2014. január 25., szombat

maszlagok az életemből

most pedig csodálatosan-mesésen fel fogok öltözni,
harisnya, újkockásnadrág, kedvenc-óriás-pulcsi, sapka, sál, kiskesztyű, csizma, faszom.
elsétálok a hévmegállóig, megveszem a sárgakemelem, haza sétálok,
levetkőzöm meztelenre
aztán 3 perc múlva elkezdek fázni,
rágyújtok a nappaliban,
feleségül veszem edward nortont,
beleesek a smithsbe
és megint és megint és megint.
edwardnorton meggyűlöl, mert befalom a szeme előtt az összes maradék franciasalátát,
kézenfogva elmegyünk kajmán-szigetekre
aztán elválunk,
mert szexeltem a smithsel és ő éhenhalt.
megsárgult mutatóujjamat nyomom bele a szájába, miközben ő az anyjáért sikolt
aztán kifesti a szempilláimat, kirúzsozza a homlokomat
belecsókol a levegőbe, merttudjahogynemszeretemjózanul.
megőrül, megátkoz, sír, sapkát hord, orwellt olvas.
elélvezik puritánságomtól,
elkárhozik promiszkuitásomtól.

másnap megint felöltözöm,
elmegyek a hévhez a sárgakemelért,
megtöltöm az egészet
és belefulladok a világtalanságba.

karok nélkül.

semmivel.



Nincsenek megjegyzések: