2014. május 7., szerda

Álom minden, kimondatlanul.
Fojtott érzelmek elásatlanul.
Talán egy ígér?
A válaszunk, mert remélem
bennem marad. Vállalhatatlanul.
Mert ha belőlem vadul előrenyomul,
kitör akaratlanul
a szédület,
a valóságos őrület,
mi lesz majd énvelem?
Leállíthatatlanul, mint a perdület
s majd a lendület el nem kerülget,
szilaj elmém szabadjára kél.
Végül összeesvén,
végre már nem él e estén.

Nincsenek megjegyzések: