti a kövér és rosszkedvű embereket.
nem is érdekel.
ki a fene akar vékony lenni
amikor
minden olyan szar és reménytelen.
már nem akarom hogy bejöjjenek hozzám.
nem akarok én már semmit.
gyerünk!
basszunk tönkre mindent
haljunk bele a depresszióba
nézzük levegőnek az embereket
sírva aludjunk el minden nagyszünetben
induljon minden reggelünk pezsdítőn: mindjártvégemindjártvégeMINDJÁRTVÉGE.
kérlek, mond, hogy holnaptól senkinek sem kell látnia, hogyan szenvedem át magam a halálba.
mindennek háttal
én ezt már nagyon nem birom, akár honnan is nézzük.
eltévedtem.
nagyon.
nem fogok pszihológushoz fordulni.
mégis mit mondhatnék neki?
csókolom, kezelésre jöttem, teccik tudni krónikus önsajnáltba és szomorúságba szenvedek.
óóh, nem, valószínűleg nem a "kövér ribanc" és "te miért vagy ennyire lelketlen és rideg" megjegyzés az oka. ugyan, maga badarságokat beszél remékül el vagyok én egyedül, miért zavarna hogy az összes legjobb barátomat elvesztettem. dehogyis, nem zavar hogy úgy néznek rám az osztálytársaim, mintha beteg lennék és naponta 5ször elismétlik: 'minden oké?' . nem, valószínűleg nincs benne a dologba a hat kiló plusz, ami egy hónap alatt felment rám. persze, szerintem is teljesen rendben van hogy utoljára 3 hete voltam szórakozni, ami krónikus csecsemőbőségbe torkollt.
persze, én azt is teljes mértékben elhiszem hogy engem mindenki szeret csak tudja, az még jobban megrémít miszerint nem a világgal van baj, hanem velem. tudja, én már nem is kívánom azt hogy bejöjjenek hozzám, hogy megnézzék jól vagyok-e. nem szeretnék én már semmit. tudom hogy egyszer vége lesz, no de mikor?
már elegem van magamtól.
elhatároztam, hogy elmegyek.
amikor dunaparton voltunk és nekem nem lett jobb kedvem.
akkor tényleg megilyedtem.
egész eddig abban reménykedtem, na majd megkeresnek és minden jó lesz.
semmi sem lett jó.
minden rossz maradt.
miért?
nem gond.
megszoksz vagy megszöksz?
eltévedtem.
nagyon.
nem fogok pszihológushoz fordulni.
mégis mit mondhatnék neki?
csókolom, kezelésre jöttem, teccik tudni krónikus önsajnáltba és szomorúságba szenvedek.
óóh, nem, valószínűleg nem a "kövér ribanc" és "te miért vagy ennyire lelketlen és rideg" megjegyzés az oka. ugyan, maga badarságokat beszél remékül el vagyok én egyedül, miért zavarna hogy az összes legjobb barátomat elvesztettem. dehogyis, nem zavar hogy úgy néznek rám az osztálytársaim, mintha beteg lennék és naponta 5ször elismétlik: 'minden oké?' . nem, valószínűleg nincs benne a dologba a hat kiló plusz, ami egy hónap alatt felment rám. persze, szerintem is teljesen rendben van hogy utoljára 3 hete voltam szórakozni, ami krónikus csecsemőbőségbe torkollt.
persze, én azt is teljes mértékben elhiszem hogy engem mindenki szeret csak tudja, az még jobban megrémít miszerint nem a világgal van baj, hanem velem. tudja, én már nem is kívánom azt hogy bejöjjenek hozzám, hogy megnézzék jól vagyok-e. nem szeretnék én már semmit. tudom hogy egyszer vége lesz, no de mikor?
már elegem van magamtól.
elhatároztam, hogy elmegyek.
amikor dunaparton voltunk és nekem nem lett jobb kedvem.
akkor tényleg megilyedtem.
egész eddig abban reménykedtem, na majd megkeresnek és minden jó lesz.
semmi sem lett jó.
minden rossz maradt.
miért?
nem gond.
megszoksz vagy megszöksz?
2012. november 25., vasárnap
nagyszerűen sikerült végrehajtanom a szerdai bejegyzésemet!
az életem kezd csúcsszuperből ferge. mostfigyelj! .teges lenni! :)
néztem egy nagy csomó tom és jerryt, jóbarátokat és így jártam anyátokkalt
és sokkal-sokkal jobb kedvem lett.
rájöttem nincs jogom elszomorkodni az időmet.
ezentúl belecsapok a lecsóba!
az életem kezd csúcsszuperből ferge. mostfigyelj! .teges lenni! :)
néztem egy nagy csomó tom és jerryt, jóbarátokat és így jártam anyátokkalt
és sokkal-sokkal jobb kedvem lett.
rájöttem nincs jogom elszomorkodni az időmet.
ezentúl belecsapok a lecsóba!
2012. november 16., péntek
2012. november 12., hétfő
csecsemő-gondok, hippiláz és egyéb hisztéria
ééés éljen!
a szánalomaskiscsíravagyok vonat tovább suhan.
kiborultam.
MEGINT.
éreztem a szemgödrömben, megint elő akar bukkanni.
megmutatja magát mindenkinek.
még visszafogom!
még bírok vele!
még egy sör és már el is csitul.
de nem.
amikor felhívott és valami hülyeséget kérdezett akkor már tudtam hogy nem birom visszafogni.
Ő nyert.
a csecsemő.
nem akartam felhívni csak ha már nagyon nem birok vele,
mert ha felhívom akkor ez már nemcsak az én és a bennem lakozó bömbölő óriáscsecsemő harca lesz.
nem.
akkor lesz egy szemtanu (vagy inkább fültanu?) aki elöl soha többé nem titkolhatom el.
és amikor előbukkan...
olyankor tudom, egy ideig még nem birkózom meg vele, elhatalmasodik rajtam és Ő nyer.
gondoltam, megmutatja magát szilvinek és annyi!
és aztán megint elbújik, hogy ketten harcolhassunk egymással.
megszelidítem és elrejtem hogy senki ne lássa.
de nem!
a kis kurva becsapott.
"ezt a harcot te nyered, de a háborút nem!" -gondolta.
és akkor jött ki belőlem, amikor mindenki ott volt.
hát ez természetes, bazdmeg.
mikor máskor bömbölj, mint a barátaiddal tele lévő, valami tuctuc zenétől hangos kocsmában.
azután nem birtam leállítani még a héven sem!!
pedig a batyin még fél órát vártunk a katusra de ő nem jött.
szóval csak hármasban mentünk haza az utolsó hévvel: Zsófi, én és a csecsemő.
azt akartam mondani neki hogy köszönöm, hogy nem kellett egyedül lennem, hogy te voltál az egyetlen aki betartotta amit ígért, éshogy te végképp átérzed hogy én mit érzek, mert veled is ugyan ez van.
és ne haragudj hogy tönkrebasztam az estédet ésmég el is tüntem egy órácskára.
ehelyett csak azt hallom:
-na akkor szia Lilla és köszi hogy itt aludhattam.
-nem adok puszit mert beteg vagyok, nincs mit szia.
gratulálok.
hippi akarok lenni.
ők olyan...békések?
nincs csecsemőjük, soha nem hisztiztek, és olyan nyugodtak.
bár lehet hogy csak a minősíthetetlen mennyiségű fű miatt.
igen, csak nyugodt akarok lenni.
egy bandányi barátot akarok, egy wolksvagent buszt, gyöngyös karkötőket amik felérnek a könyökömig, polaroid fényképezőgépet akarok, és utazgatni a világban a bandányi barátommal és a wolksvagenemmel.
nem akarok kiskosztümös titkárnő lenni,
nem akarok egy számitógép elött ülni nyolctól ötig.
rojtokat akarok, színes szoknyákat, 10soros bakancsot és álomfogót, gitárt és Janis Joplint.
különleges akarok lenni és boldog.
persze, hisztizni van időm és erőm, de a tegnapi napot át- tévéztem és olvastam.
nem csináltam semmit hasznosat, nem váltottam meg se a világot se magamat.
de még az ágyból se tudtam kikelni.
nem akarom a náthára fogni mert attól még hogy fulladozok és nyelem a taknyom még megihattunk volna egy kávét fannival vagy legalább felhívhattam volna.
nocsak, nocsak úgy látszik mégiscsak képtelen vagyok megmenteni a barátságunkat.
újabb gratuláció és örömujjongás magamnak.
a szánalomaskiscsíravagyok vonat tovább suhan.
kiborultam.
MEGINT.
éreztem a szemgödrömben, megint elő akar bukkanni.
megmutatja magát mindenkinek.
még visszafogom!
még bírok vele!
még egy sör és már el is csitul.
de nem.
amikor felhívott és valami hülyeséget kérdezett akkor már tudtam hogy nem birom visszafogni.
Ő nyert.
a csecsemő.
nem akartam felhívni csak ha már nagyon nem birok vele,
mert ha felhívom akkor ez már nemcsak az én és a bennem lakozó bömbölő óriáscsecsemő harca lesz.
nem.
akkor lesz egy szemtanu (vagy inkább fültanu?) aki elöl soha többé nem titkolhatom el.
és amikor előbukkan...
olyankor tudom, egy ideig még nem birkózom meg vele, elhatalmasodik rajtam és Ő nyer.
gondoltam, megmutatja magát szilvinek és annyi!
és aztán megint elbújik, hogy ketten harcolhassunk egymással.
megszelidítem és elrejtem hogy senki ne lássa.
de nem!
a kis kurva becsapott.
"ezt a harcot te nyered, de a háborút nem!" -gondolta.
és akkor jött ki belőlem, amikor mindenki ott volt.
hát ez természetes, bazdmeg.
mikor máskor bömbölj, mint a barátaiddal tele lévő, valami tuctuc zenétől hangos kocsmában.
azután nem birtam leállítani még a héven sem!!
pedig a batyin még fél órát vártunk a katusra de ő nem jött.
szóval csak hármasban mentünk haza az utolsó hévvel: Zsófi, én és a csecsemő.
azt akartam mondani neki hogy köszönöm, hogy nem kellett egyedül lennem, hogy te voltál az egyetlen aki betartotta amit ígért, éshogy te végképp átérzed hogy én mit érzek, mert veled is ugyan ez van.
és ne haragudj hogy tönkrebasztam az estédet ésmég el is tüntem egy órácskára.
ehelyett csak azt hallom:
-na akkor szia Lilla és köszi hogy itt aludhattam.
-nem adok puszit mert beteg vagyok, nincs mit szia.
gratulálok.
hippi akarok lenni.
ők olyan...békések?
nincs csecsemőjük, soha nem hisztiztek, és olyan nyugodtak.
bár lehet hogy csak a minősíthetetlen mennyiségű fű miatt.
igen, csak nyugodt akarok lenni.
egy bandányi barátot akarok, egy wolksvagent buszt, gyöngyös karkötőket amik felérnek a könyökömig, polaroid fényképezőgépet akarok, és utazgatni a világban a bandányi barátommal és a wolksvagenemmel.
nem akarok kiskosztümös titkárnő lenni,
nem akarok egy számitógép elött ülni nyolctól ötig.
rojtokat akarok, színes szoknyákat, 10soros bakancsot és álomfogót, gitárt és Janis Joplint.
különleges akarok lenni és boldog.
persze, hisztizni van időm és erőm, de a tegnapi napot át- tévéztem és olvastam.
nem csináltam semmit hasznosat, nem váltottam meg se a világot se magamat.
de még az ágyból se tudtam kikelni.
nem akarom a náthára fogni mert attól még hogy fulladozok és nyelem a taknyom még megihattunk volna egy kávét fannival vagy legalább felhívhattam volna.
nocsak, nocsak úgy látszik mégiscsak képtelen vagyok megmenteni a barátságunkat.
újabb gratuláció és örömujjongás magamnak.
2012. november 8., csütörtök
tesó-kódex
nem tudom miért csak most osztottam meg a hétfői piszkozatomat.
talán féltem?
ha közzéteszem mindenki megtudja hogy mennyire egy szánalmas alak vagyok, de mostmár ugyis mindegy, nem?
mert
ad1: a szombati manőverem.
ad2: féltékenységi roham.
ad3: csecsemőbőgés.
könyörgöm, Lilla azt hittem ezen már régesrégen túl vagyunk!
miért kezded megint el?
mostanában pont annyira jóban voltunk,
én irtó büszke voltam rá szalagavatón
és volt közös titkunk anyuék elött.
talán most elöszőr.
nem köptük be egymást:
én nem mondtam el hogy folyton isznak emesével
ő nem mondta el hogy az asztalom bal fiókjában rejtegetem a hamutartóm 30 csikkel egyetemben.
de én balga, elkezdtem a kis hisztimet,
mert könyörgöm!
mindenki tudja, hogy nem beteg, nincs láza, makk egészséges.
szerdán nem ment suliba mert anyuék lelhitték.
és ezért én, mit egy agyveszett kutya hisztériás rohamot kaptam elkezdtem ordibálni reggel 6 kor hogy ezt nem csinálhatja, mert ha ő itthon marad akkor plusz 11 órája lesz, hogy csinálja a kreszt.
és megint az lesz, ő lerakja a kreszt énmeg maradok a hülye kis huga, akinek fölösleges volt kifizetni, akire költeni annyi mint lehúzni a wc-n a pénzt.
de azért elmentem suliba és közöltem nem jövök haza soha többet (haha mint egy 10 éves.)
gondoltam, úgyis randizok szilvivel majd náluk alszom vagy valami.
és
basszameg
elkezdtem sírni
és nem birtam abbahagyni.
egyszerűen tudtam hogy fölösleges, nem oldok meg vele semmit és ez nem akkor tragédia!!
komolyodj már meg egy kicsit te ribanc!!!!
hát nem sikerült.
végigbőgtem a matekórát, hálistennek csak réka látott meg mert ő elöttem ült de hát ő kit érdekel?
megszólalt a telefonom, a matek tanár meg azt mondta, ha nem vallja be h ki volt, akkor következő órán mindenki dogát ír.
mondom, jó nem leszek ekkora görény, odaadom csak elötte szünetben felhívom szilvit.
erre az osztálytársaim mint az oroszlánok az elejtett vadra ugrottak rám hogy én mekkora bunkó vagyok
és mégis mit képzelek, én úgy sem írnék, de ők nem állnak jól.
nem akartam felállni órán hogy kivigyem, mindenki látta volna hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hogy piros arccal és kigúvadt szemekkel átsétálok az osztályon és hallgathattam volna hogy "miabaaaj?"
nemnemnem.4
kicsörtettem a teremből, útközben melinda is meglátott, háteznagyszerű!
végem. örökre egy bömbölő csecsemőnek fognak elkönyvelni.
najó, szilvi lemondta a randit.
leadtam a telóm.
még 3 órát átücsörögtem, valahogy aztán leléptem.
nem birom tovább.
elmentem sétálni a városba és annyira megnyugodtam.
valahogy örültem hogy elvették a telefonomat és nem tudtam elküldeni a világ leggonoszabb smsét anyunak.
megint kitaláltam azt az őrületes marhaságot hogy leköltözöm orosházára itt hagyok csapotpapot, mindent.
cukorkák.
ők tehetnek mindenről.
egyszer a világot lenne kedvem ölelkezve végigtáncolni
máskor csak elmenekülnék és dühödten, mint egy őrült vágnék mindenkit fejbe egy vaslapáttal.
persze, anyuék kifizetik balázsnak az egyhónapos meghosszabbítást én pedig vessek magamra hogy lassú és hülye vagyok és nem voltam képes végigvinni.
lehúzott pénz.
persze szerda este is összevesztünk még egyszer, mert kibaszott 4 kocka csokit akartam adni Sziriusznak, erre elkezdett verekedni(pedig hónapok óta nem verekedtünk) és ordibált és veszekedett énmeg csak védeni akartam magam meg mondani hogy tudom hogy nem is a hülye csoki a bajod, egyáltalán ÉN vagyok a bajod, hogy létezem, hogy te sokkal jobb vagy nálam és sokszor ezt nemn látják mert én kihisztizem magamnak hogy engem is szeressenek. hogy amikor te 5öst kapsz adnak 2 puszit amikor én kapok 5öst anyu vesz nekem egy kötött pulcsit, és felhív mindenkit hogy elújságolja.
de nem tudtam semmit mondani, megint elkezdődött.
megint csak sírtam és nem birtam abbahagyni.
és elkezdödött a családi "hozzunk fel minden régi vagy elfojtott sérelmet" est.
anyám rátámadt apámra hogy ő miért csak nekem segít a kreszben, és balázs biztos ezért ingerült mert neki nem segít semmit.
és jött a többi hiszti, az érettségitől, az adósságon át a nagymamákig.
erre a forrás, a baj okozója, a rosszakrosszak, aki még mindig úgy bömbölt mint egy csecsemő felmenekült a szobájába és belevetette magát Szabó Magdának Az ajtójába.
persze másnap nem keltem fel, nem mentem suliba, 11től este 9ig csináltam
AZT A KIBEBASZOTT KRESZT
de olyan nehéz hogy apával együtt sem értünk a végére.
még van egy fejezet aztán a záróvizsga, de ma van a hatáidő és apa elutazott bádem-bádembe, én pegig reggel 9 óta csináltam, de feladtam.
na ennyit a hogy vagyok mostanában? kérdésre felelve.
talán féltem?
ha közzéteszem mindenki megtudja hogy mennyire egy szánalmas alak vagyok, de mostmár ugyis mindegy, nem?
mert
ad1: a szombati manőverem.
ad2: féltékenységi roham.
ad3: csecsemőbőgés.
könyörgöm, Lilla azt hittem ezen már régesrégen túl vagyunk!
miért kezded megint el?
mostanában pont annyira jóban voltunk,
én irtó büszke voltam rá szalagavatón
és volt közös titkunk anyuék elött.
talán most elöszőr.
nem köptük be egymást:
én nem mondtam el hogy folyton isznak emesével
ő nem mondta el hogy az asztalom bal fiókjában rejtegetem a hamutartóm 30 csikkel egyetemben.
de én balga, elkezdtem a kis hisztimet,
mert könyörgöm!
mindenki tudja, hogy nem beteg, nincs láza, makk egészséges.
szerdán nem ment suliba mert anyuék lelhitték.
és ezért én, mit egy agyveszett kutya hisztériás rohamot kaptam elkezdtem ordibálni reggel 6 kor hogy ezt nem csinálhatja, mert ha ő itthon marad akkor plusz 11 órája lesz, hogy csinálja a kreszt.
és megint az lesz, ő lerakja a kreszt énmeg maradok a hülye kis huga, akinek fölösleges volt kifizetni, akire költeni annyi mint lehúzni a wc-n a pénzt.
de azért elmentem suliba és közöltem nem jövök haza soha többet (haha mint egy 10 éves.)
gondoltam, úgyis randizok szilvivel majd náluk alszom vagy valami.
és
basszameg
elkezdtem sírni
és nem birtam abbahagyni.
egyszerűen tudtam hogy fölösleges, nem oldok meg vele semmit és ez nem akkor tragédia!!
komolyodj már meg egy kicsit te ribanc!!!!
hát nem sikerült.
végigbőgtem a matekórát, hálistennek csak réka látott meg mert ő elöttem ült de hát ő kit érdekel?
megszólalt a telefonom, a matek tanár meg azt mondta, ha nem vallja be h ki volt, akkor következő órán mindenki dogát ír.
mondom, jó nem leszek ekkora görény, odaadom csak elötte szünetben felhívom szilvit.
erre az osztálytársaim mint az oroszlánok az elejtett vadra ugrottak rám hogy én mekkora bunkó vagyok
és mégis mit képzelek, én úgy sem írnék, de ők nem állnak jól.
nem akartam felállni órán hogy kivigyem, mindenki látta volna hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hogy piros arccal és kigúvadt szemekkel átsétálok az osztályon és hallgathattam volna hogy "miabaaaj?"
nemnemnem.4
kicsörtettem a teremből, útközben melinda is meglátott, háteznagyszerű!
végem. örökre egy bömbölő csecsemőnek fognak elkönyvelni.
najó, szilvi lemondta a randit.
leadtam a telóm.
még 3 órát átücsörögtem, valahogy aztán leléptem.
nem birom tovább.
elmentem sétálni a városba és annyira megnyugodtam.
valahogy örültem hogy elvették a telefonomat és nem tudtam elküldeni a világ leggonoszabb smsét anyunak.
megint kitaláltam azt az őrületes marhaságot hogy leköltözöm orosházára itt hagyok csapotpapot, mindent.
cukorkák.
ők tehetnek mindenről.
egyszer a világot lenne kedvem ölelkezve végigtáncolni
máskor csak elmenekülnék és dühödten, mint egy őrült vágnék mindenkit fejbe egy vaslapáttal.
persze, anyuék kifizetik balázsnak az egyhónapos meghosszabbítást én pedig vessek magamra hogy lassú és hülye vagyok és nem voltam képes végigvinni.
lehúzott pénz.
persze szerda este is összevesztünk még egyszer, mert kibaszott 4 kocka csokit akartam adni Sziriusznak, erre elkezdett verekedni(pedig hónapok óta nem verekedtünk) és ordibált és veszekedett énmeg csak védeni akartam magam meg mondani hogy tudom hogy nem is a hülye csoki a bajod, egyáltalán ÉN vagyok a bajod, hogy létezem, hogy te sokkal jobb vagy nálam és sokszor ezt nemn látják mert én kihisztizem magamnak hogy engem is szeressenek. hogy amikor te 5öst kapsz adnak 2 puszit amikor én kapok 5öst anyu vesz nekem egy kötött pulcsit, és felhív mindenkit hogy elújságolja.
de nem tudtam semmit mondani, megint elkezdődött.
megint csak sírtam és nem birtam abbahagyni.
és elkezdödött a családi "hozzunk fel minden régi vagy elfojtott sérelmet" est.
anyám rátámadt apámra hogy ő miért csak nekem segít a kreszben, és balázs biztos ezért ingerült mert neki nem segít semmit.
és jött a többi hiszti, az érettségitől, az adósságon át a nagymamákig.
erre a forrás, a baj okozója, a rosszakrosszak, aki még mindig úgy bömbölt mint egy csecsemő felmenekült a szobájába és belevetette magát Szabó Magdának Az ajtójába.
persze másnap nem keltem fel, nem mentem suliba, 11től este 9ig csináltam
AZT A KIBEBASZOTT KRESZT
de olyan nehéz hogy apával együtt sem értünk a végére.
még van egy fejezet aztán a záróvizsga, de ma van a hatáidő és apa elutazott bádem-bádembe, én pegig reggel 9 óta csináltam, de feladtam.
na ennyit a hogy vagyok mostanában? kérdésre felelve.
2012. november 5., hétfő
minden oké nap
najó, nem bírom, muszály elmondanom.
szóval tisztázzuk alapból fergeteges szar kedvet csináltak nekem a " most mindenkinek van barátja csak neked nincs" szöveggel.
TUDOM.
tudomtudomtudom.
teljesen felesleges volt ezt az orrom alá dörgölni, de mindegy megeseik.
amikor kijöttem a giroszosból elmentem a villamosmegállóig hogy én MOST hagyom itt őket röhögjenek és cikizzék egymást basszameg.
aztán visszajöttem és leültem az út szélére mint egy szerencsétlen.
oké, nem direkt akartak megbántani csak általában én vagyok a potenciális jelölt akit szivatni lehet.
oké.
ott amíg gyalogoltunk kicsit lenyugodtam, nem cirkuszolok, higgadt vagyok.
amikor szilvi lelépett gonodoltam, okéoké rosszulvan hisztéria satöbbi.
gőtébe úgy szar volt mint még soha.
az ELEJÉTŐL A VÉGÉIG.
egész végig ott ültek a seggükön a kibaszott sörükkel, mert ők is rosszul vannak.
okéokéoké MINDENKI rosszul van, megértem jaaaaaajnee görcsöl a hasam és nincs kedvem inni ITT A KIBASZOTT VILÁGVÉGE!!!!!!!!!
jó tudom én vagyok a kishülye aki soha nem görcsöl, nem érthetem mennyire fáj nekik.
mindegy.
tényleg megértem, mind a 3an rosszul vannak.
de azért-gondoltam naivan- én azért még jól érezhetem magam attól hogy ott kuporgok mellettük ők nem lesznek jobban.
sör.sör.sör.
oké, amikor már kissé ittas voltam azt mondták már nem bírják és lelépnek.
OKÉ
sokszor volt már ilyen nyáron, 3körül ott hagy/hagynak az a hisztivonat már rég elment.
lassan úgyis jön az első hévem, haza tudok menni.
emő gangam sztájlozott mint egy szerencsétlen.
én ott még vágtam a pofákat vagyis akkor és ott tényleg jól is éreztem magam,
aztán kihánytam.
szó szerint kihánytam a boldogságot.
giroszostul, borostúl, söröstűl, mindenestül.
na, még egy sör.
kiültem egyedül cigizni, és ott gondoltam át hogy mi hogy most akkor mivan?
nem sírtam meg semmi, végülis jól vagyok.
aztán az énekes odaült hozzám:
- ne mondd meg kitalálom, anyu apu nem szeret esetleg a barátnődön ugyanolyan ruha volt mint rajtad?
-haha, jó tipp de nem.
-akkor mivan?
-miért mi lenne? tökjól vagyok
-aha, itt ücsörögsz egyedül a 4. cigidet szívod, reszketsz és a szád furcsán lefelé hajlik.
-(nevetés) semmi tényleg! csak a barátnőim itthagytak pedig úgy terveztük egész este együtt leszünk és elfogyott a söröm.
-na ezen könnyen segíthetünk.
valami színes mangó ízű valamit kotyvasztott nekem.
oké, megtaláltam emőt.
itt egy kisebb képszakadás, emő táncol, aztán felülök énis a pultra beszélgetek 2 fiúval egyszerre csaképp mindkettővel másról.
najó, melegem van kimegyek cigizni. ki jön?
a következő kép ott ülök azzal a furcsa fazonnal és beszélgetünk.
ÉS
csak most jön a java.
kiderült, a srác (ahhoz képest hogy egy kigyúrt, kopasz és szakállas monstrum) tök intelektuális.
valami környezetvédelmes akármilyen egyetemre jár és rengeteget olvas.
megbeszéltük- vagy inkább a fejemhez vágta- hogy én túl fiatal vagyok hozzá, de hogy érdekes vagyok és ez nem jó hogy tetszem neki mert
TÚL
FIATAL
VAGYOK
.
az este végén amikor a villamos megállóban álltunk már annyira részeg voltam hogy konkrétan úgy rányomultam mint még soha senkire.
aranytálcán kínáltam fel magam, a homlokomon egy cetlivel: szeress
vagy legalább dugj meg.
lesmároltam.
közölte, ez így nem lesz jó, mert még mindig
TÚL
FIATAL
VAGYOK
.
azt mondta, a kapcsolatunk arról szólna hogy heti egyszer találkozunk, szexelünk és ennyi
mert ő nem ér rá.
ha-ha.
csak ott álltam mindenféle büszkeség és nőiesség teljes hiányában és nem mondtam semmit.
SEMMIT:
jobbnak tartottam ha befogom a szám, talán így nem hozom magam még gázabb helyzetbe.
ennyi.
vége.
kiégtem.
szóval tisztázzuk alapból fergeteges szar kedvet csináltak nekem a " most mindenkinek van barátja csak neked nincs" szöveggel.
TUDOM.
tudomtudomtudom.
teljesen felesleges volt ezt az orrom alá dörgölni, de mindegy megeseik.
amikor kijöttem a giroszosból elmentem a villamosmegállóig hogy én MOST hagyom itt őket röhögjenek és cikizzék egymást basszameg.
aztán visszajöttem és leültem az út szélére mint egy szerencsétlen.
oké, nem direkt akartak megbántani csak általában én vagyok a potenciális jelölt akit szivatni lehet.
oké.
ott amíg gyalogoltunk kicsit lenyugodtam, nem cirkuszolok, higgadt vagyok.
amikor szilvi lelépett gonodoltam, okéoké rosszulvan hisztéria satöbbi.
gőtébe úgy szar volt mint még soha.
az ELEJÉTŐL A VÉGÉIG.
egész végig ott ültek a seggükön a kibaszott sörükkel, mert ők is rosszul vannak.
okéokéoké MINDENKI rosszul van, megértem jaaaaaajnee görcsöl a hasam és nincs kedvem inni ITT A KIBASZOTT VILÁGVÉGE!!!!!!!!!
jó tudom én vagyok a kishülye aki soha nem görcsöl, nem érthetem mennyire fáj nekik.
mindegy.
tényleg megértem, mind a 3an rosszul vannak.
de azért-gondoltam naivan- én azért még jól érezhetem magam attól hogy ott kuporgok mellettük ők nem lesznek jobban.
sör.sör.sör.
oké, amikor már kissé ittas voltam azt mondták már nem bírják és lelépnek.
OKÉ
sokszor volt már ilyen nyáron, 3körül ott hagy/hagynak az a hisztivonat már rég elment.
lassan úgyis jön az első hévem, haza tudok menni.
emő gangam sztájlozott mint egy szerencsétlen.
én ott még vágtam a pofákat vagyis akkor és ott tényleg jól is éreztem magam,
aztán kihánytam.
szó szerint kihánytam a boldogságot.
giroszostul, borostúl, söröstűl, mindenestül.
na, még egy sör.
kiültem egyedül cigizni, és ott gondoltam át hogy mi hogy most akkor mivan?
nem sírtam meg semmi, végülis jól vagyok.
aztán az énekes odaült hozzám:
- ne mondd meg kitalálom, anyu apu nem szeret esetleg a barátnődön ugyanolyan ruha volt mint rajtad?
-haha, jó tipp de nem.
-akkor mivan?
-miért mi lenne? tökjól vagyok
-aha, itt ücsörögsz egyedül a 4. cigidet szívod, reszketsz és a szád furcsán lefelé hajlik.
-(nevetés) semmi tényleg! csak a barátnőim itthagytak pedig úgy terveztük egész este együtt leszünk és elfogyott a söröm.
-na ezen könnyen segíthetünk.
valami színes mangó ízű valamit kotyvasztott nekem.
oké, megtaláltam emőt.
itt egy kisebb képszakadás, emő táncol, aztán felülök énis a pultra beszélgetek 2 fiúval egyszerre csaképp mindkettővel másról.
najó, melegem van kimegyek cigizni. ki jön?
a következő kép ott ülök azzal a furcsa fazonnal és beszélgetünk.
ÉS
csak most jön a java.
kiderült, a srác (ahhoz képest hogy egy kigyúrt, kopasz és szakállas monstrum) tök intelektuális.
valami környezetvédelmes akármilyen egyetemre jár és rengeteget olvas.
megbeszéltük- vagy inkább a fejemhez vágta- hogy én túl fiatal vagyok hozzá, de hogy érdekes vagyok és ez nem jó hogy tetszem neki mert
TÚL
FIATAL
VAGYOK
.
az este végén amikor a villamos megállóban álltunk már annyira részeg voltam hogy konkrétan úgy rányomultam mint még soha senkire.
aranytálcán kínáltam fel magam, a homlokomon egy cetlivel: szeress
lesmároltam.
közölte, ez így nem lesz jó, mert még mindig
TÚL
FIATAL
VAGYOK
.
azt mondta, a kapcsolatunk arról szólna hogy heti egyszer találkozunk, szexelünk és ennyi
mert ő nem ér rá.
ha-ha.
csak ott álltam mindenféle büszkeség és nőiesség teljes hiányában és nem mondtam semmit.
SEMMIT:
jobbnak tartottam ha befogom a szám, talán így nem hozom magam még gázabb helyzetbe.
ennyi.
vége.
kiégtem.
2012. november 3., szombat
i love myself.
jézusom, de utálom!
el se tudom mondani, hogy milyen gyülöletet érzek,
mindenki felé, de főleg magamat utálom, mert jéézus hogy lehetek ennyire béna és szánalmas?
utálom.
ez nem fair, tudod?
egyáltalán nem az.
oké elismerem, akárhogy gondoltam eddig mostmár tudom hogy egyáltalán nem vagyok különleges.
végülis nem lehet mindenki egyedi és király, nemigaz?
de hogy annnnyira elviselhetetlen legyek, hogy senki nem képes megmaradni mellettem, na azt nem gondoltam volna.
mérges vagyok.
tökjól elment a kedvem, mindentől, nem akarok sehova menni.
egy senki lesz belőlem ha így folytatom.
olyan leszek mint Ő.
a legkevésbé akarok olyan lenni.
nemnemnemnemnem!
többet nem írok.
se a koncertről, se az utánna történtekről, se semmiről.
vegetálni akarok.
krumpli lenni.
el se tudom mondani, hogy milyen gyülöletet érzek,
mindenki felé, de főleg magamat utálom, mert jéézus hogy lehetek ennyire béna és szánalmas?
utálom.
ez nem fair, tudod?
egyáltalán nem az.
oké elismerem, akárhogy gondoltam eddig mostmár tudom hogy egyáltalán nem vagyok különleges.
végülis nem lehet mindenki egyedi és király, nemigaz?
de hogy annnnyira elviselhetetlen legyek, hogy senki nem képes megmaradni mellettem, na azt nem gondoltam volna.
mérges vagyok.
tökjól elment a kedvem, mindentől, nem akarok sehova menni.
egy senki lesz belőlem ha így folytatom.
olyan leszek mint Ő.
a legkevésbé akarok olyan lenni.
nemnemnemnemnem!
többet nem írok.
se a koncertről, se az utánna történtekről, se semmiről.
vegetálni akarok.
krumpli lenni.
2012. november 2., péntek
szomjazom a szeretetedre.
ki akarlak sajátítani magamnak.
azt akarom, örökre az az enyém legyél.
csak az enyém.
örökre.
melletted akarok megöregedni, veled akarok éjjelente álmodni, együtt akarok nevetni veled, és azt akarom, hogy kettesben ússzuk át a szerelem tengerét.
azt akarom hogy a cipő tökéletesen illeszkedjen a lábamhoz.
hogy mindig csodálatosnak láss, a legszörnyűbb napjaimon azt mond:
a napraforgó mindig a nap felé néz, az élet szebbik felét látja. te is ilyen vagy.
és én arcon röhögnélek "ajjj de nyálas duma! " felkiáltássan.
te pedig azt mondanád:
tudom, undorító.
és büszke lennék rád, mindenhova velem jönnél, az unalmas családi összejöveteleken jól szórakoznánk,
mert nem lennék egyedül.
minden pocsolyába beleugranánk, összefröcskölnéd hajamat sáros vízzel.
mezitláb, kezünkben a cipőnkkel sétálnánk haza, másnaposan, koszosan.
akarom.
ki akarlak sajátítani magamnak.
azt akarom, örökre az az enyém legyél.
csak az enyém.
örökre.
melletted akarok megöregedni, veled akarok éjjelente álmodni, együtt akarok nevetni veled, és azt akarom, hogy kettesben ússzuk át a szerelem tengerét.
azt akarom hogy a cipő tökéletesen illeszkedjen a lábamhoz.
hogy mindig csodálatosnak láss, a legszörnyűbb napjaimon azt mond:
a napraforgó mindig a nap felé néz, az élet szebbik felét látja. te is ilyen vagy.
és én arcon röhögnélek "ajjj de nyálas duma! " felkiáltássan.
te pedig azt mondanád:
tudom, undorító.
és büszke lennék rád, mindenhova velem jönnél, az unalmas családi összejöveteleken jól szórakoznánk,
mert nem lennék egyedül.
minden pocsolyába beleugranánk, összefröcskölnéd hajamat sáros vízzel.
mezitláb, kezünkben a cipőnkkel sétálnánk haza, másnaposan, koszosan.
akarom.
2012. október 30., kedd
zajtalan igény, igénytelen zaj
elromlott a mikró.
a kávé hideg.
tom és jerry üvölt a tévéből.
szalagavató after egyszerűen fergeteges volt.
már csak a fejünket kellett volna elhagynunk.
minden más megvolt.
elhagytuk egymást, a jegyeket, egy fél cipőt, a helyet, a ruhatárjegyeket.
soha nem hánytam még vizet,
hát eljött az idő.
egyszer mindent ki kell próbálni.
a szünet fárasztó és uncsi,
nem csinálok semmit, alszok, alszok és alszok.
cartoon networkot nézek.
hideg a kávé!!
szalagavató is fergeteges volt,
még soha nem látta ennyi ember egyszerre a melleimet.
a cipő, ami egyszerre kicsi és nagy, amiben lehetetlen normálisan járni.
a nagynéném terhes, a nagybátyám házasodik.
mindenki boldog.
balázs idős.
ő..olyan.. már. felnőtt?!
basszus.
büszke voltam rá és apára.
kicsit túl lihegték de hát ekg, mit is vártam?
nem volt műsoruk ezért 2szer táncoltak.
ed,edd és eddy.
nem tudok megutálni senkit, aki olyan amilyen.
ha eddig eltudtam viselni, ezután is elfogom tudni.
vagy mit kellett volna visszaírnom?
erőt, kitartást kívánok, és együtt érzek veled amiért el kell viselned az egyik legjobb barátnődet?!
és lécci, könyörgöm!
KÉRLEK!
ha nem birod, eleged van belőle, utálod,
akkor hagyd!
tényleg, mikor foglalkozunk olyan emberekkel, akiket nem birunk?
ha muszáj.
és facebookcseten MIKOR MUSZÁJ beszélgetni emberekkel, akik idegesítenek?
vagy csak én vagyok ilyen visszautasító, unalmas alak?
soha többet nem akarok ilyen seggrázós, diszkószenés estét.
SOHA.
scooby doo.
nem akarom megmondani hogy kit szeress és kit nem!
isten ments!
csak akkor ne panaszkodj.
nem hozom szóba, utálok veszekedni.
na akkor ennyit a jókedvemről.
a kávé hideg.
tom és jerry üvölt a tévéből.
szalagavató after egyszerűen fergeteges volt.
már csak a fejünket kellett volna elhagynunk.
minden más megvolt.
elhagytuk egymást, a jegyeket, egy fél cipőt, a helyet, a ruhatárjegyeket.
soha nem hánytam még vizet,
hát eljött az idő.
egyszer mindent ki kell próbálni.
a szünet fárasztó és uncsi,
nem csinálok semmit, alszok, alszok és alszok.
cartoon networkot nézek.
hideg a kávé!!
szalagavató is fergeteges volt,
még soha nem látta ennyi ember egyszerre a melleimet.
a cipő, ami egyszerre kicsi és nagy, amiben lehetetlen normálisan járni.
a nagynéném terhes, a nagybátyám házasodik.
mindenki boldog.
balázs idős.
