2015. február 16., hétfő

előversengés kicsiny életünkhöz

harmónia.

harmónia szubkultúra deviancia.

egy szál gitár.
egy szál hátizsák.
egy szál margaréta.

egy kipipált évecske.
egy pipás cserepecske.
egy pipacsos mezőcske.

egy szipkás pipa.
egy cserép föld.
egy adag james dean garbóba bújtatva.

szaros kis determinált életünk
sutba dobása - szétmarcangolása,
a jövőképünk felgyújtott cafatai körüli táncolás,
táncoltatás.

erős akarok lenni.
erős, független és kemény.
dühös vagyok
nagyon,
egy hisztis kislány:
irányítható gyenge szorongó
és ezt utálom.

beleszeretni bérczesibe és hrabalba
egy kocsmában.
alteregó és pótlék mindenki
hánynom kell.

persze, hogy nem tudom megcsinálni.
kezdet előtti feladás,
életünk előversengése, tessék: anomália.
az egyéniségkultusz teljes ellehetetlenítése.

feladás és elengedés egy feljebb való miatt,
hatalom-átengedés.
nincs gyeplő, nincsenek érzelmek
csak önműködő furcsa lények,
lélegző élőhalottak
dolgozó méhek.






nem vagyok olyan helyzetben,
semmilyenben sem vagyok
és soha nem is leszek.

felesleg, túl-sok-teher
metafóraként.
megszemélyesítem a ki nem mondott bajaikat,
már csak konklúzió lehetek: érettük.

nem akarom ezt csinálni,
de az önműködő gépezet
talán nem-túl-terhes-mindenkinek.
nem nőttem még fel és ezt soha nem is állítottam.
alárendelt vagyok, tudom
de lehet hogy már nem akarok.
legalábbis nem így
és nem nekik.
már nem akarok megijedni és félni
egy hangosabb szótól, hevesebb mozdulattól.
semmitőlse.


eljön és megmarad
az úgy rühellt biztonságunk.
dejó.