csak ne keverjetek bele engem.
ennyit kérek.
engem nem érdekel ha drámáztok, hogy ki szeret kit, hogy ki dugna kit
engem az érdekel hogy elmondjátok ami fáj, ami rossz, és amitől boldogok vagytok
ezen túl engem senki ne traktáljon feleslegesen az érzéseivel
egy 'lehethogyszeretlek' miatt ha közvetetten is, csinálsz nekem bűntudatod, rossz közérzetet, feszültséget
aztán amikor kiderül, hogy ja mégsem és csak rajtam keresztül manipulálod őt
iszanyatosan szarul éreztem magam emiatt de amikor senki nem figyelt
örültem hogy van élet barátság és szex között
de nincs.
nincsnincsnincs!
amikor azt hiszed valaki barátság után, szex előtt gondol rád
talán értékes vagy, talán létezik valami, talán nem akar mindenki kihasználni
jön a koppanás,
a dehogyisnemnelégyhülye!
de megkönnyebbülök, elmúlik a szappanoperás dráma
és marad helyette az űr, a semmi, a szokásos, a nem változott semmi.
a szokásos.
és igen, bevallom nőiesen jól esett, hogy valakit érdeklek, túl jut a szexuális érzésein
a lelkemet akarja, a jelenlétemet, tudomtudom
nem ő és ő sem de mégis valaki
szóseróla, nem mintha viszonoztam volna
csak a visszajelzés, hogy létezik ilyen.
denem
nemlétezikhülyepicsavagyok
nemnem.
egy macskával szeretnék összeházasodni
kipróbáljuk a sudengót, még 3 coelho könyvet,
2 a.c.bhaktivedánta szvámi prabhupáda könyvet(senki sem tudja hogy ejtjük ő isteni kegyelme nevét,vagy csak énnem?!)
és elfogadom
elfogadtam magam
igenis így van,
szomorkás, melankólikus, sírós, csöndes típus vagyok
mit meg adnék ha nem ilyen lennék
de már elfogadtam
és képes vagyok megbecsülni a heti 2-3 órát amikor jó kedvem van
amikor vidám vagyok
amikor más vagyok
és emiatt megéri, hogy nem adom fel
hogy a hangulatom miatt nem vágok, szelek, kaparok, rosszat teszek magamnak
mert tudom, hogy jönni fog, holnap, holnapután, tízperc múlva
a jó, a jókedv, a szeretet, az elfogadás, az öröm
és már nem is próbálom tovább húzni, tart amíg tart
amikor 3-4 hétig nincs SEMMI változás, akkor ijedek meg, nyomom a xanaxot, a bort vénásan, az akármitnemérdekelmiazcsaküssön-t, adjon pár perc feloldozást a halálvágytól.
a gépszerű agymenés, a sohanemleszelelégjó, a nemérszsemmit, a púpatársadalomhátán satöbbisatöbbi
eszmék olyankor nincsenek, elmondhatatlan amit olyankor érzek
inkább azt szeretném, ha a barátaim is tisztában lennének vele, hogy nem kezdek el ugrálni egy ingyen fagyi miatt
ha épp olyan kedvem van
de amikor bekattanok és jó, akkor egy ingyen mosolyért is visítok,
és megkérdezik te részeg vagy, pedig színjózansemmibajom van.
és nem, nem lehet másképp,
próbáltam, elmondtam, kiöntöttem, világgá mentem, mindentcsináltam
de nem tud olyan huzamosabb ideig maradni
pár hétig, pár napig, ki tudja mikor kattanok be?!
és amikor bekattanok az nagyon rossz, amikor jól vagyok akkor nagyon jó,
akkor elbotlanék, csak azért hogy közelebbről szagolhassam, ölelhessem, érezhessem a Földet.
ilyen vagyok, elfogadjuk, túl van tárgyalva
nem akarok róla beszélni
ez csak úgy van, szemet hunyunk felette és örülünk ha olyanom van, és begyöpösödünk, ha olyan kedvem van.
túlzás a többesszám, nem akarom hogy az én kedvem határozza meg mások kedvét,
csak fogadj el, érts meg, higgy.
leírtam, elmondtam, jobb így?
semmi sem jobb, ahelyett, hogy elterelném a gondolataim
olvasnék, kaukázust hallgatnék, bokáig kihajolva az ablakon cigiznék, hercegnőmakit kényeztetném, helyette itt ülök
adom magam alá a lovat, belelovagolok a témába, lóhátról zuhanok a mélybe, és pottyanok bele a lótrágyába, ha már a lovaknál tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése