túl sok az impulzus, baszki

hiányoznak az igazi, heves, őszinte érzéseim.
nem ez a maszkkal megjátszott valami,
ami már kezd rám olvadni.
fogalmam sincs már, hogy mit gondolok.
minden olyan tompa, elfelejthető.
vannak-e még önálló gondolataim?
vagy ez a sok maszlag, aminek egy nagyon apró részét,
ha ki tudom fejezni ezekkel a szarokkal
talán ezek se az enyémek,
csak lopott impulzusok?
létezik-e egyáltalán ilyen?
honnan a picsából tudhatnám?!
a társadalom átformál,
kicsikarja azt a maroknyi
érdekességet, kreativitást, furcsaságot
egyéniséget ami bennem volt és megöli.
egyforma robotokká alakít mindenkit.
nem engedi, hogy szabad legyek.
ki kéne vonulnom rousseauval a természetbe
hogy aztán egymást megerőszakolva
újra önmagunk legyünk?


már nem akarok kitörni.
lázadni.
nem akarom, hogy bántsanak
és én se akarok bántani másokat.
legfőképpen magamat nem.
ennyi idő kellett ehhez?
hogy elérkezzek arra a pontra,
amikor megbékélek önmagammal.
elfogadom a testemet,
nem látom már kövérnek
és nem akarom vagdosni, égetni, karmolni magam.
furcsa.
csak lépésről lépesre kell előrehaladni
lassan, ráérünk.
most itt tartok de ki tudja?
talán 10 múlva már családot is akarok.

elérkeztem, erre az eddig távolinak tűnő pontra,
és most nem tudom, hogyan kezeljem.
szabályokat kell felállítanom magamnak.
határokat szabni.
és betartani.
a 'semmit sem muszáj' mottómat pedig megpróbálom elfelejteni.
nemnem.
inkább el kell, hogy felejtsem.
meg a hedonizmust.
FŐLEG a hedonizmust.

4 randi.
minimum.
és ez azt jelenti, hogy kettesben vagyunk,
nem isszuk magunkat a sárgaföldig.
sétálunk, moziba megyünk, együtt kajálunk
meg ilyesmik.
4szer.

tudom, sokkal jobban fog fájni, ha ezután hagy ott.
mielőtt megkedvelem.
de ki kell jönnöm valahogy az üvegburából.
most már kellenek szabályok,
mert ez így nem mehet.

mitől ébrenék fel igazán?
mitől tudnék igazi határokat szabni magamnak?
nehogymár egy tragédia kelljen hozzá,
hogy normálissá deformáld magad, baszki.
akkor már inkább velem történjen,
minthogy valaki a családból, vagy a barátaim közül.

nem volt elég tragédia tündi?
úgylátszik nem.
így csak még jobban elkezdtem félni.
és még inkább önpusztítással próbálom visszaállítani az egyensúlyt.

mit tegyek?