annyi minden történt mostanában. mégis olyan.. hmm üres?
talán ez a jó szó.
nem, nem fogom egyiküket sem beavatni sem a bizalmamba, sem a bugyimba.
sehova.
nem tudom.
fáj a kezem.
hülyevagyokmármegint.
éés ezaz!
örülnöm kéne, vagymi.
és örülökis!
annak hogy remek barátaim vannak.
annak hogy egész este rajtam szórakoznak.
annak hogy 2 fiúval a zsebemben még mindig én vagyok a legszerencsétlenebb a világon.
pozitiv vagyok.
pozitiv vagyok.
pozitiv vagyok.
fáj a kezem.
szóval rockmaraton.
szóval én és a fiúk.
szóval mindenki de mégis senki.
szóval valakit! gyorsan!
nem akarom kihasználni.
de végülis ezt teszem.
-mi az ami tetszik bennem? vagyis csini lábaim vannak meg ilyeneken kívül.
-nem nagyon lehet ezt megmagyarázni...szimplán csak érezni. lényegében hogy önmagadtól vagy szabad..és nem pedig azért mert ez a menő. így vagy önmagad és egyedi.
félek.
hogy belém szeret énmegnem.
félek.
hogy nem tudok senkit úgy szeretni.
mint szilvit és berillt.
szeretem berillt.
mert ha vele vagyok van kedvem élni.
mert soha nem unatkozunk.
mert mindig segít hogy mit hogyan tegyek anélkül hogy rámeröltetné.
mert ismer.
és azt hiszem soha nem leszek képes valakivel ugyanúgy lenni mint én meg ő.
mondjuk amikor szakítottunk szilvivel akkor ugyanezt hittem.
nem tudom.
55 kg.
sokkal jobban fogom magam érezni majd ha 55 kg leszek.
szóval zp. és intim torna. és mindenki.
és nem szól hozzám.
-miért nem szólsz?
-mert zavarban vagyok.
nem is beszéltünk.
nagyon sajnáltam viktort. nem vagyunk annyira jóban de most tényleg sajnáltam.
várt ránk fél órát, 3unk közül szerintem rám volt legkevésbé kiváncsi. mégis csak velem tudott beszélni.
a koncert is elmaradt. ráadásul utánna haza is ment.
már gennyedzik is.
király.
mindkettőt kidobom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése