nyarat zárunk

valahol a tudattalan pszichémben örültem volna, ha megbukok.
sőt, teljesen biztos voltam, hogy még van két évem.

és most gyermeki lelkesedéssel szartam be az érettségi miatt.
nemsokára eljön az a bizonyos következmény a tetteim után.
és viselnem kell ezeket.
mert én csináltam.
lásd,
az agy sejtjeim sós könnyekben és olcsó borban úszkálnak.

hiszti helyett tanulni,
tanulás helyett hisztizni.

nyár.
szóval három hónapig föld körüli pályán keringtem.
el voltam szállva, felhőkön fetrengett a habtestem.

és most erőt kell vennem magamon,
hogy egy helyben üljek 7óráig,
tanuljak,
ne igyak minden nap.
szeretnék jól teljesíteni.
ha nem is lesz négyes átlagom,
legalább a lógást vissza akarom venni nullára.

be akarom hozni a nyári nemolvasást.
terveim szerint tizenötöt kellett volna magamévá tennem.

és akkor itt van a babysitterkedés is.
arra is időt kell szánnom,
nem tudok majd délutánonként a városban maradni.

ez mind szép és jó, de mennyit fogok tudni teljesíteni?
nem tudom.

nem baj, ez a nyár jó volt tapasztalatnak.

féltem, hogy sokkal jobban a padlón leszek,
de úgy unblock jó a közérzetem.
sokszor megszólal az a bizonyos belső hang,
néha bátorít, néha lelomboz.
talán félrekúrt és ezért nem is érdemel meg engem,
vagy
megbeszélhettünk volna mindent, ha jobban kezelem a helyzetet?
nem tudom és nem is érdekel
csak pörög az agyamban, 
főleg ha csend van körülöttem.
meg persze mindenről eszembe jut,
egy piros suzuki, egy szófordulat, egy nevetés.
akármi.

valahogy nem érzem magam magányosnak.
szerencsére.

szóval tapasztalat.
egyre inkább azt látom,
hogy mindenkinek a saját puszta kezével, eszével
kell megharcolnia a világgal, túlélni, előre jutni.
mindig is vártam valamire,
vagy valakire, aki hátulról meglök, lendületet ad.
hogy azt mondja egyenesen menj, és mikor már biztonságosan,
önmagamtól is magabiztosan gurulok egyenesen,
akkor kezdek majd el kedvemre
kacsázni, kacskaringózni, jobbra vagy balra kanyarodni.

pedig ez kurvára nem így van.

ők csak a talajt adják, nekem kell elindulnom.
nem lesz meglökés.
talán ellökés, ha nem becsülöm azt a talajt, amit kapok.
csak én dönthetek.
és erre most kell rájönnöm.
persze, hogy nincs időhöz, korhoz, korszakhoz kötve
de talán ha nem csinálnak meg helyettem mindent,
ha hagynak önállósodni egy kicsit
csak egy egészen kicsit,
akkor több felelősség érzet szorult volna belém.

summa summarum

most még boldog, motivált, kiegyensúlyozott és szexi vagyok.
hál'istennek.