ebből most csak annyit bírtam leszűrni, blablablaaaszerelemblablafájdalomszenvedésblablalillaegyelkényeszetetettkiscsitriblaablaa

Veronika meg akar halni

elkezdődött a szívek szállodája maraton,
közben nyűvöm az olasz könyvet,
nem vagyok vele kibékülve.
szóbelinél 8 téma kör lesz, de azt se tudom hol kezdjem
nem is vettünk ilyeneket.
vagy csak én lógtam túl sokat?

szóval most hibernálódom,
csütörtökön belgára akarok menni
addig összeszedem magam.

rájöttem mennyire nem furcsa, hogy megint magam alatt vagyok
a furcsa az lenne, ha boldog lennék
akkor mindenki azt kérdezné,
mitől vagy ilyen vidám?
ilyenkor meg amikor zombiként járkálok itthon
és 5 napig nem mosok hajat
meg sem lepődnek, hiszen ez én vagyok,
örökké szomorú, csöndes és mosolytalan.

tegnap megint vita,
balázsnak lányproblémái vannak,
anyának magányos 'senki sem szeret, szerencsétlenek vagyunk' problémája van
én meg csak a szokásos, fordulnék már fel problémával küszködök.
ha összeengeded ezt a hármat, hozzáadsz egy kis agressziót és pénztelenséget
kivonod a békebíró apa szerepét,
kész is van a mindenki utálja egymást családi idill.

kiolvastam egy Paulo Coelho könyvet,
azt hiszem jót tett.
hiszek a fatalizmusban, a világmindenségben, az elvan rendelvében, a sorsban.
el kell engednem a dolgokat, mindennek úgy kell történnie ahogy történik.
és ha olyan kedvem van, hogy függönyből készült sapkát hordjak akkor megteszem, mert lehet pont emiatt mosolyog rám egy fiú a villamoson, amitől orbitálisan jó kedvem lesz és emiatt megpuszilom egy barátomat, amit egyébként nem tennék, akinek pont aznap halt meg az aranyhala, de nem merte elárulni senkinek, nehogy kinevessék és ezért jó kedve lett és boldogan bebasztunk.
éés happy end.

borban a világ

neem.
neehehememm.
nemennmenemnemnem!
NEM!

túlsok.
meghaladja a képességeimet.
nem érdekel.
adjatok valamit, ami kiüt.
borderline vagyok?!

szeretném kiírni magamból, elmondani valakinek mindent
de kimondva minden olyan gyerekes hülyeségnek hangzik.
a 'majd túl leszel rajta' nem segít amikor reggel 7kor részegen bőgök az ikea előtt és nyomogatom a telefonom hogy kit hívjak, mentőt,dílert, agysebészt, egy izmos néger kurvát, barátnőt, gurut?!
fordított sorrendben az összeset.

amint leérettségiztem leköltözöm vidékre,
a búzamezőn fogok aludni, amíg nem találok albérletet
pincérnőként dolgozom
és boldog leszek.
beállok Krisnásnak, tilakát festetek és szárit hordok,
40kilóra fogyok és lemondok a vágyaimról.
igen.

deviancia

az őrületesorbitálisvilágszeretetes kedvem alábbhagyott.
sajnos.

nézz már körül Lilla!
ez itt nem woodstock és nem vagy grace slick.
egy szolgálólány vagy.
egy rabszolga.

összeroppant a világ, a társadalom, a örökös megfelelési kényszer.
identitászavar.
a hangulatom 5percenként változik, de legalább túlnyomó többségben jó.

néha úgy érzem, nekem kell megoldanom mindenkinek a problémáját.
szeretem, hogy panaszkodnak, én pedig egyetértően helyeselek az álláspontjukról
igen, szerintem is jól tetted, persze, hogy igazad van.
támogatni kell, puszilgatni, addig sem magamon gyötrődöm.

alkohol kell minden nap, soha nem növök fel.

manu chaot és iggy popot hallgatok
de csak mert túladagoltam a quimbyt és a led zeppelint.
végülis mindegy is, madárkának érzem magam, de lehet csak azért mert épp azt olvasom.
simán blogolok hajnali 3kor a semmiről.
csak azt nem tudom mit kezdjek a lila foltokkal a nyakamon.

önpacsi!

szóval szerda.
huhhhuuuhúú!
deákon voltunk (mily meglepő)
és apa felhívott, hogy menjek vele haza 10kor. de előtte már megbeszéltük, hogy utolsó hévvel megyek, erre elkezdett kombinálni. mondtam, hogy nem megyek és rácsaptam a telefont. épp 3 fiú vigasztalt, mert bőgtem (mily meglepő) amikor apa odaállított, hogy akkor most velem jössz kisasszony! én meg részeg voltam (mily meglepő) és sokkos állapotomban nem kezdtem el veszekedni, úgyhogy hazahozott.
a kocsiban volt minden, a 'nem érek semmit'től az 'anya utál'on keresztül az 'el akarok költözni'ig minden. szóval itthon felmentem a szobámba, beraktam egy halom ruhát a paplanom alá, kisurrantam a teraszajtón, átmásztam a kerítésen (simán nindzsa és akrobata voltam egyszerre) és elindultam a vakvilágba, (najó nem, csak a deákra) mert én olyan szabad vagyok, hogy nekem senki sem mondhatja mikor jöjjek haza!
a hév már nem járt, szóval sétáltam egy ideig, aztán részegségemben olyan hatalmasnak éreztem magam, hogy elkezdtem stoppolni. a második kocsi meg is állt, egy fehér kisbusz volt(najó, bevallom még sosem ültem ismeretlen kisbuszban, kicsit paráztam) és egy sacperkábé 25 éves srác ült benne. elvitt az örsig, nem mondom, hogy jót beszélgettünk, de aranyos gyerek volt. örstől éjszakai buszoztam, deákig. ott visszakaptam a telefonomat, amit még este elhagytam és tökjó volt minden. régen volt már ennnnnyire jó kedvem. 
reggel 7-8körül hazaértem, megvártam amíg apu elindul dolgozni és aludtam. persze, másnap esélytelen volt, hogy suliba menjek, de hát a faszom, nekem már május közepe óta nyár van!

szóval szombat.
gondoltam bejátszom még egyszer ugyanezt. sashalomig egy helyes srác vitt, utána stadionokig két idősebb csávó meg egy kisgyerek. onnan éjszakaiztam 3 ismeretlen lánnyal. deák megint király volt, eltekintve egy sráctól, akivel már kétszer találkoztam ezelőtt és ismeretlen okokból smároltunk(hozzáteszem nemcsak hogy nem tetszett, de még túl idős is volt), szóval csak olyan lillásan nyomtam. a másik probléma az volt, hogy elhagytam a telefonomat, (mindig ezt csinálom, mostantól a nyakamban fogom hordani azt a szart!!) egy srác megtalálta és felhívta anyumat, hogy nála van a teló. na anyám mint a veszett hörcsög kezdett hipotézisekbe beleőrülni, a gyerek nincs itthon, nincs nála telefon, egy megoldás van csak, KIBASZOTT SZERVKERESKEDELEM! aztán hazavittek, alkalmaztam lelkiterrort, bevetettem a túl szigorúak vagytok kártyámat, szóval annyira nem voltak mérgesek.


próbálom pozitívan eltölteni az időmet, rájöttem, az emberek kedvesek, ha te is kedves vagy velük. persze vannak kivételek de többségében igaz.
csak javítanom kellett volna a hozzáállásomon, nem stresszelni az olyan értelmetlen dolgokon, mint mit fogok csinálni 5 év múlva, hova tartok stbstb.

szóval most a tenyeremben érzem a világot, a nyarat, a fiatalságot, az őrültséget, a szabadságot,a Quimbyt és a Kistehént, de főleg az élet szépségét.

kevesebb grunge, több hippi.
 
jólesik végre nem önsajnáltatásról blogolni.

szinte már az sem lomboz le, hogy megbuktam olaszból és hittanból. lassan már megszokom, hogy minden évben megbukom.

és persze kiiktatom az ilyen megnyilvánulásokat magamról, mint az előző mondat.

aki ezen nevet az biztosan nem szeret

virágok a réten

mi a picsának kell írnod neki?!
ez nagyon gáz, már bocsi.
nem is mondtam nekik semmit,
mindig ha mondok neki valamit azon csüng napokig
körbetelefonálja a világot és még a szomszéd szomszédja is tud róla.
és akkor csodálkozik hogy nem mondok el neki semmit,
így lehetetlen normális kapcsolatot létesíteni vele.
mindegy most nem is anyámról van szó.

szóval ezzel véded magad.
-miért szakítottatok?
-Lilla és az ő igencsak túlbonyolított szellemisége itt a meghatározó.

egyszerűen csak nem szeretem. a személyiségét, a beszédstílusát, hogy annnyira más, mint én, hogy egoista, hogy papucs, hogy olyan szavakat használ, hogy 'fenntkölt' meg 'magasztos'.

én még izgalmat akarok, lázadni. bukfencezni a deákon, vörösre festeni a hajamat, feketére a számat, fürdőruhában sétálni az utcán, nevetni, nevetni, nevetni.

csak magányos voltam.
vagyok.

nem kell túlbonyolítani, ha többen csapnák a szelet és nem lettem volna végig részeg,  előbb rájöttem volna, hogy nekem ez nem jön be, nem kell.

ez van, folytonosan csak utálkozom, ilyen vagyok na bumm.

persze, nem akarom megbántani és nem arról van szó, hogy majd ő ment meg. csak jól akarom magam érezni valakivel, és nem azért mert iszunk, vagy mert nincs más.

ma megmentettem egy pókot, ahelyett hogy agyoncsaptam volna, rátettem egy újságra és kidobtam a fűbe.
a múltkor meg csengével segítettünk egy vak bácsinak, aki átment a ZEBRÁN egy köcsög taxis meg neki ment és még meg sem állt.
szeretek másokon segíteni.
ha már a 'szívességek' a szeretetnyelvem, legalább használjam is.

napi lelkiterror-sms anyutól

Apavalgürcölünkmintazallat,megkönnyitenetekhatiiskivennetekamunkabolareszeteketföleghalatnankh.tanultok!hasorozatokatnezteknemleszbelöleteksenki!mostalapozzatokmegajövötöket!hatmegmindignemertitek?nenezdatvfacebot!tanulj

napi ma(e)gö(m)lés

persze, tudom hogy ilyen vagyok,
hogy milyen vagyok
csak nem szokták a képembe vágni.
azt hiszem pont ettől vagyok jobban,
elfogadom amilyen vagyok
úgysem tudok változtatni rajta,
persze megtudnám játszani magam
ideig.óráig, azzal meg semmire sem megyünk
nemigaz?!

szóval igen, tudom anyu,
hogy lusta vagyok, semmirekellő, 
érzéketlen, hálátlan, a család fekete báránya
és azt is tudom, hogy azért nem vágod többet a fejemhez,
mert nem bírnám ki.
csak ennyit kell mondanod, mert teljesen más az,
ha én gondolom ezt magamról  vagy ha te mondod nekem.
mert ha a fejemhez vágod, akkor azok nem ülepednek le,
ott lebegnek a szemem előtt, az agyamban
szerencsétlen
persze, igazad van amikor azt mondod, ha ronda akarok maradni örökre
maradjak csak az
persze hogy nem érdemlem meg, hogy foglalkozzatok velem.
azt hiszem, azért utállak annyira, mert nem akarok rád hasonlítani.
mert ne tagadd, te is buta vagy és hisztis.
fölösleges
meg azért, mert te vagy az egyetlen aki kerek perec kimondja
amit én csak sejtek magamról,
ezek reális dolgok,
amikor kapálózva, együtt keressük a jó tulajdonságaimat
és nem találunk semmit, 
csak a kietlen pusztát.

kérdezem én, ezek után mennyi jogom van az életre.

már el sem keseredem, érzelemmentes krumplis zsák vagyok.

jut eszembe, 
elég ciki hogy nem láttam a hair-t.
pótoljuk!

ZoSo

világkatasztrófa elhárítva,
van egy új kiscicám,
ő mindent megold.
befejeztem az odaátot,
most már szabadnak és függetlennek érzem magam.
bár lehet, hogy ez nem az odaátnak köszönhető.

szóval vége.
egy kő zuhanásával megegyező ütemben javulok.
(ezt a szar hasonlatot!)
szóval, nemrég még féltem, hogy megint túlságosan
rá leszek utalva a barátaimra,
megint rajtuk fogok lógni és megfojtom őket
de rájöttem, van olyan szerencsém, hogy sok barátom van
így senkit sem kell lelkileg megölnöm.
nem kell megfelelnem,
legalábbis kevésbé,
azt csinálok amit akarok,
nem skatulyázhatnak be,
legyőzöm önnön kényszerített boldogtalanságomat,
vagy legalább elnyomom egy kicsit.
úgy érzem, hatalmas arcom van,
még anyuék sem mondhatják meg, hogy mit csináljak.
cukorkákra sincs szükségem,
attól akarok a legkevésbé függeni.

legalább tanultam,
semmi szükségem egy kapcsolatra,
mert még inkább lenyom lelkileg
ahelyett hogy boldogabb lennék
még több kárt okoz
nekem meg nincs szükségem a kurva pórázra,
koncertre akarok menni
inni akarok
nevetni akarok
táncolni
énekelni
ismerkedni.

csak a nagymamám menne már haza
komolyan egy fél mondattal úgy képes felbaszni az embert
és amikor mondom neki hogy ne hisztizzen meg csöndbe legyen
akkor egy óráig nyávog hogy ő meg sem szólalt.
komolyan, nem akarok soha öreg lenni.