fucknegativity.

ha nem hát nem? 
tényleg?
ez ÍGY működik?
még könyörögnöm is kéne hogy naa ugyanmáár lécci udvarolj már egy kicsit.
deszar.
és ha esetleg valami olyasmit mernék mondani amivel megbántanám a kicsi lelkét akkor rögtön azt mondja: hát akkor hagyjuk az egészet! kár pocsékolnom az időmet rád!
ezpara.

blablabla

amúgy nem történik semmi különös.
a suli szar, az emberek szarok, a tanárok is szarok, a fejem kívül-belül szar.

az emberek pedig próbálnak úgy csinálni mintha annyira titokzatosak lennének
megjátszák magukat csakhogy mindenkinek megfelejenek
aztán csodálkoznak hogy senki nem tud rajtuk kiigazodni és hisztériáznak mert nem az van amit ők akarnak.

mindenki sajnáltatja magát NYILVÁNOSAN.
elmondják a hatezermillió legkisebb (de a szemükben óriási) problémáikat amik igazából SENKIT ismétlem SENKIT nem érdekelnek. aztán csodálkoznak hogy "vajon miért nem borulnak térdre és csókolgatják a lábamat?"

ami pedig tényleg probléma arról persze nem beszélnek csakha megoldották hogy aztán ezzel vágjanak fel hahahaa én egyedül is meg tudom oldani a problémáimat.

najó, akkor ne keressetek, dugjatok botot a seggetekbe és nyalogassátok.

mérges vagyok.
PROBLÉMA.

minden sok gyerek-problémából egy hatalmas ork-probléma lesz.
és akkor az egész világ csak egy problémának látszik.
mert az is.

múltkor azt álmodtam (najó inkább csak képzeltem) hogy a suli énektermébe vagyok.
szmoking van rajtam és tűzpiros a hajam.
bennt van vagy 100 ember a teremben.
velem együtt 101.
és halállazán leülök a zongorához hátralibbentem a szmokingom alját, várok 3 másodpercet majd elkezdem.
a sustorgásból hirtelen mindenki elhallgat.
és én nyugodt vagyok.
pedig ott van az összes ember akit ismerek.
de az arcom mégis rezzenéstelen.
fél percig játszok a zongorán.
játszok?!
chopin kezei játszanak.
aztán kicsit halkan, kicsit bátortalanul de nekikezdek.
"God knows what is hiding in those weak and drunken hearts"-énekelem.
nemis énekelem inkább suttogom.
azután felnézek és mindenki szájtártva bámul.
ilyen béna vagyok vagy ilyen jó? - kétségbeesetten gondolkodom.
de a zongora játszik tovább lassan már nem is én irányítom.
szóval elkezdem a következő sort énekelni:
"I guess you kissed the girls and made them cry those hardfaced queens of misadventure."
és érezem.
a zenét.
ott van a.... a kezemben, a torkomban.
a mindenemben.
átjárja a fejem, hirtelen megszűnt minden probléma ami csak létezik a világon.
az emberek nem éheztek, nem sírtak, a pedofilok nem erőszakoltak meg kislányokat, nem haldoklott senki, nem volt senki szomorú, nem kellett aggódni a fák vagy az üvegházhatás miatt, mindenki mosolygott és a magányos emberek hirtelen nem éreztek mást csak boldogságot.
én pedig csak játszottam, a szememet behunyva énekeltem közben.
megszűnt a világ.
10 percig ilyen állapotban voltam.
aztán lelassítottam a kezeimet, lehalkítottam a hangomat.
mostmár nem néztem a közönséget.
nem érdekelt milyen fejet vág miszter zsófika-rágógumi.
nem érdekelt semmi.
csak kisétáltam.
halállazán.
sepuszi, sepá.
lefutottam egy emeletet és leültem a lépcsőre.
a remegő kezembe temettem az arcom.
és csak sírtam, és sírtam.
magam sem tudtam, hogy miért.
arra gondoltam: most! itt az alkalom!
véget vetek mindennek.
minden szenvedésnek.
minden örömnek.
és kiugrom az ablakon.
kiesem. véletlenül.

és akkor újra nem hallok semmit a fejemben.
nincs az a pici, suttogó de annál jelentősebb hang a fejemben.
megszünik minden.
csak zuhanni akarok.

kill your heroes

ha nem baj énis megpróbálom van célom és van irányom.

55kiló

egészséges életmód!

nocigi.

najó, gyengébb cigi.

futásfutásfutás

biciklibiciklibicikli

szexilábakszexilábakszexilábak

laposhaslaposhaslaposhas

hahaahaahaha

én aztán nem leszek 'reménytelenül szerelmes'!
nem fogok zokogni a gép elött arra várva, hogy mikor ír rám.
hahaaahaha.
abba leszek szerelmes aki megérdemli!
és az nem te vagy mister zsófika-rágógumi.
azthiszem.




és te sem mister 54.
és te sem mister jankakavaró emós-bástya.
valamint mister rockmaraton bénán-csajozok sem.
hmm.. van még valaki?
 jajj hát hogy felejtkezhetek el rólad, mister önbizalomhiányos deáktér?

rajtad még gondolkozom, mielött  fölöslegesen, NINCS-MÁS-járásba kezdek mister 54el.

Fábián József: Skizoid paranoia


Talán egy másik életre születtem,
mint ami nekem rendeltetett.
Mostanáig meg nem is érthettem,
miért nem lelem sehol sem helyemet.

Olyan ez, mint mikor egy lakótelepen
megérkezel haza egy késő éjjelen,
nyitod ajtódat a kulccsal,
csendben beóvakodsz,
cipődet a szekrénybe teszed, halkan,
föl ne zavarj senkit se most.
Levetkőzöl és lefekszel helyedre,
valami azonban zavar: 
feleséged szuszog melletted,
vagy a sötétség mást takar?
Parfümöt cserélt magán,
vagy a fürdősója más?
És mintha a haja is...
megint csak átfestette tán?

Másnap az élet megy tovább:
borotválkozol.
Ami a tükörből néz vissza rád,
az arccal megbarátkozol.
Akár a tied is lehetne,
a többi is olyan ismerős:
asszony, család, lakás, a ház;
élhettél volna már itt is azelőtt.
Munkába indulsz, mint rendszerint,
és elgondolod,
estére hazatérsz majd megint,
és az lesz a jó dolog.

Egy pillanatra néha-néha
belém hasít a rettegés:
talán most én is másik életben vagyok,
mert egykoron egy ajtót elvétettem én,
és most csak álmodom, hogy otthon álmodok.

ugyanolyan mint én csak teljesen más.

folyton csak a saját problémáimmal vagyok elfoglalva.

fel sem tünt hogy mennyire elhanyagoltam fannit.

nem akarok választani senki között.

csak.

amikor nálunk volt csak a petiről tudott beszélni. tudom hogy szerelmes meg minden.

de így nehéz vele lenni hogy csak ülünk nem csinálunk semmit, alig van miről beszélgetnünk.

petipetipeti.

énpedig féltékeny vagyok.

hogy ha ketten vagyunk akkor nem olyan boldog nem örül semminek.

mert peti.

múltkor felhívtam de kinyomott.

nem akarom ezt a te keress mert makacs vagyok, neem inkább te keress mert én makacsabb vagyok játékot játszani.

már hiányzik.

annyira ellentétek vagyunk hogy sok idő után már idegesítjük egymást.

vagy csak én idegesítem őt?

vagy túl sokat beszéltem neki berillről és szilviről?

nem tudom.

hiányzik.

szarcsimbók

éééés igen! ezaz!

most írok a felhőtlen boldogságról hogy mennyire jó hogy járunk, hogy végre valaki aki betölti az űrt hogy végre kicsit tudok bízni a fiúkban mert annyira jót beszélgettünk.

hogy többen is azt mondták hogy kedves vagyok és theodóra előkerült.

igen, úgy terveztem eza  bejegyzés lesz az i just wanna be okay.

de neem.

mert egy gyenge szar vagyok, mert tanácsokat adok másoknak amiket nem is gondolok át és béna vagyok.

és miután ezzel szembesülök minden megváltozik.

ideges vagyok és nyugtalan és szar.

és rájövök hogy igazából még csak 5ször találkoztam vele abból 3szor részeg voltam. hogy nem tudom megállapítani hogy mikor hazudik és hogy neki 54.

hogy igazából ők ketten nem is barátok csak úgy tesznek mintha azok lennének.

hogy azért vagyok kedves mert megpróbálok hinni a karmában. ami persze nem sikerül.

hogy semmiféle bizonyíték nincs rá hogy theodóra előkerült hiszen tökvéleten akkor találták meg amikor mi már pesten voltunk.

hogy megették.

MEGETTÉK!!

vagyis nem tudom.

nem tudok nekik hinni.

és persze még mindig mindenért én vagyok a hibás.

végigbőgtem az egész kibaszott kocsiutat mert csirke ésmert anya meg balázs már megint nekem támadt.

igazából már meg sem lepődök.

és megint visszaestem 3 méterrel a padló alá.

pedig

basszameg

most hagyjam hogy megint elvegyék az életerőm vagy bevegyem a 3.cukorkámat esetleg kiabáljak egy nagyot?

leszedem a posztereimet és kornt meg systemet hallgatok.

haha olvassatok picsafejűek úgy sem lesz semmi jobb tőle hogy ideírom a hisztériám.

ne egyél !

és ne érezz !

szerelmes leszek és mind belehalunk.

nem fogok kiabálni.

nem vagyok gyenge.

csak..

csak most egy kicsit elfordulok a világ elöl.

és

akkor jobb lesz minden.

vagy nem?

vagy mit csináljak?

mindenki csak azt mondogatja hogy mit ne csináljak.

jó, nem akarom hogy mások mondják meg hogy mit csináljak.

csak

kicsit segítsenek.

segítségre van szükségem.

ez már nem normális.

ki akarok menni a búzaföldre és kiabálni.

mert félek.

és gyenge vagyok.

Töröld meg a szemed, hogy tisztán lásd, ahogy összetörnek előtted az álmaid.

szóval hétfő.

hétfőn minden jobb lesz.

kicsit gondolkozom.

és rá fogok jönni hogy mit kéne tennem.

és akkor vége lesz a kétségbeesésemnek.

vége lesz minden rossznak.

és nem fogom bántani azokat akik szeretnek.

és rájövök hogy kik azok akik tényleg szeretnek.

kicsit át kell mosnom az agyam.

meg a testemet is.

a hétvége.

nem fogok kávét inni, alkoholt, nem fogok cigizni, nem eszek cukrot.

és akkor majd kitisztulok.

vagynem.

meg fogok bolondulni.

vagy már megtörtént?

na most vagyok kíváncsi hogy mit fogsz a blogodba írni.