Bende Tamás: Minden reggel

Mezítláb megyek ki a körfolyosóra,
leülök az ablak alá, és nézem,
hogyan mozdul az árnyék a szemközti falon.

Amíg alszol, a korán kelők szótlanságával
készítem magam arra, ami jön,
ami elkerülhetetlen.

Mert minden ébredés felhasítja bennem,
amit gyerekkorom óta próbálok csitítani,
hogy végtére is én nem idetartozom.

A nyugtalanság lovait nem bírom féken tartani.

Újra és újra szétfutnak a négy égtáj felé,
átgázolnak összefércelt álmainkon,
és feldúlják az első évtized kertjeit.

Nehogy azt hidd, hogy ez valaha másképp lehet.
Minden reggel meg kell küzdenem azért,
hogy elinduljon a nap és felébreszthesselek.

csempére fröccsent pálinka vagyok.

belülről rohadok című történet következik.

és konyhát kéne festenem.

kékre ?

összeroppant a lélek, mikor
csönd lehetnél beethoven ujjpercei alatt,
levegő: bach felkar mozdulataiban,
vagy temethetnél mozart torkából kihányt dallamokat is.

szóma.
mindig
csak
szóma.

weöres,
weres,
eres,
seress.


vigyél a teljesség felé, légyszi.
kétszer.

skicc a lap alján

terméketlenek lettünk.
kulturális értékünk elveszett az éterben.
halva születtünk,
halálra születtünk.
a willendorfi vénusz egy lomtalanításon végezte.

anyám DNS-e orosz roulettet játszik az agyamban,
kéretlen.

remegő kezek kínoznak: büntetésünk az átivott éjszaka miatt,
kénytelen.

kénytelen lennék nem rád gondolni,
amikor hosszú hajú, tetovált barmok taperolnak,
ki kérte ezt ?
ki érti ezt ?

ki az a fasz, aki hagyja ezt ?

és mondd vagy üvölts: engedd el,
vagy stresszelj
bánom is én,
nem mintha emlékeznék rád,
vagy akármire is.

aztán álmodhatod, hogy tanulsz
vagy dolgozol egy antikváriumban,
felkelsz egy copfos srác mellett,
vagy Ő mellette.

illúzióinktól kisírt szemmel,
mikor tusolás után is alkohol szagod van
és feketén látsz a kómától.

semmi.

és csak álmodsz,
élettelenül bámulsz,
létezel: vázlat vagy egy papírfecnin.

nélküle.

kit érdekel mi van a világban

Betűtésztából kiraktad: szeretlek.

Felálltam, elhúztam. Éhesen.