el se tudom mondani, hogy milyen gyülöletet érzek,
mindenki felé, de főleg magamat utálom, mert jéézus hogy lehetek ennyire béna és szánalmas?
utálom.
ez nem fair, tudod?
egyáltalán nem az.
oké elismerem, akárhogy gondoltam eddig mostmár tudom hogy egyáltalán nem vagyok különleges.
végülis nem lehet mindenki egyedi és király, nemigaz?
de hogy annnnyira elviselhetetlen legyek, hogy senki nem képes megmaradni mellettem, na azt nem gondoltam volna.
mérges vagyok.
tökjól elment a kedvem, mindentől, nem akarok sehova menni.
egy senki lesz belőlem ha így folytatom.
olyan leszek mint Ő.
a legkevésbé akarok olyan lenni.
nemnemnemnemnem!
többet nem írok.
se a koncertről, se az utánna történtekről, se semmiről.
vegetálni akarok.
krumpli lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése