én ezt már nagyon nem birom, akár honnan is nézzük.
eltévedtem.
nagyon.
nem fogok pszihológushoz fordulni.
mégis mit mondhatnék neki?
csókolom, kezelésre jöttem, teccik tudni krónikus önsajnáltba és szomorúságba szenvedek.
óóh, nem, valószínűleg nem a "kövér ribanc" és "te miért vagy ennyire lelketlen és rideg" megjegyzés az oka. ugyan, maga badarságokat beszél remékül el vagyok én egyedül, miért zavarna hogy az összes legjobb barátomat elvesztettem. dehogyis, nem zavar hogy úgy néznek rám az osztálytársaim, mintha beteg lennék és naponta 5ször elismétlik: 'minden oké?' . nem, valószínűleg nincs benne a dologba a hat kiló plusz, ami egy hónap alatt felment rám. persze, szerintem is teljesen rendben van hogy utoljára 3 hete voltam szórakozni, ami krónikus csecsemőbőségbe torkollt.
persze, én azt is teljes mértékben elhiszem hogy engem mindenki szeret csak tudja, az még jobban megrémít miszerint nem a világgal van baj, hanem velem. tudja, én már nem is kívánom azt hogy bejöjjenek hozzám, hogy megnézzék jól vagyok-e. nem szeretnék én már semmit. tudom hogy egyszer vége lesz, no de mikor?
már elegem van magamtól.
elhatároztam, hogy elmegyek.
amikor dunaparton voltunk és nekem nem lett jobb kedvem.
akkor tényleg megilyedtem.
egész eddig abban reménykedtem, na majd megkeresnek és minden jó lesz.
semmi sem lett jó.
minden rossz maradt.
miért?
nem gond.
megszoksz vagy megszöksz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése