mármint mindig is tudtam, hogy bármi bajom van számíthatok rájuk
hányszor bőgtem már nekik, tejóég?!
de hogy 3 hétig CSAK MIATTAM szervezkedjenek, kitaláljanak ennyi mindent, vigyázzanak, hogy el ne szólják magukat, egy csomó pénzt költsenek, gondoskodjanak mindenről.
juuj.
vagy én vagyok vaksi, vagy ők nagyon jó színészek
inkább az utóbbi.
akkora sokkot kaptam, mint még életemben soha.
kellett pár másodperc amíg eljutott az agyamig, hogy ez most micsoda tulajdonképpen.
'csak átjöttek páran macskát fürdetni vagy takarítani de jéézusom ezek mennyien vannak hát ez egy buli!'
:D
és a bátyám meg a szüleim is irtó jófejek voltak.
most átértékeltem a barát szó jelentését.
hihetetlen, hogy még most is mosolygok, sőt szerintem egész életemben mosolyogni fogok, ha erre gondolok.
hiszen kinek kellenek idióta pasik, ha annál sokkal értékesebb szeretetet kapok?
tiszta hülye vagyok, hogy ilyenek miatt keseredtem el.
nem fogtam fel, hogy mennyire szerencsés vagyok.
fúj, de nyálas.
azt hiszem, az örömöm és a szín eddig is ott volt az orrom előtt
csak túlontúl el voltam foglalva a hisztizéssel és az önsajnálattal.
és nem, nem igaz, hogy mindig unatkozom, és rossz kedvű vagyok
mert rengeteg élményem volt velük
amik felett mindig elsiklottam, ha rám jött a 'senkinemszeretláz'
szerintem meg sem érdemelem őket.
sírnom kell.
örömsírás.
tényleg, sokszor nehéz a barátomnak lenni
de ők nem adják fel soha, bármilyen hülyeséget csinálok
mert ez az önzetlen szeretet
amikor sokszor nem kapnak vissza semmit és ők akkor sem dobnak el maguktól.
mert TÉNYLEG foglalkoznak velem, és azt hiszem miattuk van értelme az életnek.
mindig is akartam egy Jóbarátok stílus szitkomban szerepelni.
pedig régóta szerepelek benne, csak eddig nem vettem észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése