2013. december 30., hétfő

Color my life with the chaos of trouble

beszélnünk kell az érzéseinkről.
nem túl sokat és nem túl sokszor, de kell.
senki nem bírja ki, hogy a ki nem mondott érzelmek felfalják belülről.
mármint, így is úgy is felfalnak
főleg a negatívak
de talán könnyebb, ha nem őrizgetjük őket.

az idei lelki napot majdnem ellógtam, mint általában mindent.
végül csak bementem, nem is tudom, hogy miért.
lehetett kérdezni vallásról, a világról meg úgy általában bármiről.
csendesen ültem és bámultam ki a fejemből mint mindig.
szóval, volt egy kérdés a pokolról
és domi azt mondta, hogy átvitt értelemben kell érteni, mint a legtöbb dolgot a bibliában.
ne tüzet képzeljünk el és alacsony, piros vasvillás ördögöket nyíllal a farkuk végén.
azt mondta, az igazi pokol a magány. mert odaát nem lesz senki körülötted, teljesen egyedül leszel. egymagad. 
el kell skandálnom a Hare Krisna mantrát, mielőtt meghalok. valahol olvastam, hogy akkor kiszabadul a lelkem a reinkarnációból. 

nem bírok aludni,pedig már reggel 7 van.

fejlődnünk kell.
megrekedtünk itt, a semmi a közepén
és nem megyünk előre, nem haladok egyről a kettőre.

unalom ország, unott kis törpékkel.


itt van bennem, az űr
és nem tudom kitölteni.
már unom a minden-bulin-más-pasi játékot
tudom, hogy nem tisztelhetnek engem, amíg én sem tisztelem magamat.
keresem azt, ami teljessé tesz. valamit nem látok, mert nagyon rosszul csinálom.
bízom az emberekben, nem az ő hibájuk. az enyém.
valami új kell. valami más.
megint borotváljam le a hajam? rakassak be intim piercinget?
nem a külsőn kell változtatni.
nem is szomorú vagyok már, inkább csalódott.

Nincsenek megjegyzések: