minden bizonnyal valószínűsíthető,
hogy a párkapcsolataim ellen intézett puccsok
szinte teljesen feleslegesek voltak.
a legutóbbit is - nevezzük Áronnak - egyetlen dolog tette tönkre.
és az előtte lévő összeset szintúgy.
meg úgy egyáltalán mindent.
a gondolataim, az álláspontom:
a női egyenjogúság, a homoszexualitás, a politikai szabadság, a szólás szabadság, a vallás szabadság, maga a kulturális liberalizmus.
amiket normálisnak titulálok.
a társadalmi felépítés,
a normák,
a megfelelően kondicionált robotok,
maga az egyén.
bor.
azt hiszem, mindig ez volt a baj,
hogy az egyénben kerestem a megoldást
egy pasiban, egy barátnőben.
pedig bor.
miért kéne szabályszerűen egy emberrel érezni az eufóriát,
amikor az édes muskotály
sokkal tartósabban és kiszámíthatóbban szeret
mint egy ember ?
pedig bor.
most még elítélik
de miért ne lehetne egy tartós párkapcsolatot kiépíteni
a sárga muskotállyal?
miért kell mindenkinek szabályszerűen ragaszkodnia az ember - ember kapcsolathoz?
miért kell mindent, ami beégett a társadalmi normákba
szabályszerűnek venni?
mi van, ha én ugyanúgy vagyok az alkohollal,
mint mások a párkapcsolatokkal?
fogadjuk el.
köszönömakurvaanyádat.
lófasz.