szomjazom a szeretetedre.
ki  akarlak sajátítani magamnak.
azt akarom, örökre az az enyém legyél.
csak az enyém.
örökre.

melletted akarok megöregedni, veled akarok éjjelente álmodni, együtt akarok nevetni veled, és azt akarom, hogy kettesben ússzuk át a szerelem tengerét.

azt akarom hogy a cipő tökéletesen illeszkedjen a lábamhoz. 

hogy mindig csodálatosnak láss, a legszörnyűbb napjaimon azt mond:
a napraforgó mindig a nap  felé néz, az élet szebbik felét látja. te is ilyen vagy.

és én arcon röhögnélek "ajjj de nyálas duma! " felkiáltássan.
te pedig  azt mondanád:
tudom, undorító.


és büszke lennék rád, mindenhova velem jönnél, az unalmas családi összejöveteleken jól szórakoznánk,
mert nem lennék egyedül.

minden pocsolyába beleugranánk, összefröcskölnéd  hajamat sáros vízzel.
mezitláb, kezünkben a cipőnkkel sétálnánk haza, másnaposan, koszosan.

akarom.