GRATULÁLOK.
tényleg, komolyan.
röhejes az egész.
az egyetlen fontos dolog az életemben,
amiért még van értelme mindennek
és ezt is elcseszed
komolyan, nevetek magamon.
tudom, hogy nem tudom megfelelni neki,
de jobban törhetném magam,
most, hogy el fogom veszíteni őket
és nagyon seggelek emiatt
és nem az, hogy próbálnám jobban magamhoz kötni őket
még ilyen faszságokat csinálok.
és tényleg nagyon félek,
hogy nem marad senkim
és én nem valakit akarok
én őket akarom.
és EZ az, amire már nem mondom, hogy sodródj
mert erre nem lehet,
mit csinálok, ha nem lesznek?
ki fog visszatartani, hogy ne legyek blanka?
ki fog visszatartani, hogy ne csesszem szét az életemet?
ki fog rám vigyázni?
tényleg rá és rájuk van a legnagyobb szükségem
és ehelyett ölöm magam.
hogyha őket sem tudom tisztelni,
az érzéseiket, a szokásaikat
akkor mi leszek?
és megint lebuktam azokkal a szarokkal,
pedig nem akarom, hogy aggódjanak értem
most én uralom, kordában tartom
és segít, nem pedig pusztít.
megint megszoptam,
pedig nem akarok hasonlítani rá
de ha nem adom magam, akkorse sikerül
már próbáltam
ha odaadom magam akkor végképp
de talán?
kár mindenért, soha nem fog sikerülni
és ezek után legyen önbizalmam meg minden.
fogalmam sincs mit csináljak,
valaki lenne szíves megmondani?
nem sikerül, soha
nyilván bennem van a hiba
de nem tudom mi.
mi legyen?
és nekem senki ne merje ezután azt mondani,
hogy jó csaj vagyok
mert azok nem ilyenek.
mi a normális?
hogyan lehetnék az?
és rágom a számat,
bogarak másznak a fejbőrömön
tipródom
már nem tudom érdemes-e
kétségbeestem.
mi lesz így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése