múzsák vére

természetellenes.
ezaz egész.

kirakat

teljesen érthetetlen,

taszítóan felfoghatatlan.

élet történik körülötted,

mégis- álom hódol benned.

a nemlétezik,

megfogod, elkapod, használod

használnád - mert elhiszed, ami nincs.

és egyre csak azt kérdezik:

ezt meg lehet szokni ?

reflektálnék alázatosan, mosolyognék bólogatva.

hazugság-kígyó-pokol

nincs emerre, nincs semerre.

függőség van.

újfent.

és hiány van-e? - kérdezik.

van-e hiány, fülben csengő szívdobbanás, látsz-e jövőt, mézédes világot, tengernyi  

hiszti roham,
önostor csapkodás
csapcsapcsapcsapcsapcsapcsap

Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy ne lett volna sehogy.

egy fél gyufa szál az életünk.

csak köveket, eutanáziát vessünk a gondolatokra.

segít.

rohan.

sír.

rád települ és megfojt.

önmagától.

egyedül és talán csendesen is.

ha kell ha nem.

wolswagen mini busz vagyok.

el-el s távol a pusztaságban.

vörös boros kóla vagyok, ami megfogja az ajkaidat.

vagy fehér hosszú lépés, két literből akár.

felszabadult, kiadott vágy vagyok egy fülledt és büdös garzonban.

már nem remegünk egészséges hedonizmusunk ünneplése után.

csak hajszoljuk az ösztönt,

lesz-ami-lesz alapon,

kit-érdekel-van alapon.

engem nem.

és várok.

rád várok.

feleségül mentem az élethez,

és nézd,

a karikagyűrű alatt a te ujjad is rohadni kezdett.