van egy új kiscicám,
ő mindent megold.
befejeztem az odaátot,
most már szabadnak és függetlennek érzem magam.
bár lehet, hogy ez nem az odaátnak köszönhető.
szóval vége.
egy kő zuhanásával megegyező ütemben javulok.
(ezt a szar hasonlatot!)
szóval, nemrég még féltem, hogy megint túlságosan
rá leszek utalva a barátaimra,
megint rajtuk fogok lógni és megfojtom őket
de rájöttem, van olyan szerencsém, hogy sok barátom van
így senkit sem kell lelkileg megölnöm.
nem kell megfelelnem,
legalábbis kevésbé,
azt csinálok amit akarok,
nem skatulyázhatnak be,
legyőzöm önnön kényszerített boldogtalanságomat,
vagy legalább elnyomom egy kicsit.
úgy érzem, hatalmas arcom van,
még anyuék sem mondhatják meg, hogy mit csináljak.
cukorkákra sincs szükségem,
attól akarok a legkevésbé függeni.
legalább tanultam,
semmi szükségem egy kapcsolatra,
mert még inkább lenyom lelkileg
ahelyett hogy boldogabb lennék
még több kárt okoz
nekem meg nincs szükségem a kurva pórázra,
koncertre akarok menni
inni akarok
nevetni akarok
táncolni
énekelni
ismerkedni.
csak a nagymamám menne már haza
komolyan egy fél mondattal úgy képes felbaszni az embert
és amikor mondom neki hogy ne hisztizzen meg csöndbe legyen
akkor egy óráig nyávog hogy ő meg sem szólalt.
komolyan, nem akarok soha öreg lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése