szeretni és szeretve lenni

azt hiszem nekem vannak a legcsodálatosabb barátaim a földkerekségen. 
mármint mindig is tudtam, hogy bármi bajom van számíthatok rájuk
hányszor bőgtem már nekik, tejóég?!
de hogy 3 hétig CSAK MIATTAM szervezkedjenek, kitaláljanak ennyi mindent, vigyázzanak, hogy el ne szólják magukat, egy csomó pénzt költsenek, gondoskodjanak mindenről.
juuj.
vagy én vagyok vaksi, vagy ők nagyon jó színészek
inkább az utóbbi.
akkora sokkot kaptam,  mint még életemben soha.
kellett pár másodperc amíg eljutott az agyamig, hogy ez most micsoda tulajdonképpen.
'csak átjöttek páran macskát fürdetni vagy takarítani de jéézusom ezek mennyien vannak hát ez egy buli!'
:D
és a bátyám meg a szüleim is irtó jófejek voltak.

most átértékeltem a barát szó jelentését.
hihetetlen, hogy még most is mosolygok, sőt szerintem egész életemben mosolyogni fogok, ha erre gondolok.
hiszen kinek kellenek idióta pasik, ha annál sokkal értékesebb szeretetet kapok?
tiszta hülye vagyok, hogy ilyenek miatt keseredtem el.
nem fogtam fel, hogy mennyire szerencsés vagyok.
fúj,  de nyálas.
azt hiszem, az örömöm és a szín eddig is ott volt az orrom előtt
csak túlontúl el voltam foglalva a hisztizéssel és az önsajnálattal.

és nem, nem igaz, hogy mindig unatkozom, és rossz kedvű vagyok
mert rengeteg élményem volt velük 
amik felett mindig elsiklottam, ha rám jött a 'senkinemszeretláz'

szerintem meg sem érdemelem őket.
sírnom kell.
örömsírás.

tényleg, sokszor nehéz a barátomnak lenni
de ők nem adják fel soha, bármilyen hülyeséget csinálok
mert ez az önzetlen szeretet
amikor sokszor nem kapnak vissza semmit és ők akkor sem dobnak el maguktól.
mert TÉNYLEG foglalkoznak velem, és azt hiszem miattuk van értelme az életnek.

mindig is akartam egy Jóbarátok stílus szitkomban szerepelni.
pedig régóta szerepelek benne, csak eddig nem vettem észre.

promiszkuitás

ellent mondok önmagamnak.
oké, nem igaz hogy mindig rosszul vagyok.
nem igaz.
de amikor pörgök, jó kedvem van, ismerkedni akarok, a libidóm az egekben van,
azok olyan említésre méltatlan pillanatok, órák
hogy nem ragadnak meg.
és a parányi gondolat, hogy nemsokára vége
annyira lelohaszt, hogy nem tudom élvezni a pillanatot.
felemészt az unalom
amikor minden áldott bulin unatkozom, attól függetlenül, hogy ezt bejelentem-e vagy sem.
és nem soha semmi nem elég,
üres vagyok.
ÜRES.
létem értemetlenségén túljutva, át a nem vagyok semmire hivatottságon, közel a nincs semmilyen kedvemhez 
mindig ott a kérdés, hogy akkor mi a kurva fasznak.
minek.

talán ennyi az élet?
persze, megszületünk, meghalunk
de mi van közben?

mindig lelkizni kell
ez az egyetlen,
amikor azt mondják, na most nem csináltál jól valamit
és végre túl tudok jutni a minek kérdésen
elgondolkozom, mit csináltam rosszul és miért.
de ha csak annyit kapok vissza, hogy
'ne akarj pasit' 'túl éretlen vagy, próbálkozz fiatalabbnál' 'ne lógj annyit' 'örülj a barátaidnak' 'ne igyál hétköznap' 'tanulj többet'
attól nem leszek okosabb.
persze baz'meg Lilla, mert neked mindent a szádba kell rágni.

mindegy, nem is érdekel
az emberek amúgy is túl értékelik az örömöt és a harmóniát.
ha-ha.
inkább elmegyek a nyugalom a szigetére,
enyát hallgatok, meggyújtok egy füstölőt, szájon smárolom a macskámat és rajzolok egy-két mandalát.

szép lennél, ha nem lennél

nem azért megy el a kedvem a világtól az élettől mert egy kapcsolattól várom el a boldogságot.
nem.
az csak egy plusz dolog, hogy valaki élvezi az életét plusz még szerelmes is.
nekem nem ez bajom.
csak keresem az örömömet, a színt az életben.
a jókedvet.
de már azt se tudom, hogy milyen ez.
mindig unatkozom.
MINIDIG.
és szomorú vagyok,
KIBASZOTT szomorú.és ettől várom a boldogságot, egy kapcsolattól
vagy ha nem is azt, de legalább az izgalmat.
a beteljesülést.
és apa miattam ér haza egy órával később
és a barátaim nem bíznak meg bennem
és rám telepedik
a magány
a közöny
a rosszkedv
és hatezer csipkebogyót akarok megenni
napsugárt akarok látni az emberek feje fölött
kijönni az évekig tartó depresszióból
de ez nem is az,
ez  a személyiségem
nem tudom elhinni.
hogyan lettem ilyen szar?
és egyáltalán miért?
és azt hiszem, Isten nem szeret, sőt egyenesen gyűlöl
mert ha mindezt megengedi akkor csak kell éreznie valamit, ami szöges ellentéte a szeretetnek.
és messze vagyunk a haláltól mert itt ragadtunk.
érdemes élnünk.
érdemes.

és mégsem változik semmi,
a világ kevesebb tőlem.

csak érted, amikor szóba állnak veled,
de ugyanúgy ott van az arcukon a gúny, a megvetés.
és tudod, hogy még mindig haragszik és emiatt mindketten lenéznek.
látod a szemükben.
és nem akarsz függeni tőlük, senkitől sem.
de a kávé, cigi, alkohol szentháromság és a hétköznap esti jóbarátok nélkül már nem tudsz létezni.
és nélkülük sem.

elkeserítő.

a végzet asszonya almáspite-időben

méltóság. tartás. önállóság.

a hőmérséklettel és a barátaim szeretetével megegyező ütemben épül le az életkedvem,
esz meg a téli depresszióm.

legyünk szabadok, legyünk függetlenek.
törekedjünk a generációnkkal ellentétes cselekedetekre.
az esti  kornél se olyan jó már, ha ennyien szeretik.
ugyan, hogy költözhetnék albérletbe, ha még két jegyért se tudok felelősséget vállalni.
elvanfelejtve.
marad az öt órási kelés, a másfél órás utazás, a gyűlölködés és a düh.
önállósági-, baráthiszti láz és miegyéb.
egyediség, önmegvalósítás.
megfelelési kényszer.
hazugság.
halál.
kínzó érzések.
monotonítás.

sejtettem, hogy ugyancsak be fog következni.
hogy valamiért megint mérges lesz, aztán épphogy kibékülünk,
kínos csöndek, nem tudom mi van velünk szituk,
sírás, könyörgés. de csak belül.
sosem vagyok elég jó, gyűlölök veszekedni.
ezért meg is tudom érteni szilvit.
de én túl emancipált vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam.
bár egy számomra ismeretlen, távoli fogalom miatt lehet feladnám elveimet.
szerelem.
inkább csöndben maradok, tipródik a lelkem.
majd csak megbocsájt magától aztán rippropp jól leszek, mint azelőtt.
de nem. továbbra is mosolyogva hibáztatom, gyűlölöm magam.
pedig már elfogadtam.
TÉNYLEG.
tolerálom a személyiségemet, nem akarok megváltozni.
nem kell beilleszkednem, amíg úgy érzem a közelebbi embereim így is szeretnek.

éjjeli fél3as zaklatás.
blahán vagyok, gyere értem.
emlékezetkiesés. ki tudja hány formás csipkebogyószert nyomtam magamba?
alkohollal leöntve.
milyen szép torta lenne ebből. 
életundor.
'mi bajod megint? rossz volt a buli? berillel még mindig nem vagy jóban? pedig beszéltem vele..'
nemnem,semmi.
'nincsenek fiúk? összevesztél valakivel? fáradt vagy? nem volt elég pénzed?'
nem, köszi jól vagyok.

talán nekem sincsenek önálló gondolataim?
az én blogom is tele van közhelyekkel?
innen-onnan hallott eget rengető bölcsességek, helyesírási hibák, röhej tárgya.
de ez nem vélemény, csak érzések.

szimplán csak belekényelmesedek az utópiába.
úgy se lesz semmi jobb, pár hónapos világorgazmus után mindig visszatáncol.
újra rám telepedik, évről évre.
meggyilkol.

elkezdődött

holnap folytköv.

zseniális

'életem képe'

A pataknál megkönnyebbülve mosta le testéről a sarat. Végeztével boldogan ugrált a part felé, a fa tövében azonban három rózsaszín, kövér malac szájában találta a ruháit. Megpróbálta tőlük elvenni, de azok fellökték, s a mocsárban landolt. Végül meztelenül és mocskosan indult ruhát keresni a faluba. Megint.

A vékonyka hajtincs bele-bele hintázik a szemembe. Hangos szélviharral fújom fel a többik közé, de ő makacsul visszatáncol az arcomba. Idegesen vágom ki a hajhagymákkal együtt, de a rozsdás bicska helye elfertőződik. Végül kétségbeesetten eszem meg a kihullott hajamat tincsről tincsre. Hátha visszanő.

-Anyu! Beleesett a kiskacsám a vízbe.
- Gyere szívem, megtanítalak úszni és akkor utolérheted. - mondta az ismeretlen nő, azzal belelökött a folyóba. Még mindig nem tudok úszni.

nagyon fázom.
nincs fűtés.
nincs kocsi.
nincs új táska.
nincs új sál.
nincs darált hús.

'nesze egy ötös'. hát így nem kell, odaadom a gyereknek. nekem se kell. najó mégis, eliszom.
mennyi maradt belőle? kettő. gratulálok, miattad nincs új aksi és nincs darált hús.
bor. drága sör. nyomulós srácok. melegek voltak. persze, ezzel semmi baj nincs de akkor ne nyomuljanak. félmeztelen pogózó srácok. táncolj velünk. nem akarok. de gyere már. de nem szeretnék a kurva anyádat. akkoris jössz. megrángatlak jobbra balra úgyis  részeg vagy hátha behánysz. jaj de jó, legalább elestél ez is jobb mint a semmi.
gratulálok baz'meg.

nagyon fázom.
képtelen vagyok bármit is csinálni, mert rettenetesen fáj a fejem.

mai piú

neeeeeeeeeeheehememmmm!
tragédia ami itt folyik, 
anti-szerencse kerék,
végelgyengülésben szenvedő minipingvin.

3 órája tanulom ezt a szart és kb tudom mit jelent a lavanderia és tudom mikor volt az örökösödési háború.
ennyi.
nnem, ez nem költői túlzás.
nem birok tanulni.
ülök az asztalnál és mondom magamba a dolgokat
és amikor 40 szer elismétlem ugyanazokat a szavak,
rátérek a következő szóra mert bazdmeg, 5 perc alatt csak megtanulok két tetves szót
de neeemm, ugyan hogyan is képzelhettem.

és tudom, hogy másnap talán emlékezni fogok rá
de ez most hidegen hagy.

nem tudok tanulni mert ideges vagyok, hogyan fogok teljesíteni
és nem tudok teljesíteni mert nem tudtam tanulni az idegesség miatt.

ördögi kör.

ráadásul  minek tanuljak, teszem fel a kérdést,
ha azért is egyest kapok mert menstruálok.
najó, nem pont emiatt de közvetetten.
és persze álljak le magyarázkodni.
és a kurva anyád, szenvedjél te minden hónapban az érzéseiddel
a premenstruációs szindrómáddal
és utána kötekedjél.

hiányzik az alvás,
a kipihentség és a pörgés
megint lassú vagyok és fáradt
pedig az első három hét jól ment.
nem tudtam, hogy ennyit számít, hogy kilenc órát alszom vagy csak ötöt.

amúgy egész jó a kedvem, köszönöm kérdéseteket.
ja, hogy nem is volt semmilyen kérdés?!

semmi gond, túlnyomórészt jó a hangulatom
nagyon furcsa amikor történik valami
és valaki mond valamit vagy nem mond
vagy épp nem látom eredményét a magatartásomnak,
olyankor rögtön feldühödök és alig bírom ki, hogy ne rohanjak azonnal haza
mint egy seggbe lőtt gazella
és ne álljak soha többet senkivel szóba.
aztán valaki mond valami teljesen más témát
és én tök normálisan válaszolok
és nem történt semmi
nem rohantam le oroszországot egy vízipisztollyal,
de még el sem lógtam.
és olyan érzésem van, hogy who's care?
minden megy tovább, nem szabad felfuvalkodott, pöffeszkedő méregzsáknak lennem
csak elengedem a felgyűlt dühömet és Brionyval foglalkozom,
aki épp most tette tönkre nővére életét egy hamis tanúzással.