vasmacska a torkomban

hat kibaszott könyv.
egész nyáron.
gratulálok, te seggfej.

örülök, hogy nincs gépem.
hogy lefekvés előtt inkább verset elemzek,
értelmezek, felfogok.
legalábbis próbálkozom. tényleg.

maradi vagyok.
lehet.
de a mobilnet, az almacsutkás telefon
csak arra lenne jó,
hogy kiöljön belőlem minden nemű
fantáziát, kreativitást.
agyatlanul nyomkodni a téglalap alakú börtönt.
örülök, hogy nincs gép a szobámban.

gyerekes vagyok.
lehet.
de lehet-e normálisan felnőni ebben a világban?
pénzt és hatalmat hajkurászni,
hazudni hazudni hazudni hazudni hazudni.
túl korán.
túl korán veszítettem el az ártatlanságomat,
ugrottam fejest az életbe.
a kamaszodás tönkre tette a fiatal éveimet,
csak esztelenül rohantam a hormonjain, butaságaim után.

és most fetrenghetek a mocskomban.

ez az egész önsajnáltatós blog is.
nem tudom mire volt jó,
mire jó.
mintha ki lehetne írni az összes érzelmet, ami nyom.
mintha el lehetne mondani bárkinek is.

el lehet.
csak nem használ.



pénz.
pénz, pina.
pénz, pina, alkohol.
pénz, pina, alkohol, önzés.
pénz, pina, alkohol, önzés, irányítás.
pénz, pina, alkohol, önzés, irányítás, hazugság.
pénz, pina, alkohol, önzés, irányítás, hazugság, tökéletesség.
pénz, pina, alkohol, önzés, irányítás, hazugság.
pénz, pina, alkohol, önzés, irányítás.
pénz, pina, alkohol, önzés.
pénz, pina, alkohol.
pénz, pina.
pénz.



és erről szól ez az egész.
sutba vágni mindent, fölépíteni egy normálisnak címkézett életet,
hogy aztán kifogásokat keresve,
problémákat generálva halni el, boldogtalanul.
példa van, ellen példa nincs.
mindenki gyenge körülöttem,
úgy látom, hogy mindenki szenved.
ebben nőttem fel,
tehetnék ellene, de kiből merítsek bátorságot?
motivációt?

ugyan.

már előre elrendelte az univerzum.
már negyedikben sírtam, csak úgy
hogy amikor megkérdezték mi bajom
alibiket keresgélve tátogtam magam elé,
találtam ki faszságokat,
hogy ne nézzenek hisztis ribancnak.

mint azon az ominózus estén.
amikor zokogva görnyedtem össze kiskifli pózban,
és ő csak csitítgatott,
azt hazudta fontos vagyok neki,
pont ezekkel az undorító szavakkal.
azt mondta szeretné, ha jól érezném magam.
azt válaszoltam, hogy én is,
de nagyon nehéz boldognak lenni.
elfogadni az örömöt, engedni hogy átjárjon.
azt mondta segít.
és akkor elhittem neki,
azt hittem úgy beszélgetünk majd mint két barát,
hogy huzamosabb ideig lesz kire gondolnom.
lesz kibe szerelmesnek lennem.


én fasz.