aki ezen nevet az biztosan nem szeret

virágok a réten

mi a picsának kell írnod neki?!
ez nagyon gáz, már bocsi.
nem is mondtam nekik semmit,
mindig ha mondok neki valamit azon csüng napokig
körbetelefonálja a világot és még a szomszéd szomszédja is tud róla.
és akkor csodálkozik hogy nem mondok el neki semmit,
így lehetetlen normális kapcsolatot létesíteni vele.
mindegy most nem is anyámról van szó.

szóval ezzel véded magad.
-miért szakítottatok?
-Lilla és az ő igencsak túlbonyolított szellemisége itt a meghatározó.

egyszerűen csak nem szeretem. a személyiségét, a beszédstílusát, hogy annnyira más, mint én, hogy egoista, hogy papucs, hogy olyan szavakat használ, hogy 'fenntkölt' meg 'magasztos'.

én még izgalmat akarok, lázadni. bukfencezni a deákon, vörösre festeni a hajamat, feketére a számat, fürdőruhában sétálni az utcán, nevetni, nevetni, nevetni.

csak magányos voltam.
vagyok.

nem kell túlbonyolítani, ha többen csapnák a szelet és nem lettem volna végig részeg,  előbb rájöttem volna, hogy nekem ez nem jön be, nem kell.

ez van, folytonosan csak utálkozom, ilyen vagyok na bumm.

persze, nem akarom megbántani és nem arról van szó, hogy majd ő ment meg. csak jól akarom magam érezni valakivel, és nem azért mert iszunk, vagy mert nincs más.

ma megmentettem egy pókot, ahelyett hogy agyoncsaptam volna, rátettem egy újságra és kidobtam a fűbe.
a múltkor meg csengével segítettünk egy vak bácsinak, aki átment a ZEBRÁN egy köcsög taxis meg neki ment és még meg sem állt.
szeretek másokon segíteni.
ha már a 'szívességek' a szeretetnyelvem, legalább használjam is.

napi lelkiterror-sms anyutól

Apavalgürcölünkmintazallat,megkönnyitenetekhatiiskivennetekamunkabolareszeteketföleghalatnankh.tanultok!hasorozatokatnezteknemleszbelöleteksenki!mostalapozzatokmegajövötöket!hatmegmindignemertitek?nenezdatvfacebot!tanulj

napi ma(e)gö(m)lés

persze, tudom hogy ilyen vagyok,
hogy milyen vagyok
csak nem szokták a képembe vágni.
azt hiszem pont ettől vagyok jobban,
elfogadom amilyen vagyok
úgysem tudok változtatni rajta,
persze megtudnám játszani magam
ideig.óráig, azzal meg semmire sem megyünk
nemigaz?!

szóval igen, tudom anyu,
hogy lusta vagyok, semmirekellő, 
érzéketlen, hálátlan, a család fekete báránya
és azt is tudom, hogy azért nem vágod többet a fejemhez,
mert nem bírnám ki.
csak ennyit kell mondanod, mert teljesen más az,
ha én gondolom ezt magamról  vagy ha te mondod nekem.
mert ha a fejemhez vágod, akkor azok nem ülepednek le,
ott lebegnek a szemem előtt, az agyamban
szerencsétlen
persze, igazad van amikor azt mondod, ha ronda akarok maradni örökre
maradjak csak az
persze hogy nem érdemlem meg, hogy foglalkozzatok velem.
azt hiszem, azért utállak annyira, mert nem akarok rád hasonlítani.
mert ne tagadd, te is buta vagy és hisztis.
fölösleges
meg azért, mert te vagy az egyetlen aki kerek perec kimondja
amit én csak sejtek magamról,
ezek reális dolgok,
amikor kapálózva, együtt keressük a jó tulajdonságaimat
és nem találunk semmit, 
csak a kietlen pusztát.

kérdezem én, ezek után mennyi jogom van az életre.

már el sem keseredem, érzelemmentes krumplis zsák vagyok.

jut eszembe, 
elég ciki hogy nem láttam a hair-t.
pótoljuk!

ZoSo

világkatasztrófa elhárítva,
van egy új kiscicám,
ő mindent megold.
befejeztem az odaátot,
most már szabadnak és függetlennek érzem magam.
bár lehet, hogy ez nem az odaátnak köszönhető.

szóval vége.
egy kő zuhanásával megegyező ütemben javulok.
(ezt a szar hasonlatot!)
szóval, nemrég még féltem, hogy megint túlságosan
rá leszek utalva a barátaimra,
megint rajtuk fogok lógni és megfojtom őket
de rájöttem, van olyan szerencsém, hogy sok barátom van
így senkit sem kell lelkileg megölnöm.
nem kell megfelelnem,
legalábbis kevésbé,
azt csinálok amit akarok,
nem skatulyázhatnak be,
legyőzöm önnön kényszerített boldogtalanságomat,
vagy legalább elnyomom egy kicsit.
úgy érzem, hatalmas arcom van,
még anyuék sem mondhatják meg, hogy mit csináljak.
cukorkákra sincs szükségem,
attól akarok a legkevésbé függeni.

legalább tanultam,
semmi szükségem egy kapcsolatra,
mert még inkább lenyom lelkileg
ahelyett hogy boldogabb lennék
még több kárt okoz
nekem meg nincs szükségem a kurva pórázra,
koncertre akarok menni
inni akarok
nevetni akarok
táncolni
énekelni
ismerkedni.

csak a nagymamám menne már haza
komolyan egy fél mondattal úgy képes felbaszni az embert
és amikor mondom neki hogy ne hisztizzen meg csöndbe legyen
akkor egy óráig nyávog hogy ő meg sem szólalt.
komolyan, nem akarok soha öreg lenni.

hülye kurva

szűnni nem akaró hatalmas űr a mellkasomban
folytonos gyűlölet,
amikor minden TÉNYLEG kurva jó körülötted
egy szavad se lehet panaszra
és mégis elégedetlenkedsz,
mert semmi se jó
és ez a rengeteg rossz a lelkedből szivárog
senki nem tehet róla
később pedig nem tudsz mit kezdeni
a rengeteg fájdalommal
amit magadnak okozol
és belebetegszel mindenbe
próbálod elnyomni vagy másra fogni
de erre nem jó alkohol vagy gyógyszer.
nincs kiút.

nothing for you, whore.

már zenét is utálok lassan hallgatni mindenki faszságokról énekel
such a lonely day and its mine
a faszom minden day lonely és nem akarom hogy mine legyen legyen inkább valaki másé.

nemnem nem szeretem ezt
semmit nem szeretek
föcit kéne tanulnom
bukni fogok megint, mindig megbukok.
nem küzdök semmiért, nem is érdekel semmi
kicsit sok lesz már a leszarom tablettából.
talán egy dologgal küzdök, a démonommal
de ezt sem bírom tovább
várom a megváltást
a segítséget
hátha az segíteni tud valamit,
csak azután omlok össze teljesen.

valami gyökeres válozás kell
nem birom már ezt a depressziót, szorongást,
nyávogást, hisztizést, érdektelenséget, gonoszságot.

elutazok. világgá. vagy még messzebb.
szeretném azt hinni hogy valamikor jobb lesz
van még bennem egy kevés remény
addig nem szakítok vele.

túl sok ember van a világon, hogy nekem is helyem legyen.
én csak..
nem tudok megfelelni mindenkinek.
tudom, hogy úgyis belebukok mindenbe, mindent elbaszok.
ezért inkább el se kezdek semmit.
túlságosan félek a csalódástól.
már nem birok többet elviselni.

mindig csak a két véglet.
vagy fent vagy lent.
már unom ezt a szélsőséget, én csak középen akarok lenni.

nem függhetek folyton valakitől.
mindig ezt csinálom.
ráakaszkodok valakire, és nem eresztem, amíg teljesen meg nem fojtom.
aztán megsértődik, eldob, én meg még jobban a béka segge alatt vagyok.
vagy én sértődöm meg, de persze azért, mert nem bízom benne.
egyedül kéne lennem, a körülöttem lévőket csak lehúzom.

ma is ugyanazt álmodtam.
berillel zpben vagyunk, a tömegben elveszítem és amikor megint meglátom egy punkkal smárol.
elindulok a wc felé sírni, és amikor kiérek a tömegből hirtelen egy hegyen vagyok.
ott van körülöttem mindenki a családomból és arról beszélnek hogy hogyan lökjenek le engem a szikláról.
nekifutásból lökjük meg vagy emeljük fel és ejtsük le,
meztelenül vagy ruhában, 
vágjuk le a haját is, nehogy bele akadjon valamibe és visszatartsa.
aztán felébredek.

soha nem lehetek elég vékony, szép, tehetséges, sikeres, boldog, szabad.
tökéletes.

azt hiszem, a menekülést fogom választani.
talán az segít.

legalább most már tudom, hogy külső hatás soha nem fog változtatni, csak én tudok segíteni magamon.