ő..olyan.. már. felnőtt?!
basszus.
büszke voltam rá és apára.
kicsit túl lihegték de hát ekg, mit is vártam?
nem volt műsoruk ezért 2szer táncoltak.
ed,edd és eddy.
nem tudok megutálni senkit, aki olyan amilyen.
ha eddig eltudtam viselni, ezután is elfogom tudni.
vagy mit kellett volna visszaírnom?
erőt, kitartást kívánok, és együtt érzek veled amiért el kell viselned az egyik legjobb barátnődet?!
és lécci, könyörgöm!
KÉRLEK!
ha nem birod, eleged van belőle, utálod,
akkor hagyd!
tényleg, mikor foglalkozunk olyan emberekkel, akiket nem birunk?
ha muszáj.
és facebookcseten MIKOR MUSZÁJ beszélgetni emberekkel, akik idegesítenek?
vagy csak én vagyok ilyen visszautasító, unalmas alak?
soha többet nem akarok ilyen seggrázós, diszkószenés estét.
SOHA.
scooby doo.
nem akarom megmondani hogy kit szeress és kit nem!
isten ments!
csak akkor ne panaszkodj.
nem hozom szóba, utálok veszekedni.
na akkor ennyit a jókedvemről.
2012. október 23., kedd
placebo
és szépen lassan elveszünk a sötétségbe.
a szomorúságunkba.
kiirtjuk magunkat.
a kibaszott fiatalságunkat!
nem kapálózunk többé a kétségbeesés és segélykérés tengerén.
egyszerűen elmerülünk.
megfulladunk.
a saját tengerünkben.
egyedül.
hisz nincs ember, aki odacsónakázna a tenger közepére!
kurva messze van a parttól.
és hideg a víz.
úgyhogy inkább lebegek.
nem jön értem senki, hát akkor hagy élvezzem legalább az utolsó óráimat, mielött jegesvízzel mosom ki a számat,
ürítem tele a tüdőmet.
agyhalál.
ugye most csak viccelsz velem kedvesem?
képest voltál azt mondani neki hogy
jön a tél?
uramisten.
mibajod, Lilla?
hmm... a világnak nemsokára vége, énpedig lassan elkezdek pókhálósodni.
vagy
a nyugat-jáva karawang strandjára sodródott nagy-ábráscetet a partravetődéstől 25 km-re találták meg az indonéz állatmentők.
holtan.
esetleg
a google titkos tervei bejelentésük elött egy héttel kiszivárogtak.
- szóval, b-terv vagyok.
- az tök megalázó lehet ha valaki ezt mondja.
- ooh, TÉNYLEG!? köszönöm hogy szóltál!!
fergetes élmény volt!
egyre jobban megalázom magam, érzem hogy kezdek elsüllyedni..
de várj!
ez már nem is tenger!
ez egy kibaszott mocsár!
itt fogok megrohadni, ahogy lassan elsüllyedek a kicsiny mocsaramban.
kinyitom a szám, amivel méginkább hülye helyzetbe hozom magam és egyre lejjebb merülök.
nem elég hogy képes voltam elmenni erre a nyomorék koncertre..
utálom ezt.
folyton csak elképzelem ahogy ő ott ült énpedig ott röhögcséltem, intelligens fejet vágva bólogattam és húzogattam az orrom(és amikor ezt megtudtam majdnem bepisiltem a nevetéstől!) részegültségemben össze-vissza dobáltam magam, aztán ő meg csak ott ücsöröghetett és gondolom én forgatta a szemét, hogy zárjon már be ez a kibaszott kocsma és ne találkozzak soha többé ezzel a szerencsétlen lánnyal, akire 2szer ránéztem a suliban.
aztán te nagyon ügyes, kedves Lilla
képes voltál még a wcbe is bennragadni pár órácskára.
nem voltál így is eléggé gáz, még nyomtad tovább a parádét.
egy kis habot a tortára!
pontot az i-re!
ezaz!
esküszöm nevetnem kell magamon.
a szomorúságunkba.
kiirtjuk magunkat.
a kibaszott fiatalságunkat!
nem kapálózunk többé a kétségbeesés és segélykérés tengerén.
egyszerűen elmerülünk.
megfulladunk.
a saját tengerünkben.
egyedül.
hisz nincs ember, aki odacsónakázna a tenger közepére!
kurva messze van a parttól.
és hideg a víz.
úgyhogy inkább lebegek.
nem jön értem senki, hát akkor hagy élvezzem legalább az utolsó óráimat, mielött jegesvízzel mosom ki a számat,
ürítem tele a tüdőmet.
agyhalál.
ugye most csak viccelsz velem kedvesem?
képest voltál azt mondani neki hogy
jön a tél?
uramisten.
mibajod, Lilla?
hmm... a világnak nemsokára vége, énpedig lassan elkezdek pókhálósodni.
vagy
a nyugat-jáva karawang strandjára sodródott nagy-ábráscetet a partravetődéstől 25 km-re találták meg az indonéz állatmentők.
holtan.
esetleg
a google titkos tervei bejelentésük elött egy héttel kiszivárogtak.
- szóval, b-terv vagyok.
- az tök megalázó lehet ha valaki ezt mondja.
- ooh, TÉNYLEG!? köszönöm hogy szóltál!!
fergetes élmény volt!
egyre jobban megalázom magam, érzem hogy kezdek elsüllyedni..
de várj!
ez már nem is tenger!
ez egy kibaszott mocsár!
itt fogok megrohadni, ahogy lassan elsüllyedek a kicsiny mocsaramban.
kinyitom a szám, amivel méginkább hülye helyzetbe hozom magam és egyre lejjebb merülök.
nem elég hogy képes voltam elmenni erre a nyomorék koncertre..
utálom ezt.
folyton csak elképzelem ahogy ő ott ült énpedig ott röhögcséltem, intelligens fejet vágva bólogattam és húzogattam az orrom(és amikor ezt megtudtam majdnem bepisiltem a nevetéstől!) részegültségemben össze-vissza dobáltam magam, aztán ő meg csak ott ücsöröghetett és gondolom én forgatta a szemét, hogy zárjon már be ez a kibaszott kocsma és ne találkozzak soha többé ezzel a szerencsétlen lánnyal, akire 2szer ránéztem a suliban.
aztán te nagyon ügyes, kedves Lilla
képes voltál még a wcbe is bennragadni pár órácskára.
nem voltál így is eléggé gáz, még nyomtad tovább a parádét.
egy kis habot a tortára!
pontot az i-re!
ezaz!
esküszöm nevetnem kell magamon.
2012. október 17., szerda
pauvau, orvosságos ember
amikor már majdnem elsírnád magad,
amikor a szád széle legörbül,
amikor úgy fázol, hogy már reszkedsz
és csak annyi kedved lenne mindenhez
mint egy darab hirtelen kisütött májdarabkának az élethez
amikor már lepereg rólad minden kedves szó,
az ismerősöktől, a barátoktól
vagy az idegenektől akikkel e-mailezel
amikor már nem látod szépnek se magadat
se a macskádat
és csak ki akarod párnázni a falat a fejeddel vagy az öklöddel,
tudod, amikor egy jó mély lyukat akarsz a falba vágni,
utána a véres fejedet egy dohos pokrócra hajtani
és aludni egy millió órát,
végig aludni az életedet
tele akarod nyomni az egész testedet mérgekkel,
amikor megnézel egy régi képet,
ahol a hajad a seggedig ér és pici, katicabogaras hajgumid van
magadra nézel és azt látod,
hogy a gesztenyebarna, egyenes hajad helyett
mostmár csak kifakult fekete, ápolatlan és gubancos.
akkor hirtelen rájössz
hogy
nem csak hogy nincs SEMMI értelme az életednek,
de nem vagy se boldog, se életvidám, se szép.
és másnap elmész az iskolába,
jóképet vágsz mindenhez,
átkozod a körülötted lévőket hogy hozzádszólnak,
amikor hirtelen olyan egyedül vagy, mint még soha
és nem maradt már semmid.
csak egy álomvilág,
ami tele van indiánokkal, kalózokkal és ribancokkal.
és otthon érzed magad ebben a képzelt világban
és kizársz mindent ami körülötted van
csak TE vagy a fontos,
és az aki lehetnél, aki nem vagy.
aki voltál.
és aki lenni fogsz.
egy elkeseredett, magányos, rozoga vénasszony
akiről a szomszédai azt mondják: flúgos.
aki kotyogós kávét főz,
és millió macskát tart akikkel rendkívüli mód el tud társalogni.
tessék?
hogy mit mondtok?!
ez lenne a mindenki által szeretett, gyorsan múló fiatalság?
szenvedés.
2012. október 15., hétfő
talán mégsem olyan undorító a világ, ahogy eddig láttam?
talán fel kéne hagynom a folytonos utálattal?
nem kéne utálnom folyton mindent és mindenkit?
ledvesebbnek kéne lennem, mosolyogni másokra és akkor ők is visszamosolyognak?
nem kéne unottnak lennem folyamatosan és fáradtnak?
abba kéne hagynom már ezt a lázadást?
harmónia.
talán fel kéne hagynom a folytonos utálattal?
nem kéne utálnom folyton mindent és mindenkit?
ledvesebbnek kéne lennem, mosolyogni másokra és akkor ők is visszamosolyognak?
nem kéne unottnak lennem folyamatosan és fáradtnak?
abba kéne hagynom már ezt a lázadást?
harmónia.
2012. október 12., péntek
hajadonfőtt mégsem mehetnék emberek közé!
Soha nem tettem még közzé egy írásomat sem.
2-3 barátnőmön kívül még soha nem mutattam meg senkinek, nemhogy hagyjam hogy felolvassák irodalomórán!
hiszen utoljára 7.es koromban írogattam.
rímetlen verseket, unalmas novellákat.
gondoltam, majd nevetnek egy jót a gyerekes nyelvezeten, csirkés hasonlaton.
és a reakció?
nem hitték el.
vagyis
nem tudom hogy miért, de folyton azt kérdezgették a lányok:
"ezt tényleg te írtad? neeeem, biztos hogy nem. melyik netes oldalról másoltad? írónak kéne lenned!"
nem is tudom.
annyi mély, elvont és furcsa gondolat,érzés van bennem és ha akarnám se tudnám leírni mindet.
és hogy ezzel foglalkozzak? óó ugyan már.
attól még hogy eltudom játszani nagynéném komponálta, megindító, 1 oldalas zongoradarabját még nem leszek zongorista!
2-3 barátnőmön kívül még soha nem mutattam meg senkinek, nemhogy hagyjam hogy felolvassák irodalomórán!
hiszen utoljára 7.es koromban írogattam.
rímetlen verseket, unalmas novellákat.
gondoltam, majd nevetnek egy jót a gyerekes nyelvezeten, csirkés hasonlaton.
és a reakció?
nem hitték el.
vagyis
nem tudom hogy miért, de folyton azt kérdezgették a lányok:
"ezt tényleg te írtad? neeeem, biztos hogy nem. melyik netes oldalról másoltad? írónak kéne lenned!"
nem is tudom.
annyi mély, elvont és furcsa gondolat,érzés van bennem és ha akarnám se tudnám leírni mindet.
és hogy ezzel foglalkozzak? óó ugyan már.
attól még hogy eltudom játszani nagynéném komponálta, megindító, 1 oldalas zongoradarabját még nem leszek zongorista!
2012. október 10., szerda
önelégült, elkényeztetett hisztériaparádé
mit csinálok hogyha már teljesen az agyamra mennek?
remélem ez csak egy-két pillanatnyi(inkább hétnyi) szembeötlés.
mármint basszus ők az egyetlenek akik még számítanak is valamit kicsiny és nyomorúságos életemben mostanában erre..
erre!
miafasz?
leseíromolyanundorító.
csak tudod van valami szívfacsargató az egészbe
vagyis
amikor valaki akit nagyon szeretsz és tudod hogy ő is szeret
elkezd idegesteni
sokszor azt akarom 'neee hol a takaróm hogy alábújhassak és ne lássak senkit'
de ha nem lennének
akkor nem is lenne szükségem takaróra
egy párnára lenne szükségem amibe örökre belenyomhatom az arcom, hogy soha többet ne lássak senkit.
mintha..
mintha otthon hagynám a cigim
vagy a telefonom.
ha otthon hagyom a telefonom egésznap nyúlkálok a zsembembe mert elfelejtem hogy nincs velem. mástól kérdezem meg hogy mennyi az idő és szomorúan újságolom, milyen szörnyű tettet követtem el.
hogy azért mert megszoktam, már el is felejtkezem róla, olyan természetes.
mintha holnap nem kelne fel a nap.
és csak keresnéd, ugyan biztos csak viccel.
át akar verni, egy kicsit bújkál előlem.
de utána biztosan előjön.
mert elő KELL jönnie.
és mivan ha nem?
ha majd nem látok bárányfelhőket, ha többet nem süt az arcomba a nap, amitől igaz, hunyorogni kezdek, de azután felmelegít.
ha megsértődik mert folyton sértegetem: túl meleg.
azután belegondolok basszus ez a legjobb dolog benne!
hogy meleg.
hogy szeret.
remélem ez csak egy-két pillanatnyi(inkább hétnyi) szembeötlés.
mármint basszus ők az egyetlenek akik még számítanak is valamit kicsiny és nyomorúságos életemben mostanában erre..
erre!
miafasz?
leseíromolyanundorító.
csak tudod van valami szívfacsargató az egészbe
vagyis
amikor valaki akit nagyon szeretsz és tudod hogy ő is szeret
elkezd idegesteni
sokszor azt akarom 'neee hol a takaróm hogy alábújhassak és ne lássak senkit'
de ha nem lennének
akkor nem is lenne szükségem takaróra
egy párnára lenne szükségem amibe örökre belenyomhatom az arcom, hogy soha többet ne lássak senkit.
mintha..
mintha otthon hagynám a cigim
vagy a telefonom.
ha otthon hagyom a telefonom egésznap nyúlkálok a zsembembe mert elfelejtem hogy nincs velem. mástól kérdezem meg hogy mennyi az idő és szomorúan újságolom, milyen szörnyű tettet követtem el.
hogy azért mert megszoktam, már el is felejtkezem róla, olyan természetes.
mintha holnap nem kelne fel a nap.
és csak keresnéd, ugyan biztos csak viccel.
át akar verni, egy kicsit bújkál előlem.
de utána biztosan előjön.
mert elő KELL jönnie.
és mivan ha nem?
ha majd nem látok bárányfelhőket, ha többet nem süt az arcomba a nap, amitől igaz, hunyorogni kezdek, de azután felmelegít.
ha megsértődik mert folyton sértegetem: túl meleg.
azután belegondolok basszus ez a legjobb dolog benne!
hogy meleg.
hogy szeret.
2012. október 7., vasárnap
semmi különös, csak hegyeket lenne kedvem megmászni.
óceánokon átkelni, sivatagokban bolyongani.
az életen morfondírozni.
levelet írni Istennek.
a nem létező szerelmemre gondolni és mosolyogni.
jólnevelt gyerek módjára kést döfködni idegen férfiak hasába miközben leszopom őket.
tehetségtelen gyerekeket lökni a kútba 'túl sok helyet foglal túl feleslegesen' felkiáltással.
kis perzsa macskák szőrét befonni.
kólásüvegbe pisilni, ételfestékkel megfesteni és körbekínálni az osztályban.
csak vasárnap.
a szokásos.
óceánokon átkelni, sivatagokban bolyongani.
az életen morfondírozni.
levelet írni Istennek.
a nem létező szerelmemre gondolni és mosolyogni.
jólnevelt gyerek módjára kést döfködni idegen férfiak hasába miközben leszopom őket.
tehetségtelen gyerekeket lökni a kútba 'túl sok helyet foglal túl feleslegesen' felkiáltással.
kis perzsa macskák szőrét befonni.
kólásüvegbe pisilni, ételfestékkel megfesteni és körbekínálni az osztályban.
csak vasárnap.
a szokásos.
2012. október 6., szombat
seb
ma megszúrom magam
hogy lássam, érzek-e még
a fájdalom van a fókuszban
az egyetlen valódi rég
lyukat tép a tű
e fullánkot régről ismerem
én elhessegetném
de mindenre emlékszem
mi lett belőlem?
édes barátom
az összes ismerős
végül mind elhagyott
és mindent megkaphatsz
a mocsok birodalmamat
de én majd becsaplak
érzed majd a fájdalmat
fejemen töviskorona
hazugok trónjára ültettek
tele széttört gondolatokkal
helyrehozni nem tudom őket
az idő mocskában
eltűnik minden érzés
te valaki más vagy
de én itt vagyok még
mi lett belőlem?
édes barátom
az összes ismerős
végül mind elhagyott
és mindent megkaphatsz
a mocsok birodalmamat
de én majd becsaplak
érzed majd a fájdalmat
ha millió mérföldre innen
újra kezdhetném
megőrizném magam
valahogy megtenném
2012. október 3., szerda
imagine
-akkor most hogyis van ez a kristófdolog?
-áá, semmi.csak részeg voltam és olyan kedvem volt hogy hisztizzek kicsit.
-részegen őszinte az ember.
-meg amúgyis ő okos, csak unatkoznánk egymás mellett.
-jajj lilla, ne mond már hogy te buta vagy, mert nem hiszem el! csak hanyag. ő meg "túl ártatlan"
-nem hiszem hogy pont rám lenne szüksége. nem nekem kéne elrontanom.
-de ne legyél önbizalmatlan akkorse! szép vagy és okos csak nincs annyi szorgalmad mint neki.szerintem túl jókisfiú, nem is illik hozzád és annyi pasi van még.
-ó tudom. DE HOL?! hol vannak? mert a 3 mérföldes körzetemben egy sincs, az biztos. TÖRLÉSTÖRLÉS nem is kell nekem senki! még túl éretlenek a mély és elvont személyiségemhez.
-mindenki ezt mondja mikor nem jön össze valami.e minden lánynak kell valaki aki szereti.
semmi bajom. tényleg.
és ha az összes pasi a világon leszar?
NA ÉS AKKOR MIVAN?
engem ugyan nem érdekel.
már megszoktam.
eltávolodtam a valóságtól.
csak a képzeletben létezem.
hol arról ábrándozom, hogy milyen jó lehet egy kunyhóban élni messze a civiláziótól, ahol még a madár se jár. ahol nincs senki más az égvilágon csak én és a természet.
hol arról, mit fogok enni ha hazaértem.
van amikor elképzelem hogyan csempésznék robbanóanyagokat egy-két ember táskájába. elhúznék a suliból, aztán messziről felrobbantanám az egész kócerájt.
de általában a hülye könyvem hülye kalózairól ábrándozom.
annyira de annyira szeretnék egy hajón élni! összezárva 20 izzadó, koszos matrózzal. és nem én lennék a kisasszony aki szoknyában sétálgat fel-alá.
ónem! fiúruhában járnék, én lennék a mesterlövész! egész nap az árbócról figyelném a tengert. mindennap rumot innék. ha a kapitány valakit agyon akarna lövetni, csak rámpillantana és már buuum! le is puffantom a sátánfajzatot.
de én sose lennék jó kalóz. úgyhogy inkább elmegyek olvasni és megeszek 3 lekvárospalacsintát.
-áá, semmi.csak részeg voltam és olyan kedvem volt hogy hisztizzek kicsit.
-részegen őszinte az ember.
-meg amúgyis ő okos, csak unatkoznánk egymás mellett.
-jajj lilla, ne mond már hogy te buta vagy, mert nem hiszem el! csak hanyag. ő meg "túl ártatlan"
-nem hiszem hogy pont rám lenne szüksége. nem nekem kéne elrontanom.
-de ne legyél önbizalmatlan akkorse! szép vagy és okos csak nincs annyi szorgalmad mint neki.szerintem túl jókisfiú, nem is illik hozzád és annyi pasi van még.
-ó tudom.
-mindenki ezt mondja mikor nem jön össze valami.e minden lánynak kell valaki aki szereti.
semmi bajom. tényleg.
és ha az összes pasi a világon leszar?
NA ÉS AKKOR MIVAN?
engem ugyan nem érdekel.
már megszoktam.
eltávolodtam a valóságtól.
csak a képzeletben létezem.
hol arról ábrándozom, hogy milyen jó lehet egy kunyhóban élni messze a civiláziótól, ahol még a madár se jár. ahol nincs senki más az égvilágon csak én és a természet.
hol arról, mit fogok enni ha hazaértem.
van amikor elképzelem hogyan csempésznék robbanóanyagokat egy-két ember táskájába. elhúznék a suliból, aztán messziről felrobbantanám az egész kócerájt.
de általában a hülye könyvem hülye kalózairól ábrándozom.
annyira de annyira szeretnék egy hajón élni! összezárva 20 izzadó, koszos matrózzal. és nem én lennék a kisasszony aki szoknyában sétálgat fel-alá.
ónem! fiúruhában járnék, én lennék a mesterlövész! egész nap az árbócról figyelném a tengert. mindennap rumot innék. ha a kapitány valakit agyon akarna lövetni, csak rámpillantana és már buuum! le is puffantom a sátánfajzatot.
de én sose lennék jó kalóz. úgyhogy inkább elmegyek olvasni és megeszek 3 lekvárospalacsintát.
2012. szeptember 29., szombat
nyár
1. átmenni fizikából pipa
2. átmenni töriből pipa
3. egy külföldivel angolul beszélgetni pipa
4. 100 szót megtanulni olaszul
5. tetováltatni
6. hiperkarma koncertre menni
7. megtanulni egy magyar számot gitáron
8. utcán aludni pipa
9. stoppolni
10. beszökni a suliudvarba és ott napozni
11. szines haj pipa
12. szájpiercing
13. Margit-szigeten a szökőkútban fürdeni pipa
14. sajtburgert venni egy csövesnek
15. sírva nevetni pipa
16. sátrazni pipa
17. házibulit szervezni pipa
18. valaki nyakába ülni pipa
19. 2 napig fent lenni pipa
20. egy napig mindenre igen-t mondani pipa
21. megtanulni zongorán egy szép dalt pipa
22. fleshelni
23. csókolózni pipa
24. elmenni Gödöllőre
25. lefotózni ezeket
napi agymenés és halál illat
elüthetne egy kocsi.
mondjuk a deák térnél.
szétloccsanhatna az agyvelőm a szélvédőn.
az emberek körbeállnák a vérző testem.
jajjgatnának, sikongatnának és mentőt hívnának.
az anyukák befognák a gyerekeik szemét: "ne nézz oda, nem szép látvány!"
mosolyogva halnék meg a betonon.
az igazgatónő egy pszihológus kíséretében mondaná el a halálhírt a suliban.
az írnák a facebookfalamra: hiányozni fogsz, soha nem felejtünk el.
a legjobb barátaim emléktetkót csináltatnának.
aztán eltemetnének.
a koporsóm vöröses-barna lenne, ahogy anyu szereti itthon a bútorok színét.
mindenki fekete ruhában, síró arccal állná körbe a rothadó testem.
a pap elmondana egy hosszú és unalmas beszédet, ami közben mindenki a közös emlékeinken gondolkodna.
virágot raknának a koporsómra és földet.
a sírom kőböl lenne kifaragva ami jelképezné: kőszikla vagyok.
az első héten még tele lenne virágokkal és mécsesekkel.
utánna már nem látogatnának.
ott hagynának egyedül a temetőben.
néha valaki eljönne és sírva rogyna le kőszikla sírom mellett.
azt zokogná hogy : "miéért?? Istenem, miért vetted el őt tőlem?"
én pedig ott feküdnék magányosan.
jó is lenne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)