zajtalan igény, igénytelen zaj

elromlott a mikró.
a kávé hideg.
tom és jerry üvölt a tévéből.

szalagavató after egyszerűen fergeteges volt.
már csak a fejünket kellett volna elhagynunk.
minden más megvolt.
elhagytuk egymást, a jegyeket, egy fél cipőt, a helyet, a ruhatárjegyeket.

soha nem hánytam még vizet,
hát eljött az idő.
egyszer mindent ki kell próbálni.

a szünet fárasztó és uncsi,
nem csinálok semmit, alszok, alszok és alszok.

cartoon networkot nézek.

hideg a kávé!!

szalagavató is fergeteges volt,
még soha nem látta ennyi ember egyszerre a melleimet.
a cipő, ami egyszerre kicsi és nagy, amiben lehetetlen normálisan járni.

a nagynéném terhes, a nagybátyám házasodik.
mindenki boldog.

balázs idős.
ő..olyan.. már. felnőtt?!
basszus.
büszke voltam rá és apára.
kicsit túl lihegték de hát ekg, mit is vártam?
nem volt műsoruk ezért 2szer táncoltak.

ed,edd és eddy.

nem tudok megutálni senkit, aki olyan amilyen.
ha eddig eltudtam viselni, ezután is elfogom tudni.
vagy mit kellett volna visszaírnom?
erőt, kitartást kívánok, és együtt érzek veled amiért el kell viselned az egyik legjobb barátnődet?!

és lécci, könyörgöm!
KÉRLEK!
ha nem birod, eleged van belőle, utálod,
akkor hagyd!
tényleg, mikor foglalkozunk olyan emberekkel, akiket nem birunk?
ha muszáj.
és facebookcseten MIKOR MUSZÁJ beszélgetni emberekkel, akik idegesítenek?


vagy csak én vagyok ilyen visszautasító, unalmas alak?

soha többet nem akarok ilyen seggrázós, diszkószenés estét.
SOHA.

scooby doo.

 nem akarom megmondani hogy kit szeress és kit nem!
isten ments!
csak akkor ne panaszkodj.
nem hozom szóba, utálok veszekedni.

na akkor ennyit a jókedvemről.
 

 

placebo

és szépen lassan elveszünk a sötétségbe.
a szomorúságunkba.
kiirtjuk magunkat.
a kibaszott fiatalságunkat!
nem kapálózunk többé a kétségbeesés és segélykérés tengerén.
egyszerűen elmerülünk.
megfulladunk.
a saját tengerünkben.
egyedül.
hisz nincs ember, aki odacsónakázna a tenger közepére!
kurva messze van a parttól.
és hideg a víz.
úgyhogy inkább lebegek.
nem jön értem senki, hát akkor hagy élvezzem legalább az utolsó óráimat, mielött jegesvízzel mosom ki a számat,
ürítem tele a tüdőmet.
agyhalál.

ugye most csak viccelsz velem kedvesem?
képest voltál azt mondani neki hogy
jön a tél?

uramisten.

mibajod, Lilla?
hmm... a világnak nemsokára vége, énpedig lassan elkezdek pókhálósodni.

vagy

a nyugat-jáva karawang strandjára sodródott nagy-ábráscetet a partravetődéstől 25 km-re találták meg az indonéz állatmentők.
holtan.

esetleg

a google titkos tervei bejelentésük elött egy héttel kiszivárogtak. 

 
- szóval, b-terv vagyok.
- az tök megalázó lehet ha valaki ezt mondja.
- ooh, TÉNYLEG!? köszönöm hogy szóltál!!

fergetes élmény volt!
egyre jobban megalázom magam, érzem hogy kezdek elsüllyedni..
de várj!
ez már nem is tenger!
ez egy kibaszott mocsár!

itt fogok megrohadni, ahogy lassan elsüllyedek a kicsiny mocsaramban.
kinyitom a szám, amivel méginkább hülye helyzetbe hozom magam és egyre lejjebb merülök.

nem elég hogy képes voltam elmenni erre a nyomorék koncertre..

utálom ezt.
folyton csak elképzelem ahogy ő ott ült énpedig ott röhögcséltem, intelligens fejet vágva bólogattam és húzogattam az orrom(és amikor ezt megtudtam majdnem bepisiltem a nevetéstől!) részegültségemben össze-vissza dobáltam magam, aztán ő meg csak ott ücsöröghetett és gondolom én forgatta a szemét, hogy zárjon már be ez a kibaszott kocsma és ne találkozzak soha többé ezzel a szerencsétlen lánnyal, akire 2szer ránéztem a suliban.

aztán te nagyon ügyes, kedves Lilla
képes voltál még a wcbe is bennragadni pár órácskára.
nem voltál így is eléggé gáz, még nyomtad tovább a parádét.
egy kis habot a tortára!
pontot az i-re!
ezaz!


esküszöm nevetnem kell magamon.

pauvau, orvosságos ember

amikor már majdnem elsírnád magad,
amikor a szád széle legörbül,
amikor úgy fázol, hogy már reszkedsz
és csak annyi kedved lenne mindenhez
mint egy darab hirtelen kisütött májdarabkának az élethez
amikor már lepereg rólad minden kedves szó,
az ismerősöktől, a barátoktól
vagy az idegenektől akikkel e-mailezel
amikor már nem látod szépnek se magadat
se a macskádat
és csak ki akarod párnázni a falat a fejeddel vagy az öklöddel,
tudod, amikor egy jó mély lyukat akarsz a falba vágni, 
utána a véres fejedet egy dohos pokrócra hajtani
és aludni egy millió órát,
végig aludni az életedet
tele akarod nyomni az egész testedet mérgekkel,
amikor megnézel egy régi képet, 
ahol a hajad a seggedig ér és pici, katicabogaras hajgumid van
magadra nézel és azt látod,
hogy a gesztenyebarna, egyenes hajad helyett
mostmár csak kifakult fekete, ápolatlan és gubancos.


akkor hirtelen rájössz

hogy


nem csak hogy nincs SEMMI értelme az életednek,
de nem vagy se boldog, se életvidám, se szép.

és másnap elmész az iskolába,
jóképet vágsz mindenhez,
átkozod a körülötted lévőket hogy hozzádszólnak,
amikor hirtelen olyan egyedül vagy, mint még soha
és nem maradt már semmid.

csak egy álomvilág,
ami tele van indiánokkal, kalózokkal és ribancokkal.
és otthon érzed magad ebben a képzelt világban
és kizársz mindent ami körülötted van
csak TE vagy a fontos,
és az aki lehetnél, aki nem vagy.
aki voltál.

és aki lenni fogsz.

egy elkeseredett, magányos, rozoga vénasszony
akiről a szomszédai azt mondják: flúgos.
aki kotyogós kávét főz,
és millió macskát tart  akikkel rendkívüli mód el tud társalogni.

tessék?
hogy mit mondtok?!
ez lenne a mindenki által szeretett,  gyorsan múló fiatalság?

szenvedés.

talán mégsem olyan undorító a világ, ahogy eddig láttam?

talán fel kéne hagynom a folytonos utálattal?

nem kéne utálnom folyton mindent és mindenkit?

ledvesebbnek kéne lennem, mosolyogni másokra és akkor ők is visszamosolyognak?

nem kéne unottnak lennem folyamatosan és fáradtnak?

abba kéne hagynom már ezt a lázadást?

harmónia.

NE SÉRTŐDJ MEG!


lééééci!

tudom, hogy nagy kérés, és úgyse olvasod, de

NE
SÉRTŐDJ
MEG
!!

holnap kiderítem mi bajod és IRGUM BURGUM lesz!

jaaaaj!

hajadonfőtt mégsem mehetnék emberek közé!

Soha nem tettem még közzé egy írásomat sem.
2-3 barátnőmön kívül még soha nem mutattam meg senkinek, nemhogy hagyjam hogy felolvassák irodalomórán!
hiszen utoljára 7.es koromban írogattam.
rímetlen verseket, unalmas novellákat.
gondoltam, majd nevetnek egy jót a gyerekes nyelvezeten, csirkés hasonlaton.
és a reakció?
nem hitték el.
vagyis
nem tudom hogy miért, de folyton azt kérdezgették a lányok:
"ezt tényleg te írtad? neeeem, biztos hogy nem. melyik netes oldalról másoltad? írónak kéne lenned!"
nem is tudom.

annyi mély, elvont és furcsa gondolat,érzés van bennem és ha akarnám se tudnám leírni mindet.
és hogy ezzel foglalkozzak? óó ugyan már.
attól még hogy eltudom játszani nagynéném komponálta, megindító, 1 oldalas zongoradarabját még nem leszek zongorista!

egyszerűen...zseniális!

belemarkol a világba és kirángat belőle mindent ami jó, nyugodt és őrült.

lélegzet-elállító klip.

 

önelégült, elkényeztetett hisztériaparádé

mit csinálok hogyha már teljesen az agyamra mennek?
remélem ez csak egy-két pillanatnyi(inkább hétnyi) szembeötlés.
mármint basszus ők az egyetlenek akik még számítanak is valamit kicsiny és nyomorúságos életemben mostanában erre..
erre!
miafasz?
leseíromolyanundorító.
csak tudod van valami szívfacsargató az egészbe
vagyis
amikor valaki akit nagyon szeretsz és tudod hogy ő is szeret
elkezd idegesteni
sokszor azt akarom 'neee hol a takaróm hogy alábújhassak és ne lássak senkit'
de ha nem lennének
akkor nem is lenne szükségem takaróra
egy párnára lenne szükségem amibe örökre belenyomhatom az arcom, hogy soha többet ne lássak senkit.
mintha..
mintha otthon hagynám a cigim
vagy a telefonom.
ha otthon hagyom a telefonom egésznap nyúlkálok a zsembembe mert elfelejtem hogy nincs velem. mástól kérdezem meg hogy mennyi az idő és szomorúan újságolom, milyen szörnyű tettet követtem el.
hogy azért mert megszoktam, már el is felejtkezem róla, olyan természetes.

mintha holnap nem kelne fel a nap.
és csak keresnéd, ugyan biztos csak viccel.
át akar verni, egy kicsit bújkál előlem.
de utána biztosan előjön.
mert elő KELL jönnie.
és mivan ha nem?
ha majd nem látok bárányfelhőket, ha többet nem süt az arcomba a nap, amitől igaz, hunyorogni kezdek, de azután felmelegít.
ha megsértődik mert folyton sértegetem: túl meleg.
azután belegondolok basszus ez a legjobb dolog benne!
hogy meleg.



hogy szeret.

nincs időm az emberekre, nincs időm elég

semmi különös, csak hegyeket lenne kedvem megmászni.
óceánokon átkelni, sivatagokban bolyongani.
az életen morfondírozni.
levelet írni Istennek.
a nem létező szerelmemre gondolni és mosolyogni.
jólnevelt gyerek módjára kést döfködni idegen férfiak hasába miközben leszopom őket.
tehetségtelen gyerekeket lökni a kútba 'túl sok helyet foglal túl feleslegesen' felkiáltással.
kis perzsa macskák szőrét befonni.
kólásüvegbe pisilni, ételfestékkel megfesteni és körbekínálni az osztályban.
csak vasárnap.
a szokásos.