hátha akkor életben maradunk,
és kedvesek vagyunk az emberekhez,
hátha akkor szeretni fognak minket.
leejtjük a személyiségünket az erősen antikolt, végtelenben végződő fehér köves kútba.
felejtünk.
egyediségünk mindennemű negatív részét, beledobjuk.
hogy a végén marad-e belőlünk valami
vagy tisztán bele is ugorhatnánk,
az egy igen jó kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése