egy dallam jár a fejemben, kiűzhetetlen.
nyomasztó.
vajon soha nem lehetünk már boldogok?
vajon tényleg az voltam?
megkérdőjelezem önmagamat is.
nincs bizalom.
nincs szeretet.
nincs.
csak mélyreható sebek vannak.
szétáradó, égető fájdalom.
körbe vesznek a démonok.
mindenütt.
talán együtt leküzdhettük volna.
nincs már semmi se.
követlek, lásd - én is lemondtam magamról.
nincs út, nincs cél, nincs irány.
így már nem kell. értelmetlen minden.
felesleges és haszontalan.
meghalt bennem valami,
úgy érzem kiszakadt egy kis részem,
veled voltam csak egész.
és most nem maradt semmi, csak a porhüvelyem.
mérges vagyok és csalódott.
ez így nem jó. ennek nem így kéne lennie.
nem kellett volna megismerjelek.
nem erre felé kellett volna mennie az életemnek.
nem jó ez így.
nem érdemelted meg a szívemet.
hurrikán voltál bennem, tudod ?
felkavartad a vizemet, és azóta még mindig háborog.
szerettelek szeretni.
annyira tisztán szerettelek, minden egyes porcikámmal.
hogyan lehet ezen túllépni ?
azt mondtad idővel jobb lesz,
hogy így lesz a jó mindenkinek.
én várok.