maszlagok az életemből

most pedig csodálatosan-mesésen fel fogok öltözni,
harisnya, újkockásnadrág, kedvenc-óriás-pulcsi, sapka, sál, kiskesztyű, csizma, faszom.
elsétálok a hévmegállóig, megveszem a sárgakemelem, haza sétálok,
levetkőzöm meztelenre
aztán 3 perc múlva elkezdek fázni,
rágyújtok a nappaliban,
feleségül veszem edward nortont,
beleesek a smithsbe
és megint és megint és megint.
edwardnorton meggyűlöl, mert befalom a szeme előtt az összes maradék franciasalátát,
kézenfogva elmegyünk kajmán-szigetekre
aztán elválunk,
mert szexeltem a smithsel és ő éhenhalt.
megsárgult mutatóujjamat nyomom bele a szájába, miközben ő az anyjáért sikolt
aztán kifesti a szempilláimat, kirúzsozza a homlokomat
belecsókol a levegőbe, merttudjahogynemszeretemjózanul.
megőrül, megátkoz, sír, sapkát hord, orwellt olvas.
elélvezik puritánságomtól,
elkárhozik promiszkuitásomtól.

másnap megint felöltözöm,
elmegyek a hévhez a sárgakemelért,
megtöltöm az egészet
és belefulladok a világtalanságba.

karok nélkül.

semmivel.

Bokononizmus

,,Mit remélhet a földön az emberiség számára a gondolkodó ember elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján?
Semmit."

kamu-nutella hajnali 4kor, kisautós playstationözés balázzsal hajnali 6kor,
alvás reggel 8kor.
azt hiszem valamit rosszul csinálok.

lerázunk magunkról mindennemű negatívitást és továbbmegyünk.

valóban, több idézőjelet kell használnom,
és több érthető dolgot kell írnom
különben az egész blog egy hatalmas maszlag lesz.
szerintem már most is az.

használati utasítás az olvasásomhoz:
sokszor csak a fejemben hangzanak jól a dolgok
rengetegszer csak számomra, csak a fejemben van értelme
egy könyv, film, esemény miatt.
ezekkel nem kell foglalkozni, csak nekem fontosak.
de ha van valaki, aki annyira elvetemült, hogy érdekli
az kérdezzen, mert én válaszolok és még meg is dobban a kicsi szívem
hogy valaki foglalkozik velem.
az idegen szavaknál pedig google a barátod és wiki a barátnőd,
én se az ujjamból szopom.
a lényeg, hogy nem harapok.

szokásom az is, hogy összevissza írok mindent,
hipergyors témaváltozásokkal
ezeket csak egy vagy két üres sorral választom el.
esetleg ezentúl belerakom, hogy 'más'
csakhogy fejlődjek egy kicsit.

kitaláltam mit fogok írni.
bár szerintem ez is elég klisé.
de tök mindegy.
szóval egy skins féle csapat
drog, alkohol, szex, halál, terhesség, és mindenféle tipikus tinédzser probléma
szaftosan, őszintén, vadul, szabadon.
talán majd valamikor elkezdem, ha meg lesz a laptopom.
nyárig összeakarom szedni rá a pénzt, bár amilyen sűrűn dolgozom mostanában
nem hiszem, hogy valaha is meg lesz.
talán a harmincadik szülinapomra,
ha lesz olyan egyáltalán.

valószínűleg az elég gyatra szókincsem miatt
és a közhelyes téma miatt
förtelem lesz az egész.
de hát, who's care?

bármit megtehetek.

talán összeszarok valami értelmeset
és én leszek a következő
meg nem értett tisza kata.

szóval a szünetben csak két könyvet olvastam ki
ami szánalmas mennyiség, ahhoz képest, hogy végig itthon tespedtem.


még mindig orgazmusom van a hiperkarmától.
a quimbytől.
a kistehéntől.
a puf-tól 
a kaukázustól és csehtamástól.
de most inkább valami új.

kedvesen mosolygunk a világra

hátha akkor életben maradunk,

és kedvesek vagyunk az emberekhez,

hátha akkor szeretni fognak minket.

leejtjük a személyiségünket az erősen antikolt, végtelenben végződő fehér köves kútba.

felejtünk.

egyediségünk mindennemű negatív részét, beledobjuk.

hogy a végén marad-e belőlünk valami

vagy tisztán bele is ugorhatnánk,

az egy igen jó kérdés.

Color my life with the chaos of trouble

beszélnünk kell az érzéseinkről.

nem túl sokat és nem túl sokszor, de kell.

senki nem bírja ki, hogy a ki nem mondott érzelmek felfalják belülről.

mármint, így is úgy is felfalnak

főleg a negatívak

de talán könnyebb, ha nem őrizgetjük őket.

az idei lelki napot majdnem ellógtam, mint általában mindent.

végül csak bementem, nem is tudom, hogy miért.

lehetett kérdezni vallásról, a világról meg úgy általában bármiről.

csendesen ültem és bámultam ki a fejemből mint mindig.

szóval, volt egy kérdés a pokolról

és domi azt mondta, hogy átvitt értelemben kell érteni, mint a legtöbb dolgot a bibliában.

ne tüzet képzeljünk el és alacsony, piros vasvillás ördögöket nyíllal a farkuk végén.

azt mondta, az igazi pokol a magány. mert odaát nem lesz senki körülötted, teljesen egyedül leszel. egymagad. 

el kell skandálnom a Hare Krisna mantrát, mielőtt meghalok. valahol olvastam, hogy akkor kiszabadul a lelkem a reinkarnációból. 

nem bírok aludni,pedig már reggel 7 van.

fejlődnünk kell.
megrekedtünk itt, a semmi a közepén
és nem megyünk előre, nem haladok egyről a kettőre.

unalom ország, unott kis törpékkel.

itt van bennem, az űr
és nem tudom kitölteni.
már unom a minden-bulin-más-pasi játékot
tudom, hogy nem tisztelhetnek engem, amíg én sem tisztelem magamat.
keresem azt, ami teljessé tesz. valamit nem látok, mert nagyon rosszul csinálom.
bízom az emberekben, nem az ő hibájuk. az enyém.
valami új kell. valami más.
megint borotváljam le a hajam? rakassak be intim piercinget?
nem a külsőn kell változtatni.
nem is szomorú vagyok már, inkább csalódott.

szeretni és szeretve lenni

azt hiszem nekem vannak a legcsodálatosabb barátaim a földkerekségen. 
mármint mindig is tudtam, hogy bármi bajom van számíthatok rájuk
hányszor bőgtem már nekik, tejóég?!
de hogy 3 hétig CSAK MIATTAM szervezkedjenek, kitaláljanak ennyi mindent, vigyázzanak, hogy el ne szólják magukat, egy csomó pénzt költsenek, gondoskodjanak mindenről.
juuj.
vagy én vagyok vaksi, vagy ők nagyon jó színészek
inkább az utóbbi.
akkora sokkot kaptam,  mint még életemben soha.
kellett pár másodperc amíg eljutott az agyamig, hogy ez most micsoda tulajdonképpen.
'csak átjöttek páran macskát fürdetni vagy takarítani de jéézusom ezek mennyien vannak hát ez egy buli!'
:D
és a bátyám meg a szüleim is irtó jófejek voltak.

most átértékeltem a barát szó jelentését.
hihetetlen, hogy még most is mosolygok, sőt szerintem egész életemben mosolyogni fogok, ha erre gondolok.
hiszen kinek kellenek idióta pasik, ha annál sokkal értékesebb szeretetet kapok?
tiszta hülye vagyok, hogy ilyenek miatt keseredtem el.
nem fogtam fel, hogy mennyire szerencsés vagyok.
fúj,  de nyálas.
azt hiszem, az örömöm és a szín eddig is ott volt az orrom előtt
csak túlontúl el voltam foglalva a hisztizéssel és az önsajnálattal.

és nem, nem igaz, hogy mindig unatkozom, és rossz kedvű vagyok
mert rengeteg élményem volt velük 
amik felett mindig elsiklottam, ha rám jött a 'senkinemszeretláz'

szerintem meg sem érdemelem őket.
sírnom kell.
örömsírás.

tényleg, sokszor nehéz a barátomnak lenni
de ők nem adják fel soha, bármilyen hülyeséget csinálok
mert ez az önzetlen szeretet
amikor sokszor nem kapnak vissza semmit és ők akkor sem dobnak el maguktól.
mert TÉNYLEG foglalkoznak velem, és azt hiszem miattuk van értelme az életnek.

mindig is akartam egy Jóbarátok stílus szitkomban szerepelni.
pedig régóta szerepelek benne, csak eddig nem vettem észre.

promiszkuitás

ellent mondok önmagamnak.
oké, nem igaz hogy mindig rosszul vagyok.
nem igaz.
de amikor pörgök, jó kedvem van, ismerkedni akarok, a libidóm az egekben van,
azok olyan említésre méltatlan pillanatok, órák
hogy nem ragadnak meg.
és a parányi gondolat, hogy nemsokára vége
annyira lelohaszt, hogy nem tudom élvezni a pillanatot.
felemészt az unalom
amikor minden áldott bulin unatkozom, attól függetlenül, hogy ezt bejelentem-e vagy sem.
és nem soha semmi nem elég,
üres vagyok.
ÜRES.
létem értemetlenségén túljutva, át a nem vagyok semmire hivatottságon, közel a nincs semmilyen kedvemhez 
mindig ott a kérdés, hogy akkor mi a kurva fasznak.
minek.

talán ennyi az élet?
persze, megszületünk, meghalunk
de mi van közben?

mindig lelkizni kell
ez az egyetlen,
amikor azt mondják, na most nem csináltál jól valamit
és végre túl tudok jutni a minek kérdésen
elgondolkozom, mit csináltam rosszul és miért.
de ha csak annyit kapok vissza, hogy
'ne akarj pasit' 'túl éretlen vagy, próbálkozz fiatalabbnál' 'ne lógj annyit' 'örülj a barátaidnak' 'ne igyál hétköznap' 'tanulj többet'
attól nem leszek okosabb.
persze baz'meg Lilla, mert neked mindent a szádba kell rágni.

mindegy, nem is érdekel
az emberek amúgy is túl értékelik az örömöt és a harmóniát.
ha-ha.
inkább elmegyek a nyugalom a szigetére,
enyát hallgatok, meggyújtok egy füstölőt, szájon smárolom a macskámat és rajzolok egy-két mandalát.

szép lennél, ha nem lennél

nem azért megy el a kedvem a világtól az élettől mert egy kapcsolattól várom el a boldogságot.
nem.
az csak egy plusz dolog, hogy valaki élvezi az életét plusz még szerelmes is.
nekem nem ez bajom.
csak keresem az örömömet, a színt az életben.
a jókedvet.
de már azt se tudom, hogy milyen ez.
mindig unatkozom.
MINIDIG.
és szomorú vagyok,
KIBASZOTT szomorú.és ettől várom a boldogságot, egy kapcsolattól
vagy ha nem is azt, de legalább az izgalmat.
a beteljesülést.
és apa miattam ér haza egy órával később
és a barátaim nem bíznak meg bennem
és rám telepedik
a magány
a közöny
a rosszkedv
és hatezer csipkebogyót akarok megenni
napsugárt akarok látni az emberek feje fölött
kijönni az évekig tartó depresszióból
de ez nem is az,
ez  a személyiségem
nem tudom elhinni.
hogyan lettem ilyen szar?
és egyáltalán miért?
és azt hiszem, Isten nem szeret, sőt egyenesen gyűlöl
mert ha mindezt megengedi akkor csak kell éreznie valamit, ami szöges ellentéte a szeretetnek.
és messze vagyunk a haláltól mert itt ragadtunk.
érdemes élnünk.
érdemes.

és mégsem változik semmi,
a világ kevesebb tőlem.

csak érted, amikor szóba állnak veled,
de ugyanúgy ott van az arcukon a gúny, a megvetés.
és tudod, hogy még mindig haragszik és emiatt mindketten lenéznek.
látod a szemükben.
és nem akarsz függeni tőlük, senkitől sem.
de a kávé, cigi, alkohol szentháromság és a hétköznap esti jóbarátok nélkül már nem tudsz létezni.
és nélkülük sem.

elkeserítő.

a végzet asszonya almáspite-időben

méltóság. tartás. önállóság.

a hőmérséklettel és a barátaim szeretetével megegyező ütemben épül le az életkedvem,
esz meg a téli depresszióm.

legyünk szabadok, legyünk függetlenek.
törekedjünk a generációnkkal ellentétes cselekedetekre.
az esti  kornél se olyan jó már, ha ennyien szeretik.
ugyan, hogy költözhetnék albérletbe, ha még két jegyért se tudok felelősséget vállalni.
elvanfelejtve.
marad az öt órási kelés, a másfél órás utazás, a gyűlölködés és a düh.
önállósági-, baráthiszti láz és miegyéb.
egyediség, önmegvalósítás.
megfelelési kényszer.
hazugság.
halál.
kínzó érzések.
monotonítás.

sejtettem, hogy ugyancsak be fog következni.
hogy valamiért megint mérges lesz, aztán épphogy kibékülünk,
kínos csöndek, nem tudom mi van velünk szituk,
sírás, könyörgés. de csak belül.
sosem vagyok elég jó, gyűlölök veszekedni.
ezért meg is tudom érteni szilvit.
de én túl emancipált vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam.
bár egy számomra ismeretlen, távoli fogalom miatt lehet feladnám elveimet.
szerelem.
inkább csöndben maradok, tipródik a lelkem.
majd csak megbocsájt magától aztán rippropp jól leszek, mint azelőtt.
de nem. továbbra is mosolyogva hibáztatom, gyűlölöm magam.
pedig már elfogadtam.
TÉNYLEG.
tolerálom a személyiségemet, nem akarok megváltozni.
nem kell beilleszkednem, amíg úgy érzem a közelebbi embereim így is szeretnek.

éjjeli fél3as zaklatás.
blahán vagyok, gyere értem.
emlékezetkiesés. ki tudja hány formás csipkebogyószert nyomtam magamba?
alkohollal leöntve.
milyen szép torta lenne ebből. 
életundor.
'mi bajod megint? rossz volt a buli? berillel még mindig nem vagy jóban? pedig beszéltem vele..'
nemnem,semmi.
'nincsenek fiúk? összevesztél valakivel? fáradt vagy? nem volt elég pénzed?'
nem, köszi jól vagyok.

talán nekem sincsenek önálló gondolataim?
az én blogom is tele van közhelyekkel?
innen-onnan hallott eget rengető bölcsességek, helyesírási hibák, röhej tárgya.
de ez nem vélemény, csak érzések.

szimplán csak belekényelmesedek az utópiába.
úgy se lesz semmi jobb, pár hónapos világorgazmus után mindig visszatáncol.
újra rám telepedik, évről évre.
meggyilkol.