nyár

1. átmenni fizikából pipa

2. átmenni töriből                                            pipa

3. egy külföldivel angolul beszélgetni                pipa  

4. 100 szót megtanulni olaszul

5. tetováltatni

6. hiperkarma koncertre menni

7. megtanulni egy magyar számot gitáron

8. utcán aludni                                                  pipa

9. stoppolni                                                          

10. beszökni a suliudvarba és ott napozni

11. szines haj                                                    pipa

12. szájpiercing

13. Margit-szigeten a szökőkútban fürdeni         pipa

14. sajtburgert venni egy csövesnek

15. sírva nevetni                                                pipa

16. sátrazni                                                       pipa

17. házibulit szervezni                                       pipa

18. valaki nyakába ülni                                       pipa

19. 2 napig fent lenni                                         pipa

20. egy napig mindenre igen-t mondani              pipa

21. megtanulni zongorán egy szép dalt               pipa

22. fleshelni

23. csókolózni                                                   pipa

24. elmenni Gödöllőre

25. lefotózni ezeket

napi agymenés és halál illat

elüthetne egy kocsi.
mondjuk a deák térnél.
szétloccsanhatna az agyvelőm a szélvédőn.
az emberek körbeállnák a vérző testem.
jajjgatnának, sikongatnának és mentőt hívnának.
az anyukák befognák a gyerekeik szemét: "ne nézz oda, nem szép látvány!"
mosolyogva halnék meg a betonon.
az igazgatónő egy pszihológus kíséretében mondaná el a halálhírt a suliban.
az írnák a facebookfalamra: hiányozni fogsz, soha nem felejtünk el.
a legjobb barátaim emléktetkót csináltatnának.
aztán eltemetnének.
a koporsóm vöröses-barna lenne, ahogy anyu szereti itthon a bútorok színét.
mindenki fekete ruhában, síró arccal állná körbe a rothadó testem.
a pap elmondana egy hosszú és unalmas beszédet, ami közben mindenki a közös emlékeinken gondolkodna.
virágot raknának a koporsómra és földet.
a sírom kőböl lenne kifaragva ami jelképezné: kőszikla vagyok.
az első héten még tele lenne virágokkal és mécsesekkel.
utánna már nem látogatnának.
ott hagynának egyedül a temetőben.
néha valaki eljönne és sírva rogyna le kőszikla sírom mellett.
azt zokogná hogy : "miéért?? Istenem, miért vetted el őt tőlem?"
én pedig ott feküdnék magányosan.
jó is lenne.

take me somewhere nice.

szeretet

most csak ennyi. zene.
nincs miről írnom minden mesés satöbbi satöbbi
vagy talán írjam le hogy ki-hogy-játsza-meg-magát?
vagy ki hogy panaszkodik arról hogy mások MEGJÁTSZÁK MAGUKAT miközben ő ugyanazt csinálja és amikor ezt szóvá teszem azzal magyarázza hogy idézem: "azmás"
nem, nem, nincs kedvem hozzá.
soha nem fogom megérteni. SOHA.
hogyan lehet valakiről órákig trécselni akit elméletileg UTÁLUNK?!
hogy ő hogyan mozdította kissé jobbra a székét ezzel őrült fejfájást okozva minden körülötte lévő embernek?
hogy ő mit válaszolt tegnapelött egy kérdésre ami igazából teljesen lényegtelen, és egyáltalán nem idegesítő és mégcsak nem is vicces?
MIÉRT?!
istenem, mond miért kell ennyit panaszkodnia mindenkinek?
MIÉÉÉÉRT?!
mama ma elkezdte hogy neki minden baja megvolt (itt hirtelen elhadar 6 dolgot ami fúrta a csőrét) , de nem tudott panaszkodni MERT ÉPP ANYA PANASZKODOTT!
érthetetlen
felfoghatatlan
hihetetlen
agysorvasztó
fájdalmas
miért?!!
okéoké elismerem hogy mindenkinek tengernyi problémája van és jól esik panaszkodni és én szivesen meg is hallgatom meg érdekel is de amikor ugyanazt ecseteljük percekig, órákig, napokig. hát az már elég sok.
aztán orsolya.
ő is roppant érthetetlen, hihetetlen, felfoghatatlan, agysorvasztó és fájdalmas.
egy évig traktált azzal, hogy az osztályban senki sincs akiben megbízhatna akinek elmondhat akármit aki nem játsza meg magát aki őszinte. csak én. (ÉÉN?!)
erre mit csinál?
namit??
össze-vissza dumál a hátam mögött.
titkokat, amiket elmondtam neki mert gondoltam bazdmeg, ő megbízik bennem énis benne barátság satöbbi közhelyes szöveg.
mikor megkérdezem tőle: miért mondtad el az őrültnagytitkomat zsének ő csak annyit felel: óó, ugyanmár hát ő csak zsé.
hátakkorbasszkutyát.
ma csak 2 embernek dumált. éljen!
emellett persze az áldott jó szivem is benne van hogy elviselem, sosincs cigije, se pénze de persze neki mindig kell minden.
mindegy nem fárasztom magam.

najó, mégis.
még engem néznek hülyének hogy nem vettem észre, anett megjátsza magát.
-mégis hogy érted ezt?
-hát.. nem úgy viselkedik mint amilyen.
-miért, milyen?
-semmi különös, csak más mint aminek mutatja magát.
-oké, ne haragudj elfelejtkeztem a telepatikus képességedről miszerint átlátsz embereken.
-nem azért, de te soha nem veszed észre?
-nem tudom. nem foglalkozok vele. ha zavarna is csak átnéznék a feje fölött. egyszer megtanítom neked is hogyan kell NEM foglalkozni olyan emberekkel akik idegesítenek.

késöbb.

-szia lilla.
-szia, mizu? 
-rosszul érzem magam. olyan rossz minden. kivülről boldognak mutatom magam meg minden de ez csak álca..
- WTFO? ezt most komolyan képes voltál leírni????! a mindenki megjátsza magát szöveg után?? DELETE DELETE   hát ez rossz lehet..

miszter 54 hétvégén kiruccan ausztriába.
lemondtam róla.
vége.
nemizgat.

egy őszinte beszélgetés miszter 54el.

-haragszol rám?
-igen.
-sajnálom, be kellett illeszkednem a suliba még nem vagyok elég menő.
-oké, akkor most írok valamit amivel húzom az időt és amivel nem kell elmondanom neked hogy rohadtul nem érzek semmit irántad és te nem is teszel ez ellen. SEMMIT.
-jójó, de nekem fontosabb hogy másoknál bevágódjak mint hogy nálad.
-tudom.
-majd legközelebb ha találkozunk pislogok 3at és te elájulsz a királyságomtól.
-rosszul gondolod. attól még hogy egy 16éves picsa vagyok még nem veszek be mindent.
-pedig úgy viselkedsz.
-tudom.
-úgyis bármikor megkaphatnálak. csak csettintek egyet és már a rab-kurvám vagy.
-örülök hogy így gondolod legalább nem lesz lelkiismeret-furdalásom, amiért megszakítok veled minden kapcsolatot.

fucknegativity.

ha nem hát nem? 
tényleg?
ez ÍGY működik?
még könyörögnöm is kéne hogy naa ugyanmáár lécci udvarolj már egy kicsit.
deszar.
és ha esetleg valami olyasmit mernék mondani amivel megbántanám a kicsi lelkét akkor rögtön azt mondja: hát akkor hagyjuk az egészet! kár pocsékolnom az időmet rád!
ezpara.

blablabla

amúgy nem történik semmi különös.
a suli szar, az emberek szarok, a tanárok is szarok, a fejem kívül-belül szar.

az emberek pedig próbálnak úgy csinálni mintha annyira titokzatosak lennének
megjátszák magukat csakhogy mindenkinek megfelejenek
aztán csodálkoznak hogy senki nem tud rajtuk kiigazodni és hisztériáznak mert nem az van amit ők akarnak.

mindenki sajnáltatja magát NYILVÁNOSAN.
elmondják a hatezermillió legkisebb (de a szemükben óriási) problémáikat amik igazából SENKIT ismétlem SENKIT nem érdekelnek. aztán csodálkoznak hogy "vajon miért nem borulnak térdre és csókolgatják a lábamat?"

ami pedig tényleg probléma arról persze nem beszélnek csakha megoldották hogy aztán ezzel vágjanak fel hahahaa én egyedül is meg tudom oldani a problémáimat.

najó, akkor ne keressetek, dugjatok botot a seggetekbe és nyalogassátok.

mérges vagyok.
PROBLÉMA.

minden sok gyerek-problémából egy hatalmas ork-probléma lesz.
és akkor az egész világ csak egy problémának látszik.
mert az is.

múltkor azt álmodtam (najó inkább csak képzeltem) hogy a suli énektermébe vagyok.
szmoking van rajtam és tűzpiros a hajam.
bennt van vagy 100 ember a teremben.
velem együtt 101.
és halállazán leülök a zongorához hátralibbentem a szmokingom alját, várok 3 másodpercet majd elkezdem.
a sustorgásból hirtelen mindenki elhallgat.
és én nyugodt vagyok.
pedig ott van az összes ember akit ismerek.
de az arcom mégis rezzenéstelen.
fél percig játszok a zongorán.
játszok?!
chopin kezei játszanak.
aztán kicsit halkan, kicsit bátortalanul de nekikezdek.
"God knows what is hiding in those weak and drunken hearts"-énekelem.
nemis énekelem inkább suttogom.
azután felnézek és mindenki szájtártva bámul.
ilyen béna vagyok vagy ilyen jó? - kétségbeesetten gondolkodom.
de a zongora játszik tovább lassan már nem is én irányítom.
szóval elkezdem a következő sort énekelni:
"I guess you kissed the girls and made them cry those hardfaced queens of misadventure."
és érezem.
a zenét.
ott van a.... a kezemben, a torkomban.
a mindenemben.
átjárja a fejem, hirtelen megszűnt minden probléma ami csak létezik a világon.
az emberek nem éheztek, nem sírtak, a pedofilok nem erőszakoltak meg kislányokat, nem haldoklott senki, nem volt senki szomorú, nem kellett aggódni a fák vagy az üvegházhatás miatt, mindenki mosolygott és a magányos emberek hirtelen nem éreztek mást csak boldogságot.
én pedig csak játszottam, a szememet behunyva énekeltem közben.
megszűnt a világ.
10 percig ilyen állapotban voltam.
aztán lelassítottam a kezeimet, lehalkítottam a hangomat.
mostmár nem néztem a közönséget.
nem érdekelt milyen fejet vág miszter zsófika-rágógumi.
nem érdekelt semmi.
csak kisétáltam.
halállazán.
sepuszi, sepá.
lefutottam egy emeletet és leültem a lépcsőre.
a remegő kezembe temettem az arcom.
és csak sírtam, és sírtam.
magam sem tudtam, hogy miért.
arra gondoltam: most! itt az alkalom!
véget vetek mindennek.
minden szenvedésnek.
minden örömnek.
és kiugrom az ablakon.
kiesem. véletlenül.

és akkor újra nem hallok semmit a fejemben.
nincs az a pici, suttogó de annál jelentősebb hang a fejemben.
megszünik minden.
csak zuhanni akarok.

kill your heroes

ha nem baj énis megpróbálom van célom és van irányom.

55kiló

egészséges életmód!

nocigi.

najó, gyengébb cigi.

futásfutásfutás

biciklibiciklibicikli

szexilábakszexilábakszexilábak

laposhaslaposhaslaposhas