rendkívül csodálatosanmesésen érzem magam,
amióta orsibulin kibőgtem a fél világomat
mintha megszabadultam volna mindentől.
és nem történt semmilyen karambol, lavina, égzuhanás-földindulás.
persze, pont irodalomból van két szar jegyem, amivel esetleg talán lehet 
ismétlem előfordulhat, hogy tovább tanulnék és csinálnék is valamit érettségi után. 
de hát take it easy, mindenmásból istenkirály überfrenetikus vagyok.
szóval a csajok imádnak a suliban,
a tanárok úgyszintén,
valamint a bátyám, a volt osztálytásaim, a kiscicám, a szembeszomszéd, macifiú és eunuchcsirke, a srác a kocsmából, az egri csillagok.
anyu pedig spenótot csinált, szóval ha erre vetemedik akkor neki is imádnia kell.

Amilyen önmagadhoz vagy, olyan leszel másokhoz is. Ha szereted önmagad, másokat is szeretni fogsz. Ha képes vagy áradni a saját véleményeddel, a kapcsolataidban is képes leszel áradni. Ha belül megfagytál, kívül is fagyott leszel.    -Osho

szóval megkaptam az első szar jegyem, ráadásul irodalomból, ráadásul azért, mert késtem.
és elindult a lavina, itt egy ellógott angol, ott egy karó futásból.
mint mikor meghúzzák a ravaszt és az alig ruhás csajok shortban és kibuggyanó mellekkel eresztik le a fekete fehér kockás zászlót.
a mustangok hét másodperc alatt elérik a maximális sebességüket
és ki tudja?
talán a következő rosszul bevett kanyarban a sofőr agyveleje a szélvédőn landol
persze nincs visszaút, bent ragadtál a totálkáros tíz milkás kocsidban
menekülni csak tudsz, ha hagyod, hogy kiröhögjenek amiért nem bírtad, feladtad, tovább álltál.
szóval becsapódás előtt még megfogom a mellettem ülő csinibaba comját, rávigyorgok és rükvercbe rakom a járgányt.
talán tolatva nem megyek falnak, nem vérzek el.

a gonosz nem az aki kínoz odabenn

enyém a vár, tiéd a lekvár

már megint.
igenigen itt tartunk.
már megint.
egy újabb elcseszett este, egy újabb hisztérikus telefonhívás.
csecsemő.

basszameg!
a graceklinikában kibaszott emberek halnak meg minden kibaszott nap,
lezuhan a repcsijük, lábakat kell amputálni meg csuklókat műteni
és én mégis összetörök egy hülye elcseszett szülinap miatt
egy hülye nadrág miatt ami nem megy össze rajtam
és a  kibaszott hülyehülyehülye rossz kedvem miatt.
persze, aztán minden kurva bulin hányásig iszom magam és órákig bőgök
azt kiabálva, hogy gyenge vagyok és nem kívánok tovább élni ebben a szarban.
gyógyszerért pitizek, nyivákolok ha nem az én zenémet hallgatjuk
és másokat is egy félmásodperc alatt letudok lohasztani.

tökmindegy, nincs is kedvem erről beszélni
nevetséges ez az egész.