valami eltörött,
és most szétesik minden.
azt hittem megyek valamerre.
nem voltam benne biztos, hogy jó vagy sem
de haladtam valamerre.
és most minden darabokra hullott.
nem tartozok sehova.
nem illek egyik képletbe sem.
megfog és kitaszít a világ.
soha nem fog már bízni bennem.
végülis érthető, hiszen semmi oka rá.
nem, nem tudom utálni.
egyszerűen képtelen vagyok, a testem minden porcikája ellenkezik.
bármit csinál - bármit mond.
rajongás.
az őrület határán egyensúlyozva is, akár.
szó szerint apró darabokra törtük egymás szívét.
semminek sem szabadna ennyire fájnia.
most látomásként sorakozik fel,
ahogy a szerelem átcsap szeretetbe
majd tovább sorvad
és végtelen undorba,
boldogtalanságba torkollik.
ez így lenne az egész.
és ha csak a negyed maradhat meg ?
a szerelem gyűlöletbe esik át,
kínzó ambivalens, leküzdhetetlen érzelemhullám
menekülési útvonal semleges,
se előre se hátra
csak megragadsz a kibaszott holdpontodon
és a vége se látszik már, az eleje csak halványul csendben.
se üvöltve, se némán.
és már bele is gebedtél.
szeretsz és kínzol, utálsz és távolodsz
mindenhol ott vagy.
az utolsó feles pohár alján egy bűzös csehóban,
az első táncban egy puccos hajón.
a mozdulataimban, a pillantásomban, a mosolyomban.
te vagy az alfa és a béta.
archivált üzenet vagy a facebookomban.
több száz nem fogadott hívás.
és most mit lépsz ?