a kétségbeesett savanyú képemet, az elkeseredést, hogy még mindig ugyanolyan ocsmányul festek a két méteres tükrökben?
amikor csodálva próbálom fel az álomruháimat amiket majd egyszer hordani fogok, ha több lesz az önbecsülésem?
arra várok, hogy vége legyen ennek az egész csatának köztem és a társadalom között.
mert egyszer vége lesz, ugye?
és beletörődve húzom fel ugyanazt az ironmaidenes pólót, ugyanazt a nirvanás pólót, ugyanazzal a rövidnadrággal, ugyanazzal a táskával.
ugyanazt a kávét iszom, ugyanakkor vitetem ki magam a hévhez, ugyanoda megyek, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazt iszom, ugyanúgy nevetnek ki amiért berúgtam,ugyanúgy nem tudok vigyázni magamra, ugyanakkor tarhálok cigit miközben ott van a táskámban,aztán ugyanaddig maradok, ugyanolyan csapzottan jövök haza, ugyanazokon a valótlan problémákon gondolkozom, ugyanaddig alszom és ugyanúgy nem történik semmi azzal a sráccal aki másnap felvesz facebookon. ez persze ugyanúgy nem érdekel két napnál tovább.
kibaszott luca?!!
ideáig süllyedtem, kibaszott luca nyúlja le tőlem.
jézusatya.
háháá átmentem pótvizsgán!
háhhááháháhááá!
komolyan azt hittem, hogy meghúznak megint.
istenkirályvagyok!
Soha ne add fel mert te nem vagy semmirevalo Isten nem tett teged ide csak ugy mindenkinek meg van az utja ami nem sima de vegig kell menni rajta
Vigyazz gondolj meg minden lepest szeretlek vigyaz magadra !
énköszönöm, hogy van aki így gondolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése