senki nem bírja ki, hogy a ki nem mondott érzelmek felfalják belülről.
mármint, így is úgy is felfalnak
főleg a negatívak
de talán könnyebb, ha nem őrizgetjük őket.
az idei lelki napot majdnem ellógtam, mint általában mindent.
végül csak bementem, nem is tudom, hogy miért.
lehetett kérdezni vallásról, a világról meg úgy általában bármiről.
csendesen ültem és bámultam ki a fejemből mint mindig.
szóval, volt egy kérdés a pokolról
és domi azt mondta, hogy átvitt értelemben kell érteni, mint a legtöbb dolgot a bibliában.
ne tüzet képzeljünk el és alacsony, piros vasvillás ördögöket nyíllal a farkuk végén.
azt mondta, az igazi pokol a magány. mert odaát nem lesz senki körülötted, teljesen egyedül leszel. egymagad.
el kell skandálnom a Hare Krisna mantrát, mielőtt meghalok. valahol olvastam, hogy akkor kiszabadul a lelkem a reinkarnációból.
nem bírok aludni,pedig már reggel 7 van. fejlődnünk kell. megrekedtünk itt, a semmi a közepén és nem megyünk előre, nem haladok egyről a kettőre. unalom ország, unott kis törpékkel.
itt van bennem, az űr és nem tudom kitölteni. már unom a minden-bulin-más-pasi játékot tudom, hogy nem tisztelhetnek engem, amíg én sem tisztelem magamat. keresem azt, ami teljessé tesz. valamit nem látok, mert nagyon rosszul csinálom. bízom az emberekben, nem az ő hibájuk. az enyém. valami új kell. valami más. megint borotváljam le a hajam? rakassak be intim piercinget? nem a külsőn kell változtatni. nem is szomorú vagyok már, inkább csalódott.
azt hiszem nekem vannak a legcsodálatosabb barátaim a földkerekségen. mármint mindig is tudtam, hogy bármi bajom van számíthatok rájuk hányszor bőgtem már nekik, tejóég?! de hogy 3 hétig CSAK MIATTAM szervezkedjenek, kitaláljanak ennyi mindent, vigyázzanak, hogy el ne szólják magukat, egy csomó pénzt költsenek, gondoskodjanak mindenről. juuj. vagy én vagyok vaksi, vagy ők nagyon jó színészek inkább az utóbbi. akkora sokkot kaptam, mint még életemben soha. kellett pár másodperc amíg eljutott az agyamig, hogy ez most micsoda tulajdonképpen. 'csak átjöttek páran macskát fürdetni vagy takarítani de jéézusom ezek mennyien vannak hát ez egy buli!' :D és a bátyám meg a szüleim is irtó jófejek voltak. most átértékeltem a barát szó jelentését. hihetetlen, hogy még most is mosolygok, sőt szerintem egész életemben mosolyogni fogok, ha erre gondolok. hiszen kinek kellenek idióta pasik, ha annál sokkal értékesebb szeretetet kapok? tiszta hülye vagyok, hogy ilyenek miatt keseredtem el. nem fogtam fel, hogy mennyire szerencsés vagyok. fúj, de nyálas. azt hiszem, az örömöm és a szín eddig is ott volt az orrom előtt csak túlontúl el voltam foglalva a hisztizéssel és az önsajnálattal. és nem, nem igaz, hogy mindig unatkozom, és rossz kedvű vagyok mert rengeteg élményem volt velük amik felett mindig elsiklottam, ha rám jött a 'senkinemszeretláz' szerintem meg sem érdemelem őket. sírnom kell. örömsírás. tényleg, sokszor nehéz a barátomnak lenni de ők nem adják fel soha, bármilyen hülyeséget csinálok mert ez az önzetlen szeretet amikor sokszor nem kapnak vissza semmit és ők akkor sem dobnak el maguktól. mert TÉNYLEG foglalkoznak velem, és azt hiszem miattuk van értelme az életnek.
mindig is akartam egy Jóbarátok stílus szitkomban szerepelni. pedig régóta szerepelek benne, csak eddig nem vettem észre.
ellent mondok önmagamnak. oké, nem igaz hogy mindig rosszul vagyok. nem igaz. de amikor pörgök, jó kedvem van, ismerkedni akarok, a libidóm az egekben van, azok olyan említésre méltatlan pillanatok, órák hogy nem ragadnak meg. és a parányi gondolat, hogy nemsokára vége annyira lelohaszt, hogy nem tudom élvezni a pillanatot. felemészt az unalom amikor minden áldott bulin unatkozom, attól függetlenül, hogy ezt bejelentem-e vagy sem. és nem soha semmi nem elég, üres vagyok. ÜRES. létem értemetlenségén túljutva, át a nem vagyok semmire hivatottságon, közel a nincs semmilyen kedvemhez mindig ott a kérdés, hogy akkor mi a kurva fasznak. minek. talán ennyi az élet? persze, megszületünk, meghalunk de mi van közben? mindig lelkizni kell ez az egyetlen, amikor azt mondják, na most nem csináltál jól valamit és végre túl tudok jutni a minek kérdésen elgondolkozom, mit csináltam rosszul és miért. de ha csak annyit kapok vissza, hogy 'ne akarj pasit' 'túl éretlen vagy, próbálkozz fiatalabbnál' 'ne lógj annyit' 'örülj a barátaidnak' 'ne igyál hétköznap' 'tanulj többet' attól nem leszek okosabb. persze baz'meg Lilla, mert neked mindent a szádba kell rágni. mindegy, nem is érdekel az emberek amúgy is túl értékelik az örömöt és a harmóniát. ha-ha. inkább elmegyek a nyugalom a szigetére, enyát hallgatok, meggyújtok egy füstölőt, szájon smárolom a macskámat és rajzolok egy-két mandalát.
nem azért megy el a kedvem a világtól az élettől mert egy kapcsolattól várom el a boldogságot. nem. az csak egy plusz dolog, hogy valaki élvezi az életét plusz még szerelmes is. nekem nem ez bajom. csak keresem az örömömet, a színt az életben. a jókedvet. de már azt se tudom, hogy milyen ez. mindig unatkozom. MINIDIG. és szomorú vagyok, KIBASZOTT szomorú.és ettől várom a boldogságot, egy kapcsolattól vagy ha nem is azt, de legalább az izgalmat. a beteljesülést. és apa miattam ér haza egy órával később és a barátaim nem bíznak meg bennem és rám telepedik a magány a közöny a rosszkedv és hatezer csipkebogyót akarok megenni napsugárt akarok látni az emberek feje fölött kijönni az évekig tartó depresszióból de ez nem is az, ez a személyiségem nem tudom elhinni. hogyan lettem ilyen szar? és egyáltalán miért? és azt hiszem, Isten nem szeret, sőt egyenesen gyűlöl mert ha mindezt megengedi akkor csak kell éreznie valamit, ami szöges ellentéte a szeretetnek. és messze vagyunk a haláltól mert itt ragadtunk. érdemes élnünk. érdemes.
és mégsem változik semmi, a világ kevesebb tőlem.
2013. október 28., hétfő
csak érted, amikor szóba állnak veled, de ugyanúgy ott van az arcukon a gúny, a megvetés. és tudod, hogy még mindig haragszik és emiatt mindketten lenéznek. látod a szemükben. és nem akarsz függeni tőlük, senkitől sem. de a kávé, cigi, alkohol szentháromság és a hétköznap esti jóbarátok nélkül már nem tudsz létezni. és nélkülük sem. elkeserítő.
méltóság. tartás. önállóság. a hőmérséklettel és a barátaim szeretetével megegyező ütemben épül le az életkedvem, esz meg a téli depresszióm. legyünk szabadok, legyünk függetlenek. törekedjünk a generációnkkal ellentétes cselekedetekre. az esti kornél se olyan jó már, ha ennyien szeretik. ugyan, hogy költözhetnék albérletbe, ha még két jegyért se tudok felelősséget vállalni. elvanfelejtve. marad az öt órási kelés, a másfél órás utazás, a gyűlölködés és a düh. önállósági-, baráthiszti láz és miegyéb. egyediség, önmegvalósítás. megfelelési kényszer. hazugság. halál. kínzó érzések. monotonítás. sejtettem, hogy ugyancsak be fog következni. hogy valamiért megint mérges lesz, aztán épphogy kibékülünk, kínos csöndek, nem tudom mi van velünk szituk, sírás, könyörgés. de csak belül. sosem vagyok elég jó, gyűlölök veszekedni. ezért meg is tudom érteni szilvit. de én túl emancipált vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam. bár egy számomra ismeretlen, távoli fogalom miatt lehet feladnám elveimet. szerelem. inkább csöndben maradok, tipródik a lelkem. majd csak megbocsájt magától aztán rippropp jól leszek, mint azelőtt. de nem. továbbra is mosolyogva hibáztatom, gyűlölöm magam. pedig már elfogadtam. TÉNYLEG. tolerálom a személyiségemet, nem akarok megváltozni. nem kell beilleszkednem, amíg úgy érzem a közelebbi embereim így is szeretnek. éjjeli fél3as zaklatás. blahán vagyok, gyere értem. emlékezetkiesés. ki tudja hány formás csipkebogyószert nyomtam magamba? alkohollal leöntve. milyen szép torta lenne ebből. életundor. 'mi bajod megint? rossz volt a buli? berillel még mindig nem vagy jóban? pedig beszéltem vele..' nemnem,semmi. 'nincsenek fiúk? összevesztél valakivel? fáradt vagy? nem volt elég pénzed?' nem, köszi jól vagyok. talán nekem sincsenek önálló gondolataim? az én blogom is tele van közhelyekkel? innen-onnan hallott eget rengető bölcsességek, helyesírási hibák, röhej tárgya. de ez nem vélemény, csak érzések.
szimplán csak belekényelmesedek az utópiába. úgy se lesz semmi jobb, pár hónapos világorgazmus után mindig visszatáncol. újra rám telepedik, évről évre. meggyilkol.
A pataknál megkönnyebbülve mosta le testéről a sarat. Végeztével boldogan ugrált a part felé, a fa tövében azonban három rózsaszín, kövér malac szájában találta a ruháit. Megpróbálta tőlük elvenni, de azok fellökték, s a mocsárban landolt. Végül meztelenül és mocskosan indult ruhát keresni a faluba. Megint. A vékonyka hajtincs bele-bele hintázik a szemembe. Hangos szélviharral fújom fel a többik közé, de ő makacsul visszatáncol az arcomba. Idegesen vágom ki a hajhagymákkal együtt, de a rozsdás bicska helye elfertőződik. Végül kétségbeesetten eszem meg a kihullott hajamat tincsről tincsre. Hátha visszanő. -Anyu! Beleesett a kiskacsám a vízbe. - Gyere szívem, megtanítalak úszni és akkor utolérheted. - mondta az ismeretlen nő, azzal belelökött a folyóba. Még mindig nem tudok úszni.
2013. október 5., szombat
nagyon fázom.
nincs fűtés.
nincs kocsi.
nincs új táska.
nincs új sál.
nincs darált hús.
'nesze egy ötös'. hát így nem kell, odaadom a gyereknek. nekem se kell. najó mégis, eliszom.
mennyi maradt belőle? kettő. gratulálok, miattad nincs új aksi és nincs darált hús.
bor. drága sör. nyomulós srácok. melegek voltak. persze, ezzel semmi baj nincs de akkor ne nyomuljanak. félmeztelen pogózó srácok. táncolj velünk. nem akarok. de gyere már. de nem szeretnék a kurva anyádat. akkoris jössz. megrángatlak jobbra balra úgyis részeg vagy hátha behánysz. jaj de jó, legalább elestél ez is jobb mint a semmi.
gratulálok baz'meg.
nagyon fázom.
képtelen vagyok bármit is csinálni, mert rettenetesen fáj a fejem.
neeeeeeeeeeheehememmmm! tragédia ami itt folyik, anti-szerencse kerék, végelgyengülésben szenvedő minipingvin. 3 órája tanulom ezt a szart és kb tudom mit jelent a lavanderia és tudom mikor volt az örökösödési háború. ennyi. nnem, ez nem költői túlzás. nem birok tanulni. ülök az asztalnál és mondom magamba a dolgokat és amikor 40 szer elismétlem ugyanazokat a szavak, rátérek a következő szóra mert bazdmeg, 5 perc alatt csak megtanulok két tetves szót de neeemm, ugyan hogyan is képzelhettem. és tudom, hogy másnap talán emlékezni fogok rá de ez most hidegen hagy. nem tudok tanulni mert ideges vagyok, hogyan fogok teljesíteni és nem tudok teljesíteni mert nem tudtam tanulni az idegesség miatt. ördögi kör. ráadásul minek tanuljak, teszem fel a kérdést, ha azért is egyest kapok mert menstruálok. najó, nem pont emiatt de közvetetten. és persze álljak le magyarázkodni. és a kurva anyád, szenvedjél te minden hónapban az érzéseiddel a premenstruációs szindrómáddal és utána kötekedjél. hiányzik az alvás, a kipihentség és a pörgés megint lassú vagyok és fáradt pedig az első három hét jól ment. nem tudtam, hogy ennyit számít, hogy kilenc órát alszom vagy csak ötöt. amúgy egész jó a kedvem, köszönöm kérdéseteket. ja, hogy nem is volt semmilyen kérdés?! semmi gond, túlnyomórészt jó a hangulatom nagyon furcsa amikor történik valami és valaki mond valamit vagy nem mond vagy épp nem látom eredményét a magatartásomnak, olyankor rögtön feldühödök és alig bírom ki, hogy ne rohanjak azonnal haza mint egy seggbe lőtt gazella és ne álljak soha többet senkivel szóba. aztán valaki mond valami teljesen más témát és én tök normálisan válaszolok és nem történt semmi nem rohantam le oroszországot egy vízipisztollyal, de még el sem lógtam. és olyan érzésem van, hogy who's care? minden megy tovább, nem szabad felfuvalkodott, pöffeszkedő méregzsáknak lennem csak elengedem a felgyűlt dühömet és Brionyval foglalkozom, aki épp most tette tönkre nővére életét egy hamis tanúzással.
2013. szeptember 16., hétfő
rendkívül csodálatosanmesésen érzem magam, amióta orsibulin kibőgtem a fél világomat mintha megszabadultam volna mindentől. és nem történt semmilyen karambol, lavina, égzuhanás-földindulás. persze, pont irodalomból van két szar jegyem, amivel esetleg talán lehet ismétlem előfordulhat, hogy tovább tanulnék és csinálnék is valamit érettségi után. de hát take it easy, mindenmásból istenkirály überfrenetikus vagyok. szóval a csajok imádnak a suliban, a tanárok úgyszintén, valamint a bátyám, a volt osztálytásaim, a kiscicám, a szembeszomszéd, macifiú és eunuchcsirke, a srác a kocsmából, az egri csillagok. anyu pedig spenótot csinált, szóval ha erre vetemedik akkor neki is imádnia kell.
2013. szeptember 14., szombat
Amilyen önmagadhoz vagy, olyan leszel másokhoz is. Ha szereted önmagad, másokat is szeretni fogsz. Ha képes vagy áradni a saját véleményeddel, a kapcsolataidban is képes leszel áradni. Ha belül megfagytál, kívül is fagyott leszel. -Osho
2013. szeptember 11., szerda
szóval megkaptam az első szar jegyem, ráadásul irodalomból, ráadásul azért, mert késtem. és elindult a lavina, itt egy ellógott angol, ott egy karó futásból. mint mikor meghúzzák a ravaszt és az alig ruhás csajok shortban és kibuggyanó mellekkel eresztik le a fekete fehér kockás zászlót. a mustangok hét másodperc alatt elérik a maximális sebességüket és ki tudja? talán a következő rosszul bevett kanyarban a sofőr agyveleje a szélvédőn landol persze nincs visszaút, bent ragadtál a totálkáros tíz milkás kocsidban menekülni csak tudsz, ha hagyod, hogy kiröhögjenek amiért nem bírtad, feladtad, tovább álltál. szóval becsapódás előtt még megfogom a mellettem ülő csinibaba comját, rávigyorgok és rükvercbe rakom a járgányt. talán tolatva nem megyek falnak, nem vérzek el.
már megint. igenigen itt tartunk. már megint. egy újabb elcseszett este, egy újabb hisztérikus telefonhívás. csecsemő.
basszameg! a graceklinikában kibaszott emberek halnak meg minden kibaszott nap, lezuhan a repcsijük, lábakat kell amputálni meg csuklókat műteni és én mégis összetörök egy hülye elcseszett szülinap miatt egy hülye nadrág miatt ami nem megy össze rajtam és a kibaszott hülyehülyehülye rossz kedvem miatt. persze, aztán minden kurva bulin hányásig iszom magam és órákig bőgök azt kiabálva, hogy gyenge vagyok és nem kívánok tovább élni ebben a szarban. gyógyszerért pitizek, nyivákolok ha nem az én zenémet hallgatjuk és másokat is egy félmásodperc alatt letudok lohasztani. tökmindegy, nincs is kedvem erről beszélni nevetséges ez az egész.
vajon látják a szomszédok, amikor széthúzott függönynél meztelenül rohangálok az öreg szoba és az új szobám között mert nincs mit felvennem?
a kétségbeesett savanyú képemet, az elkeseredést, hogy még mindig ugyanolyan ocsmányul festek a két méteres tükrökben?
amikor csodálva próbálom fel az álomruháimat amiket majd egyszer hordani fogok, ha több lesz az önbecsülésem?
arra várok, hogy vége legyen ennek az egész csatának köztem és a társadalom között.
mert egyszer vége lesz, ugye?
és beletörődve húzom fel ugyanazt az ironmaidenes pólót, ugyanazt a nirvanás pólót, ugyanazzal a rövidnadrággal, ugyanazzal a táskával.
ugyanazt a kávét iszom, ugyanakkor vitetem ki magam a hévhez, ugyanoda megyek, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazt iszom, ugyanúgy nevetnek ki amiért berúgtam,ugyanúgy nem tudok vigyázni magamra, ugyanakkor tarhálok cigit miközben ott van a táskámban,aztán ugyanaddig maradok, ugyanolyan csapzottan jövök haza, ugyanazokon a valótlan problémákon gondolkozom, ugyanaddig alszom és ugyanúgy nem történik semmi azzal a sráccal aki másnap felvesz facebookon. ez persze ugyanúgy nem érdekel két napnál tovább.
kibaszott luca?!!
ideáig süllyedtem, kibaszott luca nyúlja le tőlem.
jézusatya.
háháá átmentem pótvizsgán!
háhhááháháhááá!
komolyan azt hittem, hogy meghúznak megint.
istenkirályvagyok!
Soha ne add fel mert te nem vagy semmirevalo Isten nem tett teged ide csak ugy mindenkinek meg van az utja ami nem sima de vegig kell menni rajta
Vigyazz gondolj meg minden lepest szeretlek vigyaz magadra !
gusztustalan amit anya csinál mostanában. egyszerűen gerinctelen, szánalmas és kikurtul önző. CSAK azzal foglalkozik, hogy mi volt 5 éve, 10 éve, 20 éve azzal hogy mások mit nem csináltak hogy neki mennyire nagyon szar volt akkor és ezt senki nem értheti, hogy neki szar volt tizenöt kibaszott éve és most, hogy megvan amit szeretett volna és naivan azt hittük amikor elköltözünk minden jobb lesz neki, megelégszik azzal amink van, nem lesz hiszti, elégedett lesz. denem! nem hát miért is lenne elégedett? amikor azt mondjuk neki, egészségesek vagyunk és van hol aludnunk, van mit ennünk de a picsába is hát mintha ez annyira magától érthetődő lenne ki kéne küldeni szomáliába, a níbiai sivatagba vagy valahova kurva messze innen. és rendkívül ideges vagyok rá, amiért ilyen mármint a természete. és tudom, nem tud ez ellen semmit tenni de fel tudok néha robbanni amikor írogatja a faszságait és leégeti magát az egész család előtt a rohamaival és rettenetesen meg tud ilyeszteni, hogy én is ilyen leszek. nem pont ugyanolyan mint ő, de meglesz nekem is a sérelmek mappám (ami tegnap óta már csak 'A kitaszított' néven fut) és hiába látja mindenki tisztán rajtam kívül, engem nem lehet meggyőzni, ez az én álláspontom, nekem most szenvednem kell és ti pedig igenis támogassatok és utálkozzatok velem együtt, kit érdekel mit gondoltok. tökmindegy nem foglalkozom vele, nem szabad belelovalnom magam. szóval most bosszúból jól betejberizsezek, aztán megnézem a szokásos sokkoló függőségeket, sonny a sztárjelöltet és hannah montanat, nem ebben a sorrendben. a francba, szombat van. mindegy, csak találok valamit ami lezsibbasztja az agyamat és zombit csinál belőlem. juhéjj.
karácsonyi konzerv lencsét eszem indokolatlanul. persze, sovány vigasz. azt hiszem tele van folsavval, rosttal, szénhidráttal és még rengeteg fontos vitaminnal, amit bejuttathatok a szervezetembe, át jár a zen, a csí, a folsav és a meleg szar. végérvényes hülye picsának vagyok titulálva, nincs mit tenni. csecsemő folyton lecsap a legváratlanabb helyzetekbe. kit érdekel, hogy kit rángatok el magammal, néha azt képzelem ha elmondok valamit az eltávozik a testemből megszabadulok tőle, békén hagy meg miegymás. de persze ez nem igaz, csak hülyét csinálok magamból. ott állok majd huszonnyolcadikán és csak annyit fog kérdezni quanti anni hai? és pislogok kettőthármat, felkapom a táskám és kirohanok, aztán beledugom a fejem a vécébe és meggatyázom magam. a pikachu táskámat viszem, higgyék csak azt, hogy négyésféléves vagyok. de hát what can i do, ha minden lényegtelen, mert van karácsonyikonzervlencse, kövérkiscica és a reformáció.
tudom. tudom, hogy soha nem lesz színes a hajam, bármivel festem be. hogy soha nem leszek és nem is akarok milliárdos lenni. hogy soha nem szabadulok ebből az állapotból. hogy soha nem leszek szerelmes. hogy soha nem változok meg. nem is folytatom, mert nem érdekel. talán be kéne illeszkedni ebbe az unalmas, halott világba. talán el kéne fogadnom magam, és nem csak mondogatni. talán ha elfogadom magam akkor nem akarok olyan lenni mint mindenki más. talán szeretkezhetnék a lock nessi szörnnyel. ripetersi. hisztérikus picsogás.
2013. augusztus 13., kedd
innen már nincs lejjebb. komolyan. legközelebb mi lesz? egy 30as pasi? transzfesztita? a barátom pasija? egy tanár? egy külföldi aki nem beszéli a nyelvet?! rosszul vagyok magamtól.
ha nem az irodában vagy a parkban vagy ha nem az edzésen vagy a partin vagy ha nem a Bahamákon vagy rossz fej vagy ha nem a pirulákon vagy rosszul vagy ha nem a sodrásban vagy sodró vagy ha nem a ranglétrán vagy olcsó vagy ha nem az ártatlan vagy bűnös vagy ha nem az eltartott vagy az eltartó vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy ha nem a megmentőm vagy a hóhér vagy ha nem a tagadásom vgay hívőm vagy ha nem a dominálóm vagy szolgám vagy ha nem a jobb kezem vagy a bal sem vagy ha nem az én esetem vagy a stresszem vagy ha nem a szexparter vagy miért nem vagy? ha nem a mi világunk vagy másé vagy ha nem az élők közt vagy nincs több vagy mindig vagy valahol vagy valahol vagy mindig vagy valaki vagy valaki vagy egy önmenedzser vagy annak zakója vagy a zakó zsebében egy rózsa egy rózsa egy rózsa sok a kérdés sok a válasz sok a fekvés sok a támasz valahol szűk valahol túl nagy de magad se tudod hogy hol vagy ha éppen kezdő vagy a létben vagy a tudatod teljes egészben egy egység semmi kétség
tiszta hülye vagyok teljesen utánozhatatlanul kétségtelenül borzalmasan hülye. azt hiszem soha többé nem nézek tükörbe, nem megyek el itthonról és inkább ások egy lyukat a kertben és belefekszem, csak enni kelek fel. semmi sem érzek iránta túlléptem na bumm de ez nem megoldás amit csinálok.
csak ne keverjetek bele engem. ennyit kérek. engem nem érdekel ha drámáztok, hogy ki szeret kit, hogy ki dugna kit engem az érdekel hogy elmondjátok ami fáj, ami rossz, és amitől boldogok vagytok ezen túl engem senki ne traktáljon feleslegesen az érzéseivel egy 'lehethogyszeretlek' miatt ha közvetetten is, csinálsz nekem bűntudatod, rossz közérzetet, feszültséget aztán amikor kiderül, hogy ja mégsem és csak rajtam keresztül manipulálod őt iszanyatosan szarul éreztem magam emiatt de amikor senki nem figyelt örültem hogy van élet barátság és szex között de nincs. nincsnincsnincs! amikor azt hiszed valaki barátság után, szex előtt gondol rád talán értékes vagy, talán létezik valami, talán nem akar mindenki kihasználni jön a koppanás, a dehogyisnemnelégyhülye! de megkönnyebbülök, elmúlik a szappanoperás dráma és marad helyette az űr, a semmi, a szokásos, a nem változott semmi. a szokásos. és igen, bevallom nőiesen jól esett, hogy valakit érdeklek, túl jut a szexuális érzésein a lelkemet akarja, a jelenlétemet, tudomtudom nem ő és ő sem de mégis valaki szóseróla, nem mintha viszonoztam volna csak a visszajelzés, hogy létezik ilyen. denem nemlétezikhülyepicsavagyok nemnem. egy macskával szeretnék összeházasodni kipróbáljuk a sudengót, még 3 coelho könyvet, 2 a.c.bhaktivedánta szvámi prabhupáda könyvet(senki sem tudja hogy ejtjük ő isteni kegyelme nevét,vagy csak énnem?!) és elfogadom elfogadtam magam igenis így van, szomorkás, melankólikus, sírós, csöndes típus vagyok mit meg adnék ha nem ilyen lennék de már elfogadtam és képes vagyok megbecsülni a heti 2-3 órát amikor jó kedvem van amikor vidám vagyok amikor más vagyok és emiatt megéri, hogy nem adom fel hogy a hangulatom miatt nem vágok, szelek, kaparok, rosszat teszek magamnak mert tudom, hogy jönni fog, holnap, holnapután, tízperc múlva a jó, a jókedv, a szeretet, az elfogadás, az öröm és már nem is próbálom tovább húzni, tart amíg tart amikor 3-4 hétig nincs SEMMI változás, akkor ijedek meg, nyomom a xanaxot, a bort vénásan, az akármitnemérdekelmiazcsaküssön-t, adjon pár perc feloldozást a halálvágytól. a gépszerű agymenés, a sohanemleszelelégjó, a nemérszsemmit, a púpatársadalomhátán satöbbisatöbbi eszmék olyankor nincsenek, elmondhatatlan amit olyankor érzek inkább azt szeretném, ha a barátaim is tisztában lennének vele, hogy nem kezdek el ugrálni egy ingyen fagyi miatt ha épp olyan kedvem van de amikor bekattanok és jó, akkor egy ingyen mosolyért is visítok, és megkérdezik te részeg vagy, pedig színjózansemmibajom van. és nem, nem lehet másképp, próbáltam, elmondtam, kiöntöttem, világgá mentem, mindentcsináltam de nem tud olyan huzamosabb ideig maradni pár hétig, pár napig, ki tudja mikor kattanok be?! és amikor bekattanok az nagyon rossz, amikor jól vagyok akkor nagyon jó, akkor elbotlanék, csak azért hogy közelebbről szagolhassam, ölelhessem, érezhessem a Földet. ilyen vagyok, elfogadjuk, túl van tárgyalva nem akarok róla beszélni ez csak úgy van, szemet hunyunk felette és örülünk ha olyanom van, és begyöpösödünk, ha olyan kedvem van. túlzás a többesszám, nem akarom hogy az én kedvem határozza meg mások kedvét, csak fogadj el, érts meg, higgy. leírtam, elmondtam, jobb így? semmi sem jobb, ahelyett, hogy elterelném a gondolataim olvasnék, kaukázust hallgatnék, bokáig kihajolva az ablakon cigiznék, hercegnőmakit kényeztetném, helyette itt ülök adom magam alá a lovat, belelovagolok a témába, lóhátról zuhanok a mélybe, és pottyanok bele a lótrágyába, ha már a lovaknál tartunk.
2013. július 22., hétfő
ebből most csak annyit bírtam leszűrni, blablablaaaszerelemblablafájdalomszenvedésblablalillaegyelkényeszetetettkiscsitriblaablaa
elkezdődött a szívek szállodája maraton, közben nyűvöm az olasz könyvet, nem vagyok vele kibékülve. szóbelinél 8 téma kör lesz, de azt se tudom hol kezdjem nem is vettünk ilyeneket. vagy csak én lógtam túl sokat? szóval most hibernálódom, csütörtökön belgára akarok menni addig összeszedem magam. rájöttem mennyire nem furcsa, hogy megint magam alatt vagyok a furcsa az lenne, ha boldog lennék akkor mindenki azt kérdezné, mitől vagy ilyen vidám? ilyenkor meg amikor zombiként járkálok itthon és 5 napig nem mosok hajat meg sem lepődnek, hiszen ez én vagyok, örökké szomorú, csöndes és mosolytalan. tegnap megint vita, balázsnak lányproblémái vannak, anyának magányos 'senki sem szeret, szerencsétlenek vagyunk' problémája van én meg csak a szokásos, fordulnék már fel problémával küszködök. ha összeengeded ezt a hármat, hozzáadsz egy kis agressziót és pénztelenséget kivonod a békebíró apa szerepét, kész is van a mindenki utálja egymást családi idill. kiolvastam egy Paulo Coelho könyvet, azt hiszem jót tett. hiszek a fatalizmusban, a világmindenségben, az elvan rendelvében, a sorsban. el kell engednem a dolgokat, mindennek úgy kell történnie ahogy történik. és ha olyan kedvem van, hogy függönyből készült sapkát hordjak akkor megteszem, mert lehet pont emiatt mosolyog rám egy fiú a villamoson, amitől orbitálisan jó kedvem lesz és emiatt megpuszilom egy barátomat, amit egyébként nem tennék, akinek pont aznap halt meg az aranyhala, de nem merte elárulni senkinek, nehogy kinevessék és ezért jó kedve lett és boldogan bebasztunk. éés happy end.
neem. neehehememm. nemennmenemnemnem! NEM! túlsok. meghaladja a képességeimet. nem érdekel. adjatok valamit, ami kiüt. borderline vagyok?! szeretném kiírni magamból, elmondani valakinek mindent de kimondva minden olyan gyerekes hülyeségnek hangzik. a 'majd túl leszel rajta' nem segít amikor reggel 7kor részegen bőgök az ikea előtt és nyomogatom a telefonom hogy kit hívjak, mentőt,dílert, agysebészt, egy izmos néger kurvát, barátnőt, gurut?! fordított sorrendben az összeset. amint leérettségiztem leköltözöm vidékre, a búzamezőn fogok aludni, amíg nem találok albérletet pincérnőként dolgozom és boldog leszek. beállok Krisnásnak, tilakát festetek és szárit hordok, 40kilóra fogyok és lemondok a vágyaimról. igen.
az őrületesorbitálisvilágszeretetes kedvem alábbhagyott. sajnos.
nézz már körül Lilla! ez itt nem woodstock és nem vagy grace slick. egy szolgálólány vagy. egy rabszolga.
összeroppant a világ, a társadalom, a örökös megfelelési kényszer. identitászavar. a hangulatom 5percenként változik, de legalább túlnyomó többségben jó.
néha úgy érzem, nekem kell megoldanom mindenkinek a problémáját. szeretem, hogy panaszkodnak, én pedig egyetértően helyeselek az álláspontjukról igen, szerintem is jól tetted, persze, hogy igazad van. támogatni kell, puszilgatni, addig sem magamon gyötrődöm.
alkohol kell minden nap, soha nem növök fel.
manu chaot és iggy popot hallgatok de csak mert túladagoltam a quimbyt és a led zeppelint. végülis mindegy is, madárkának érzem magam, de lehet csak azért mert épp azt olvasom. simán blogolok hajnali 3kor a semmiről. csak azt nem tudom mit kezdjek a lila foltokkal a nyakamon.
szóval szerda. huhhhuuuhúú! deákon voltunk (mily meglepő) és apa felhívott, hogy menjek vele haza 10kor. de előtte már megbeszéltük, hogy utolsó hévvel megyek, erre elkezdett kombinálni. mondtam, hogy nem megyek és rácsaptam a telefont. épp 3 fiú vigasztalt, mert bőgtem (mily meglepő) amikor apa odaállított, hogy akkor most velem jössz kisasszony! én meg részeg voltam (mily meglepő) és sokkos állapotomban nem kezdtem el veszekedni, úgyhogy hazahozott. a kocsiban volt minden, a 'nem érek semmit'től az 'anya utál'on keresztül az 'el akarok költözni'ig minden. szóval itthon felmentem a szobámba, beraktam egy halom ruhát a paplanom alá, kisurrantam a teraszajtón, átmásztam a kerítésen (simán nindzsa és akrobata voltam egyszerre) és elindultam a vakvilágba, (najó nem, csak a deákra) mert én olyan szabad vagyok, hogy nekem senki sem mondhatja mikor jöjjek haza! a hév már nem járt, szóval sétáltam egy ideig, aztán részegségemben olyan hatalmasnak éreztem magam, hogy elkezdtem stoppolni. a második kocsi meg is állt, egy fehér kisbusz volt(najó, bevallom még sosem ültem ismeretlen kisbuszban, kicsit paráztam) és egy sacperkábé 25 éves srác ült benne. elvitt az örsig, nem mondom, hogy jót beszélgettünk, de aranyos gyerek volt. örstől éjszakai buszoztam, deákig. ott visszakaptam a telefonomat, amit még este elhagytam és tökjó volt minden. régen volt már ennnnnyire jó kedvem. reggel 7-8körül hazaértem, megvártam amíg apu elindul dolgozni és aludtam. persze, másnap esélytelen volt, hogy suliba menjek, de hát a faszom, nekem már május közepe óta nyár van! szóval szombat. gondoltam bejátszom még egyszer ugyanezt. sashalomig egy helyes srác vitt, utána stadionokig két idősebb csávó meg egy kisgyerek. onnan éjszakaiztam 3 ismeretlen lánnyal. deák megint király volt, eltekintve egy sráctól, akivel már kétszer találkoztam ezelőtt és ismeretlen okokból smároltunk(hozzáteszem nemcsak hogy nem tetszett, de még túl idős is volt), szóval csak olyan lillásan nyomtam. a másik probléma az volt, hogy elhagytam a telefonomat, (mindig ezt csinálom, mostantól a nyakamban fogom hordani azt a szart!!) egy srác megtalálta és felhívta anyumat, hogy nála van a teló. na anyám mint a veszett hörcsög kezdett hipotézisekbe beleőrülni, a gyerek nincs itthon, nincs nála telefon, egy megoldás van csak, KIBASZOTT SZERVKERESKEDELEM! aztán hazavittek, alkalmaztam lelkiterrort, bevetettem a túl szigorúak vagytok kártyámat, szóval annyira nem voltak mérgesek.
próbálom pozitívan eltölteni az időmet, rájöttem, az emberek kedvesek, ha te is kedves vagy velük. persze vannak kivételek de többségében igaz. csak javítanom kellett volna a hozzáállásomon, nem stresszelni az olyan értelmetlen dolgokon, mint mit fogok csinálni 5 év múlva, hova tartok stbstb.
szóval most a tenyeremben érzem a világot, a nyarat, a fiatalságot, az őrültséget, a szabadságot,a Quimbyt és a Kistehént, de főleg az élet szépségét.
kevesebb grunge, több hippi. jólesik végre nem önsajnáltatásról blogolni.
szinte már az sem lomboz le, hogy megbuktam olaszból és hittanból. lassan már megszokom, hogy minden évben megbukom.
és persze kiiktatom az ilyen megnyilvánulásokat magamról, mint az előző mondat.
mi a picsának kell írnod neki?! ez nagyon gáz, már bocsi. nem is mondtam nekik semmit, mindig ha mondok neki valamit azon csüng napokig körbetelefonálja a világot és még a szomszéd szomszédja is tud róla. és akkor csodálkozik hogy nem mondok el neki semmit, így lehetetlen normális kapcsolatot létesíteni vele. mindegy most nem is anyámról van szó. szóval ezzel véded magad. -miért szakítottatok? -Lilla és az ő igencsak túlbonyolított szellemisége itt a meghatározó. egyszerűen csak nem szeretem. a személyiségét, a beszédstílusát, hogy annnyira más, mint én, hogy egoista, hogy papucs, hogy olyan szavakat használ, hogy 'fenntkölt' meg 'magasztos'. én még izgalmat akarok, lázadni. bukfencezni a deákon, vörösre festeni a hajamat, feketére a számat, fürdőruhában sétálni az utcán, nevetni, nevetni, nevetni. csak magányos voltam. vagyok. nem kell túlbonyolítani, ha többen csapnák a szelet és nem lettem volna végig részeg, előbb rájöttem volna, hogy nekem ez nem jön be, nem kell.
ez van, folytonosan csak utálkozom, ilyen vagyok na bumm. persze, nem akarom megbántani és nem arról van szó, hogy majd ő ment meg. csak jól akarom magam érezni valakivel, és nem azért mert iszunk, vagy mert nincs más. ma megmentettem egy pókot, ahelyett hogy agyoncsaptam volna, rátettem egy újságra és kidobtam a fűbe. a múltkor meg csengével segítettünk egy vak bácsinak, aki átment a ZEBRÁN egy köcsög taxis meg neki ment és még meg sem állt. szeretek másokon segíteni. ha már a 'szívességek' a szeretetnyelvem, legalább használjam is.
persze, tudom hogy ilyen vagyok, hogy milyen vagyok csak nem szokták a képembe vágni. azt hiszem pont ettől vagyok jobban, elfogadom amilyen vagyok úgysem tudok változtatni rajta, persze megtudnám játszani magam ideig.óráig, azzal meg semmire sem megyünk nemigaz?! szóval igen, tudom anyu, hogy lusta vagyok, semmirekellő, érzéketlen, hálátlan, a család fekete báránya és azt is tudom, hogy azért nem vágod többet a fejemhez, mert nem bírnám ki. csak ennyit kell mondanod, mert teljesen más az, ha én gondolom ezt magamról vagy ha te mondod nekem. mert ha a fejemhez vágod, akkor azok nem ülepednek le, ott lebegnek a szemem előtt, az agyamban szerencsétlen persze, igazad van amikor azt mondod, ha ronda akarok maradni örökre maradjak csak az persze hogy nem érdemlem meg, hogy foglalkozzatok velem. azt hiszem, azért utállak annyira, mert nem akarok rád hasonlítani. mert ne tagadd, te is buta vagy és hisztis. fölösleges meg azért, mert te vagy az egyetlen aki kerek perec kimondja amit én csak sejtek magamról, ezek reális dolgok, amikor kapálózva, együtt keressük a jó tulajdonságaimat és nem találunk semmit, csak a kietlen pusztát. kérdezem én, ezek után mennyi jogom van az életre. már el sem keseredem, érzelemmentes krumplis zsák vagyok.
jut eszembe, elég ciki hogy nem láttam a hair-t. pótoljuk!
