az őrületesorbitálisvilágszeretetes kedvem alábbhagyott. sajnos.
nézz már körül Lilla! ez itt nem woodstock és nem vagy grace slick. egy szolgálólány vagy. egy rabszolga.
összeroppant a világ, a társadalom, a örökös megfelelési kényszer. identitászavar. a hangulatom 5percenként változik, de legalább túlnyomó többségben jó.
néha úgy érzem, nekem kell megoldanom mindenkinek a problémáját. szeretem, hogy panaszkodnak, én pedig egyetértően helyeselek az álláspontjukról igen, szerintem is jól tetted, persze, hogy igazad van. támogatni kell, puszilgatni, addig sem magamon gyötrődöm.
alkohol kell minden nap, soha nem növök fel.
manu chaot és iggy popot hallgatok de csak mert túladagoltam a quimbyt és a led zeppelint. végülis mindegy is, madárkának érzem magam, de lehet csak azért mert épp azt olvasom. simán blogolok hajnali 3kor a semmiről. csak azt nem tudom mit kezdjek a lila foltokkal a nyakamon.
szóval szerda. huhhhuuuhúú! deákon voltunk (mily meglepő) és apa felhívott, hogy menjek vele haza 10kor. de előtte már megbeszéltük, hogy utolsó hévvel megyek, erre elkezdett kombinálni. mondtam, hogy nem megyek és rácsaptam a telefont. épp 3 fiú vigasztalt, mert bőgtem (mily meglepő) amikor apa odaállított, hogy akkor most velem jössz kisasszony! én meg részeg voltam (mily meglepő) és sokkos állapotomban nem kezdtem el veszekedni, úgyhogy hazahozott. a kocsiban volt minden, a 'nem érek semmit'től az 'anya utál'on keresztül az 'el akarok költözni'ig minden. szóval itthon felmentem a szobámba, beraktam egy halom ruhát a paplanom alá, kisurrantam a teraszajtón, átmásztam a kerítésen (simán nindzsa és akrobata voltam egyszerre) és elindultam a vakvilágba, (najó nem, csak a deákra) mert én olyan szabad vagyok, hogy nekem senki sem mondhatja mikor jöjjek haza! a hév már nem járt, szóval sétáltam egy ideig, aztán részegségemben olyan hatalmasnak éreztem magam, hogy elkezdtem stoppolni. a második kocsi meg is állt, egy fehér kisbusz volt(najó, bevallom még sosem ültem ismeretlen kisbuszban, kicsit paráztam) és egy sacperkábé 25 éves srác ült benne. elvitt az örsig, nem mondom, hogy jót beszélgettünk, de aranyos gyerek volt. örstől éjszakai buszoztam, deákig. ott visszakaptam a telefonomat, amit még este elhagytam és tökjó volt minden. régen volt már ennnnnyire jó kedvem. reggel 7-8körül hazaértem, megvártam amíg apu elindul dolgozni és aludtam. persze, másnap esélytelen volt, hogy suliba menjek, de hát a faszom, nekem már május közepe óta nyár van! szóval szombat. gondoltam bejátszom még egyszer ugyanezt. sashalomig egy helyes srác vitt, utána stadionokig két idősebb csávó meg egy kisgyerek. onnan éjszakaiztam 3 ismeretlen lánnyal. deák megint király volt, eltekintve egy sráctól, akivel már kétszer találkoztam ezelőtt és ismeretlen okokból smároltunk(hozzáteszem nemcsak hogy nem tetszett, de még túl idős is volt), szóval csak olyan lillásan nyomtam. a másik probléma az volt, hogy elhagytam a telefonomat, (mindig ezt csinálom, mostantól a nyakamban fogom hordani azt a szart!!) egy srác megtalálta és felhívta anyumat, hogy nála van a teló. na anyám mint a veszett hörcsög kezdett hipotézisekbe beleőrülni, a gyerek nincs itthon, nincs nála telefon, egy megoldás van csak, KIBASZOTT SZERVKERESKEDELEM! aztán hazavittek, alkalmaztam lelkiterrort, bevetettem a túl szigorúak vagytok kártyámat, szóval annyira nem voltak mérgesek.
próbálom pozitívan eltölteni az időmet, rájöttem, az emberek kedvesek, ha te is kedves vagy velük. persze vannak kivételek de többségében igaz. csak javítanom kellett volna a hozzáállásomon, nem stresszelni az olyan értelmetlen dolgokon, mint mit fogok csinálni 5 év múlva, hova tartok stbstb.
szóval most a tenyeremben érzem a világot, a nyarat, a fiatalságot, az őrültséget, a szabadságot,a Quimbyt és a Kistehént, de főleg az élet szépségét.
kevesebb grunge, több hippi. jólesik végre nem önsajnáltatásról blogolni.
szinte már az sem lomboz le, hogy megbuktam olaszból és hittanból. lassan már megszokom, hogy minden évben megbukom.
és persze kiiktatom az ilyen megnyilvánulásokat magamról, mint az előző mondat.
