egy újabb felesleges bejegyzés

vajon látják a szomszédok, amikor széthúzott függönynél meztelenül rohangálok az öreg szoba és az új szobám között mert nincs mit felvennem?

a kétségbeesett savanyú képemet, az elkeseredést, hogy még mindig ugyanolyan ocsmányul festek a két méteres tükrökben?

amikor csodálva próbálom fel az álomruháimat amiket majd egyszer hordani fogok,  ha több lesz az önbecsülésem?

arra várok, hogy vége legyen ennek az egész csatának köztem és a társadalom között.

mert egyszer vége lesz, ugye?

és beletörődve húzom fel ugyanazt az  ironmaidenes pólót, ugyanazt a nirvanás  pólót, ugyanazzal a rövidnadrággal, ugyanazzal a táskával.

ugyanazt a kávét iszom, ugyanakkor vitetem ki magam a hévhez, ugyanoda megyek, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazt iszom, ugyanúgy nevetnek ki amiért berúgtam,ugyanúgy nem tudok vigyázni magamra, ugyanakkor tarhálok cigit miközben ott van a táskámban,aztán ugyanaddig maradok, ugyanolyan csapzottan jövök haza, ugyanazokon a valótlan problémákon gondolkozom, ugyanaddig alszom és ugyanúgy nem történik semmi azzal a sráccal aki másnap felvesz facebookon. ez persze ugyanúgy nem érdekel két napnál tovább.

kibaszott luca?!!

ideáig süllyedtem, kibaszott luca nyúlja le tőlem.

jézusatya.

háháá átmentem pótvizsgán!

háhhááháháhááá!

komolyan azt hittem, hogy meghúznak megint.

istenkirályvagyok!

Soha ne add fel mert te nem vagy semmirevalo Isten nem tett teged ide csak ugy mindenkinek meg van az utja ami nem sima de vegig kell menni rajta



Vigyazz gondolj meg minden lepest szeretlek vigyaz magadra !




énköszönöm, hogy van aki így gondolja.

keserűség

gusztustalan amit anya csinál mostanában.
egyszerűen gerinctelen, szánalmas és kikurtul önző.
CSAK azzal foglalkozik, hogy mi volt 5 éve, 10 éve, 20 éve
azzal hogy mások mit nem csináltak
hogy neki mennyire nagyon szar volt akkor
és ezt senki  nem értheti, hogy neki szar volt
tizenöt kibaszott éve
és most, hogy megvan amit szeretett volna
és naivan azt hittük amikor elköltözünk minden jobb lesz neki,
megelégszik azzal amink van, nem lesz hiszti, elégedett lesz.
denem! nem hát miért is lenne elégedett?
amikor azt mondjuk neki, egészségesek vagyunk és van hol aludnunk, van mit ennünk
de a picsába is hát mintha ez annyira magától érthetődő lenne
ki kéne küldeni szomáliába, a níbiai sivatagba vagy valahova kurva messze innen.
és rendkívül ideges vagyok rá, amiért ilyen
mármint a természete. és tudom, nem tud ez ellen semmit tenni de fel tudok néha robbanni
amikor írogatja a faszságait és leégeti magát az egész család előtt a rohamaival
és rettenetesen meg tud ilyeszteni, hogy én is ilyen leszek.
nem pont ugyanolyan mint ő,
de meglesz nekem is a sérelmek mappám (ami tegnap óta már csak 'A kitaszított' néven fut) és hiába látja mindenki tisztán rajtam kívül, engem nem lehet meggyőzni, ez az én álláspontom, nekem most szenvednem kell és ti pedig igenis támogassatok és utálkozzatok velem együtt, kit érdekel mit gondoltok.
tökmindegy nem foglalkozom vele, nem szabad belelovalnom magam.
szóval most bosszúból jól betejberizsezek, aztán megnézem a szokásos sokkoló függőségeket, sonny a sztárjelöltet és hannah montanat, nem ebben a sorrendben.
a francba, szombat van.
mindegy, csak találok valamit ami lezsibbasztja az agyamat és zombit csinál belőlem.
juhéjj.

purgatórium

karácsonyi konzerv lencsét eszem indokolatlanul.
persze, sovány vigasz.
azt hiszem tele van folsavval, rosttal, szénhidráttal és még rengeteg fontos vitaminnal, amit bejuttathatok a szervezetembe, át jár a zen, a csí, a folsav és a meleg szar.
végérvényes hülye picsának vagyok titulálva, nincs mit tenni.
csecsemő folyton lecsap a legváratlanabb helyzetekbe.
kit érdekel, hogy kit rángatok el magammal, néha azt képzelem ha elmondok valamit az eltávozik a testemből
megszabadulok tőle, békén hagy meg miegymás.
de persze ez nem igaz, csak hülyét csinálok magamból.
ott állok majd huszonnyolcadikán és csak annyit fog kérdezni quanti anni hai? 
és pislogok kettőthármat, felkapom a táskám és kirohanok, aztán beledugom a fejem a vécébe és meggatyázom magam.
a pikachu táskámat viszem, higgyék csak azt, hogy négyésféléves vagyok.
de hát what can i do, ha minden lényegtelen, mert van karácsonyikonzervlencse, kövérkiscica és a reformáció. 

tudom.
tudom, hogy soha nem lesz színes a hajam, bármivel festem be.
hogy soha nem leszek és nem is akarok milliárdos lenni.
hogy soha nem szabadulok ebből az állapotból.
hogy soha nem leszek szerelmes.
hogy soha nem változok meg.
nem is folytatom, mert nem érdekel.

talán be kéne illeszkedni ebbe az unalmas, halott világba.
talán el kéne fogadnom magam, és nem csak mondogatni.
talán ha elfogadom magam akkor nem akarok olyan lenni mint mindenki más.
talán szeretkezhetnék a lock nessi szörnnyel.

ripetersi.
hisztérikus picsogás.

innen már nincs lejjebb.
komolyan.
legközelebb mi lesz?
egy 30as pasi?
transzfesztita?
a barátom pasija?
egy tanár?
egy külföldi aki nem beszéli a nyelvet?!

rosszul vagyok magamtól.

nem.

http://www.youtube.com/watch?v=s3yDDYb1xRU

ha nem az irodában vagy a parkban vagy
ha nem az edzésen vagy a partin vagy
ha nem a Bahamákon vagy rossz fej vagy
ha nem a pirulákon vagy rosszul vagy

ha nem a sodrásban vagy sodró vagy
ha nem a ranglétrán vagy olcsó vagy
ha nem az ártatlan vagy bűnös vagy
ha nem az eltartott vagy az eltartó vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy

ha nem a megmentőm vagy a hóhér vagy
ha nem a tagadásom vgay hívőm vagy
ha nem a dominálóm vagy szolgám vagy
ha nem a jobb kezem vagy a bal sem vagy

ha nem az én esetem vagy a stresszem vagy
ha nem a szexparter vagy miért nem vagy?
ha nem a mi világunk vagy másé vagy
ha nem az élők közt vagy nincs több vagy

mindig vagy valahol vagy valahol vagy
mindig vagy valaki vagy valaki vagy
egy önmenedzser vagy annak zakója
vagy a zakó zsebében egy rózsa egy rózsa egy rózsa

sok a kérdés sok a válasz
sok a fekvés sok a támasz
valahol szűk valahol túl nagy
de magad se tudod hogy hol vagy
ha éppen kezdő vagy a létben
vagy a tudatod teljes egészben
egy egység semmi kétség

Androfóbia.

tiszta hülye vagyok
teljesen
utánozhatatlanul
kétségtelenül
borzalmasan
hülye.
azt hiszem soha többé nem nézek tükörbe, nem megyek el itthonról és inkább ások egy lyukat a kertben és belefekszem, csak enni kelek fel.
semmi sem érzek iránta
túlléptem
na bumm
de ez nem megoldás amit csinálok.

macskaházasság, önkínzás és miegyéb

csak ne keverjetek bele engem.
ennyit kérek.
engem nem érdekel ha drámáztok, hogy ki szeret kit, hogy ki dugna kit
engem az érdekel hogy elmondjátok ami fáj, ami rossz, és amitől boldogok vagytok
ezen túl engem senki ne traktáljon feleslegesen az érzéseivel
egy 'lehethogyszeretlek' miatt ha közvetetten is, csinálsz nekem bűntudatod, rossz közérzetet, feszültséget
aztán amikor kiderül, hogy ja mégsem és csak rajtam keresztül manipulálod őt
iszanyatosan szarul éreztem magam emiatt de amikor senki nem figyelt
örültem hogy van élet barátság és szex között
de nincs.
nincsnincsnincs!
amikor azt hiszed valaki barátság után, szex előtt gondol rád
talán értékes vagy, talán létezik valami, talán nem akar mindenki kihasználni
jön a koppanás,
a dehogyisnemnelégyhülye!
de megkönnyebbülök, elmúlik a szappanoperás dráma
és marad helyette az űr, a semmi, a szokásos, a nem változott semmi.
a szokásos.
és igen, bevallom nőiesen jól esett, hogy valakit érdeklek, túl jut a szexuális érzésein
a lelkemet akarja, a jelenlétemet, tudomtudom
nem ő és ő sem de mégis valaki
szóseróla, nem mintha viszonoztam volna
csak a visszajelzés, hogy létezik ilyen.
denem
nemlétezikhülyepicsavagyok
nemnem.
egy macskával szeretnék összeházasodni
kipróbáljuk a sudengót, még 3 coelho könyvet,
2 a.c.bhaktivedánta szvámi prabhupáda könyvet(senki sem tudja hogy ejtjük ő isteni kegyelme nevét,vagy csak énnem?!)
és elfogadom
elfogadtam magam
igenis így van,
szomorkás, melankólikus, sírós, csöndes típus vagyok
mit meg adnék ha nem ilyen lennék
de már elfogadtam
és képes vagyok megbecsülni a heti 2-3 órát amikor jó kedvem van
amikor vidám vagyok
amikor más vagyok
és emiatt megéri, hogy nem adom fel
hogy a hangulatom miatt nem vágok, szelek, kaparok, rosszat teszek magamnak
mert tudom, hogy jönni fog, holnap, holnapután, tízperc múlva
a jó, a jókedv, a szeretet, az elfogadás, az öröm
és már nem is próbálom tovább húzni, tart amíg tart
amikor 3-4 hétig nincs SEMMI változás, akkor ijedek meg, nyomom a xanaxot, a bort vénásan, az akármitnemérdekelmiazcsaküssön-t, adjon pár perc feloldozást a halálvágytól.
a gépszerű agymenés, a sohanemleszelelégjó, a nemérszsemmit, a púpatársadalomhátán satöbbisatöbbi
eszmék olyankor nincsenek, elmondhatatlan amit olyankor érzek
inkább azt szeretném, ha a barátaim is tisztában lennének vele, hogy nem kezdek el ugrálni egy ingyen fagyi miatt
ha épp olyan kedvem van
de amikor bekattanok és jó, akkor egy ingyen mosolyért is visítok,
és megkérdezik te részeg vagy, pedig színjózansemmibajom van.
és nem, nem lehet másképp,
próbáltam, elmondtam, kiöntöttem, világgá mentem, mindentcsináltam
de nem tud olyan huzamosabb ideig maradni
pár hétig, pár napig, ki tudja mikor kattanok be?!
és amikor bekattanok az nagyon rossz, amikor jól vagyok akkor nagyon jó,
akkor elbotlanék, csak azért hogy közelebbről szagolhassam, ölelhessem, érezhessem a Földet.
ilyen vagyok, elfogadjuk, túl van tárgyalva 
nem akarok róla beszélni
ez csak úgy van, szemet hunyunk felette és örülünk ha olyanom van, és begyöpösödünk, ha olyan kedvem van.
túlzás a többesszám, nem akarom hogy az én kedvem határozza meg mások kedvét,
csak fogadj el, érts meg, higgy.
leírtam, elmondtam, jobb így?
semmi sem jobb, ahelyett, hogy elterelném a gondolataim
olvasnék, kaukázust hallgatnék, bokáig kihajolva az ablakon cigiznék, hercegnőmakit kényeztetném, helyette itt ülök
adom magam alá a lovat, belelovagolok a témába, lóhátról zuhanok a mélybe, és pottyanok bele a lótrágyába, ha már a lovaknál tartunk.