tesó-kódex

nem tudom miért csak most osztottam meg a hétfői piszkozatomat.
talán féltem?
ha közzéteszem mindenki megtudja hogy mennyire egy szánalmas alak vagyok, de mostmár ugyis mindegy, nem?
mert 

ad1:  a szombati manőverem.
ad2: féltékenységi roham.
ad3: csecsemőbőgés.


könyörgöm, Lilla azt hittem ezen már régesrégen túl vagyunk!
miért kezded megint el?
mostanában pont annyira jóban voltunk,
én irtó büszke voltam rá szalagavatón
és volt közös titkunk anyuék elött.
talán most elöszőr.
nem köptük be egymást:
én nem mondtam el hogy folyton isznak emesével
ő nem mondta el hogy az asztalom bal fiókjában rejtegetem a hamutartóm 30 csikkel egyetemben.

de én balga, elkezdtem a kis hisztimet,
mert könyörgöm!
mindenki tudja, hogy nem beteg, nincs láza, makk egészséges.
szerdán nem ment suliba mert anyuék lelhitték.
és ezért én, mit egy agyveszett kutya hisztériás rohamot kaptam elkezdtem ordibálni reggel 6 kor hogy ezt nem csinálhatja, mert ha ő itthon marad akkor plusz 11 órája lesz, hogy csinálja a kreszt.
és megint az lesz, ő lerakja a kreszt énmeg maradok a hülye kis huga, akinek fölösleges volt kifizetni, akire költeni annyi mint lehúzni a wc-n a pénzt.
de azért elmentem suliba és közöltem nem jövök haza soha többet (haha mint egy 10 éves.)
gondoltam, úgyis randizok szilvivel majd náluk alszom vagy valami.
és
basszameg
elkezdtem sírni
és nem birtam abbahagyni.
egyszerűen tudtam hogy fölösleges, nem oldok meg vele semmit és ez nem akkor tragédia!!
komolyodj már meg egy kicsit te ribanc!!!!

hát nem sikerült.
végigbőgtem a matekórát, hálistennek csak réka látott meg mert ő elöttem ült de hát ő kit érdekel?
megszólalt a telefonom, a matek tanár meg azt mondta, ha nem vallja be h ki volt, akkor következő órán mindenki dogát ír.
mondom, jó nem leszek ekkora görény, odaadom csak elötte szünetben felhívom szilvit.
erre az osztálytársaim mint az oroszlánok az elejtett vadra ugrottak rám hogy én mekkora bunkó vagyok
és mégis mit képzelek, én úgy sem írnék, de ők nem állnak jól.
nem akartam felállni órán hogy kivigyem, mindenki látta volna hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hogy piros arccal és kigúvadt szemekkel átsétálok az osztályon és hallgathattam volna hogy "miabaaaj?"
nemnemnem.4
kicsörtettem a teremből, útközben melinda is meglátott, háteznagyszerű!
végem. örökre egy bömbölő csecsemőnek fognak elkönyvelni.
najó, szilvi lemondta a randit.
leadtam a telóm.
 még 3 órát átücsörögtem, valahogy aztán leléptem.
nem birom tovább.
elmentem sétálni a városba és annyira megnyugodtam.
valahogy örültem hogy elvették a telefonomat és nem tudtam elküldeni a világ leggonoszabb smsét anyunak.
 megint kitaláltam azt az őrületes marhaságot hogy leköltözöm orosházára itt hagyok csapotpapot, mindent.
 

cukorkák.
ők tehetnek mindenről.
egyszer a világot lenne kedvem ölelkezve végigtáncolni
máskor csak elmenekülnék és dühödten, mint egy őrült vágnék mindenkit fejbe egy vaslapáttal.

persze, anyuék kifizetik balázsnak az egyhónapos meghosszabbítást én pedig vessek magamra hogy lassú és hülye vagyok és nem voltam képes végigvinni.
lehúzott pénz.
persze szerda este is összevesztünk még egyszer, mert kibaszott 4 kocka csokit akartam adni Sziriusznak, erre elkezdett verekedni(pedig hónapok óta nem verekedtünk) és ordibált és veszekedett énmeg csak védeni akartam magam meg mondani hogy tudom hogy nem is a hülye csoki a bajod, egyáltalán ÉN vagyok a bajod, hogy létezem, hogy te sokkal jobb vagy nálam és sokszor ezt nemn látják mert én kihisztizem magamnak hogy engem is szeressenek. hogy amikor te 5öst kapsz adnak 2 puszit amikor én kapok 5öst anyu vesz nekem egy kötött pulcsit, és felhív mindenkit hogy elújságolja.
de nem tudtam semmit mondani, megint elkezdődött.
megint csak sírtam és nem birtam abbahagyni.
és elkezdödött a családi "hozzunk fel minden régi vagy elfojtott sérelmet" est.
anyám rátámadt apámra hogy ő miért csak nekem segít a kreszben, és balázs biztos ezért ingerült mert neki nem segít semmit.
és jött a többi hiszti, az érettségitől, az adósságon át a nagymamákig.
erre a forrás, a baj okozója, a  rosszakrosszak, aki még mindig úgy bömbölt mint egy csecsemő felmenekült a szobájába és belevetette magát Szabó Magdának Az ajtójába.
persze másnap nem keltem fel, nem mentem suliba, 11től este 9ig csináltam 
AZT A KIBEBASZOTT KRESZT
de olyan nehéz hogy apával együtt sem értünk a végére.
még van egy fejezet aztán a záróvizsga, de ma van a hatáidő és apa elutazott bádem-bádembe, én pegig reggel 9 óta csináltam, de feladtam.
na ennyit a hogy vagyok mostanában? kérdésre felelve.