nem azért megy el a kedvem a világtól az élettől mert egy kapcsolattól várom el a boldogságot.
nem.
az csak egy plusz dolog, hogy valaki élvezi az életét plusz még szerelmes is.
nekem nem ez bajom.
csak keresem az örömömet, a színt az életben.
a jókedvet.
de már azt se tudom, hogy milyen ez.
mindig unatkozom.
MINIDIG.
és szomorú vagyok,
KIBASZOTT szomorú.és ettől várom a boldogságot, egy kapcsolattól
vagy ha nem is azt, de legalább az izgalmat.
a beteljesülést.
és apa miattam ér haza egy órával később
és a barátaim nem bíznak meg bennem
és rám telepedik
a magány
a közöny
a rosszkedv
és hatezer csipkebogyót akarok megenni
napsugárt akarok látni az emberek feje fölött
kijönni az évekig tartó depresszióból
de ez nem is az,
ez a személyiségem
nem tudom elhinni.
hogyan lettem ilyen szar?
és egyáltalán miért?
és azt hiszem, Isten nem szeret, sőt egyenesen gyűlöl
mert ha mindezt megengedi akkor csak kell éreznie valamit, ami szöges ellentéte a szeretetnek.
és messze vagyunk a haláltól mert itt ragadtunk.
érdemes élnünk.
érdemes.
és mégsem változik semmi,
a világ kevesebb tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése