you been drinking drugs?

ha látnám magam kívülről,
biztosan hátbabasznám magam egy ásóval
'szedd már össze magad' felkiáltással.

olyan óriási szavakkal dobálózom,
mint a soha,
vagy a mindig.

ugyan. ilyen, hogy bizalom
nem létezik körülöttem már egy jó ideje.
csak én érzem magam néha olyan
bátornak, erősnek, emberinek, jónak
mint az a bizonyos halász a tengeren.

még hogy ilyen faszságokkal teletömni a fejem.
intelligens.
höh.
képzeled, amikor elhiszem mindezt és sírásban török ki
mert baszki, a kurva mr.darcy végre megtalált!
örömkoktél, fejenforgás, ereszdelahajad.
katarzis.
már láttam azt a rengeteg arcot, aki eldobott.
'talán nem is olyan rossz parti.'
höhöhö.
persze utána kijózanodtam.
és összeomlott az egész kibaszott álompalotám.
miért?
és mérges vagyok, hogy megint buta naiv picsaként viselkedtem.
szeretnék egyszer díva lenni, úgy nézni valakire, hogy az meghaljon.


és úgy érzem magam, mint egy lufi
főleg most betegen.
kieresztettem a levegőt és összeaszalódtam.
jobb mintha szivacsként csöpögtetném magamból a vizet,
amíg valaki rám nem tenyerel.


csak sündisznó vagyok megint,
pedig nem akarok.
megint a burámba zártam magam.
egyedül vagyok
és rángatom, de nem nyílik.

a többiekkel épp a ki-keresi-a-másikat-hamarabb játékot játsszuk,
fogalmam sincs miért.
néha ránk jön.
vagy csak megunjuk egymást?
interneten egy kis felületes bájcsevej a hogylétünkről,
aztán egy idő után mindig bebaszunk együtt és bevalljuk, hogy igazából hogy vagyunk.
de lehet, hogy mindez csak a fejemben létezik.

kicseszett univerzum.
hol vagyok már megint?
hol a picsában?
miért nem tudok koncentrálni?
a földön állni?
miért kell nekem mindig törökülésben a betont támasztani?
miért nincs csönd?
miért kell mindig egy hiperkarmának vagy egy starwars betétdalnak a fejemben zúgnia?
köszönöm szépen, lou kibaszott reed.

amikor 25 szinte ismeretlen embernek kell remegő hangon, lehetetlenül összesűrített 5percben bemutatnom életem egyik legmeghatározóbb eszményét

KISELŐADÁS ÉRTÉKELÉSE

Név: Lendvai Lilla

Téma: Feminizmus

Dátum: 2014. február 13.

szempont
A téma	közönség	a közönség ismeretében nagyon bátor volt a témaválasztás, és tudtad is barátságos határozottsággal kommunikálni, eleve a potenciális ellenvetésekre válaszolva
	hozzáértés	felkészültél, meggyőzőek voltak az adatok és tények; volt, aki szerint bizonytalanabbá tette az előadást, hogy látszott, személyesen érint, amiről a beszélsz
Szerkezet	bev.-tárgy-bef.	„Szóval…”; de nagyon jó a személyes anekdotával való indítás, érzékelteti a téma aktualitását, a félreértések lehetőségét, ugyanakkor oldott hangulatot teremt; befejezése viszont nem volt igazán
	fókusz- és tételmondat	világos volt az állásfoglalásod, ugyanakkor nem ment át „propagandába” az ismeretterjesztés, ügyesen egyensúlyoztál ezen a keskeny határon
	előrehaladás	logikusan felépített, jól követhető, többször is előre- és visszautaltál
	érvek, ellenérvek	tetszett, hogy a lehetséges ellenérvek, félreértések „megválaszolására” alapoztad; ezeknek a feltételezéseknek a forrását, eredetét föltárva talán még meggyőzőbb lett volna (miért gondolhatják így?), de ez már nem biztos, hogy belefért volna az időbe; ugyanakkor voltak bizonytalanabb állításaid, ahol gyanúsan gyorsan továbbsiklottál…
	idő	rendben
Stílus, nyelvhelyesség	társalgási stílus	többnyire rendben, sok a fölösleges „na, mindegy”, komolytalanná teszi, amit pedig komolyan akarnál mondani
	teljes mondatok	néha nem találtad meg egy-egy mondat befejezését, főképp az érzékenyebb témáknál zavarodtál bele: ezeket a részeket érdemes egy-két előre megfogalmazott panellel áthidalni; sok az „őőő”
	nyelvhelyességi hibák	szóismétlések (főképp: „szóval”), néhány egyeztetési hiba
Előadásmód, megjelenés	megjelenés, „rendezés”, kiállás	keresztbetett láb, oldallépések stb.
	hanglejtés, beszédtempó, szünetek	a mondatok végén nem viszed le a hangsúlyt, „énekelsz”
	gesztikuláció, mimika	a pulóver ujjába bújtatott kézfej nem épp a magabiztosság jele
	kapcsolattartás a közönséggel	a kiszólások („fel fogom sorolni, lehet, hogy unalmas lesz”) rendben voltak, hiányolták a szemkontaktust

utálok telefonról blogolni

,,Azt a szerelmet fogadjuk el,amit szerintünk megérdemlünk.''

görcsösnek és eröltetettnek érzem magam.
tegnap még be is szóltak.
hülye vagyok.
hülye vagyok és megjátszom magam.
pedig aranyos vagyok,csak bunkónak tettetem magam.
adjam önmagam.
sodródjak.

hogy a picsába adjam önmagam, ha egy értelmes mondatot se birok kinyögni?
amikor ott ül melletted a világ legkirályabb pasija,
hónapok óta végre valaki, aki igazán bejön
annyi szerencsétlen faszfej után.
de persze a legkisebb jelét sem adja,
hogy esetleg nem hányja el magát tőlem.
és emiatt még jobban kell,inkább hagyon beszélni
minthogy értelmet zagyvaságokat dumálok.
elkeserítő.
hogy elsőre mindig bejövök nekik,
aztán két óra beszélgetés és huss!
volt pasi,nincs pasi.

de legalább történik valami.
nem akarok nihilista seggarc lenni.

más univerzumban vagyok, minden nap reggel nyolc és három között.
nem is az, hogy elkalandozom,
konkrétan dimenziókat lépek át.
angol a legrosszabb.

korlátolt vagyok és egy rozsdás robotnak érzem magam.
pedig mindent megteszek,hogy ne legyen így.
kifolyik az élet az ujjaim között,
nem marad belőle semmi
miközben unatkozva alszom el egy égő cigivel a számban.

ma is lógtam.

paradicsomos tonhalszagot érzek
megettem-e? nemtudom.
félek.
elfogyunk egy grunge fiú kezében,
megerőszakolt lelkünk bűzében.

éhenhalnak körülöttem az emberek
nézem őket csendesen, szépen.
törődni ki fog személyiségemmel,
ha mindenki fáradt, levert ma éjjel.

tikkel a szemem,  őrült vagyok,
mit csináljak, miközben mindent feladok?
oroszlánüvöltést hallatok,
lesmárolok mindenkit (hátha alapon).

beleremeg mindenem,
arcul vágom tükörképem.
elcsúszok egy adag hányáson,
továbblépek, 'nembaj' - kiáltom.