2014. május 7., szerda

ha holnap úgyis elfogyunk, szaladjunk amíg itt vagyunk

nem is tudom.
talán már az elején el lett cseszve minden.
ha nem kényeztettek volna el a pöcsömig
ha meglenne bennem a harci szellem
és nem lettem volna elkönyvelve már alsóban butának.
egyszerűen nincs miért felkelni reggel az ágyból
nincs miért kinyitni a hűtőt.

minden csak rituálé.
megszokás.
gépiesen csinálni egymás után a dolgokat
már gondolkodás nélkül
aztán felcetlizni 'létezésnek'

nem az a kérdés, hogy van-e értelme.
ó nem.
ez 6 éve volt kérdés.
a milyen alibikkel lehet pótolni az értelmetlenséget
is elég elcsépelt
mert súlyosan fogynak
az idővel NEM párhuzamosan.
sokkal gyorsabban.

szóval mi a kérdés?
még nem tudom.
de gondolom ez így van jól, hogy folyamatosan változik.
talán a megéri-e? a mostani.
nem is tudom.

mindenki hordja a maszkot
mások előtt, és nem enged beláttatni.
de nem ez a probléma.
a probléma az,
ha saját magad előtt sem tudod levenni.

http://lelektanitipusok.net/tipusok/nf/infp/jellemzes
talán túl sok szabadidőm van?
az utóbbi pár évben 3szor töltöttem ki és mindig gyógyító lettem.
Orwell, Huxley, Shakespeare, Audrey Hepburn, Mulder ügynök, Luke Skywalker, Phoebe?
ők lennének a lelki társaim?
nagyszerű.

Nincsenek megjegyzések: