igenigen itt tartunk.
már megint.
egy újabb elcseszett este, egy újabb hisztérikus telefonhívás.
csecsemő.
basszameg!
a graceklinikában kibaszott emberek halnak meg minden kibaszott nap,
lezuhan a repcsijük, lábakat kell amputálni meg csuklókat műteni
és én mégis összetörök egy hülye elcseszett szülinap miatt
egy hülye nadrág miatt ami nem megy össze rajtam
és a kibaszott hülyehülyehülye rossz kedvem miatt.
persze, aztán minden kurva bulin hányásig iszom magam és órákig bőgök
azt kiabálva, hogy gyenge vagyok és nem kívánok tovább élni ebben a szarban.
gyógyszerért pitizek, nyivákolok ha nem az én zenémet hallgatjuk
és másokat is egy félmásodperc alatt letudok lohasztani.
tökmindegy, nincs is kedvem erről beszélni
nevetséges ez az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése