2013. május 6., hétfő

nothing for you, whore.

már zenét is utálok lassan hallgatni mindenki faszságokról énekel
such a lonely day and its mine
a faszom minden day lonely és nem akarom hogy mine legyen legyen inkább valaki másé.

nemnem nem szeretem ezt
semmit nem szeretek
föcit kéne tanulnom
bukni fogok megint, mindig megbukok.
nem küzdök semmiért, nem is érdekel semmi
kicsit sok lesz már a leszarom tablettából.
talán egy dologgal küzdök, a démonommal
de ezt sem bírom tovább
várom a megváltást
a segítséget
hátha az segíteni tud valamit,
csak azután omlok össze teljesen.

valami gyökeres válozás kell
nem birom már ezt a depressziót, szorongást,
nyávogást, hisztizést, érdektelenséget, gonoszságot.

elutazok. világgá. vagy még messzebb.
szeretném azt hinni hogy valamikor jobb lesz
van még bennem egy kevés remény
addig nem szakítok vele.

túl sok ember van a világon, hogy nekem is helyem legyen.
én csak..
nem tudok megfelelni mindenkinek.
tudom, hogy úgyis belebukok mindenbe, mindent elbaszok.
ezért inkább el se kezdek semmit.
túlságosan félek a csalódástól.
már nem birok többet elviselni.

mindig csak a két véglet.
vagy fent vagy lent.
már unom ezt a szélsőséget, én csak középen akarok lenni.

nem függhetek folyton valakitől.
mindig ezt csinálom.
ráakaszkodok valakire, és nem eresztem, amíg teljesen meg nem fojtom.
aztán megsértődik, eldob, én meg még jobban a béka segge alatt vagyok.
vagy én sértődöm meg, de persze azért, mert nem bízom benne.
egyedül kéne lennem, a körülöttem lévőket csak lehúzom.

ma is ugyanazt álmodtam.
berillel zpben vagyunk, a tömegben elveszítem és amikor megint meglátom egy punkkal smárol.
elindulok a wc felé sírni, és amikor kiérek a tömegből hirtelen egy hegyen vagyok.
ott van körülöttem mindenki a családomból és arról beszélnek hogy hogyan lökjenek le engem a szikláról.
nekifutásból lökjük meg vagy emeljük fel és ejtsük le,
meztelenül vagy ruhában, 
vágjuk le a haját is, nehogy bele akadjon valamibe és visszatartsa.
aztán felébredek.

soha nem lehetek elég vékony, szép, tehetséges, sikeres, boldog, szabad.
tökéletes.

azt hiszem, a menekülést fogom választani.
talán az segít.

legalább most már tudom, hogy külső hatás soha nem fog változtatni, csak én tudok segíteni magamon. 



Nincsenek megjegyzések: