semmi

hű. hosszú volt a mai nap. TÚL hosszú.
reggel vérvételen voltam. amikor elővette a tűt és a ráhelyezett palackot kicsit beszartam. de komolyan akkora volt a cucc, mire megtelik vérrel összeesek és meghalok. halál oka: vérveszteség.
aztán elindultam suliba(Pfúúj) és közben majdnem elájultam a buszon. de végül nem. sajnos. pedig előre elterveztem ahogy a hajamat megcsapja a szellő én pedig csak zuhanok és zuhanok.. (olyan magasról ahol én vagyok sok időbe telik mire földre érkezem) de egy szőke ifjú férfi karjaiban kötök ki eszméletlenül. ő rám mosolyog erre én kinyitom a szemem és csak annyit mondok: veszed le a kezedet a mellemről te suttyó paraszt!
dehátsajnos nem jött össze.
aztán fizika óra helyett elmentem gyónni csakhogy lóghassak. rájöttem hogy sok bűnöm van. SOK. alig soroltam fel a papnak vagy hetet. és nem csak hogy sok bűnöm van, ráadásul egyiket sem bánom. mindegyik csakúgy van. tudom hogy nem helyes meg minden. de hozzám tartozik, az én kicsi bűneim.
viszont arra is rájöttem ma hogy sokkal érettebb vagyok, mint tavaly. nem csinálok annyi felelőtlenséget, őrültséget és meggondolatlanságot. és ez rossz. vagyis ezt tanítják nekünk mindenhol, hogy hogyan legyünk felelősség teljesek, de én nem akarok az lenni. nyáron is mindig mennem kellett valahova nem bírtam egyhelyben ülni most meg?! feküdni akarok egész nap. már kitaláltam hogy a kaját és a nikotint vénásan adagolják a szervezetembe. és nem kell csinálnom SEMMIT. még tv-t sem néznék. túl megeröltető.
majd vasárnap megpróbálom megvalósítani ezt a tervet.
azt vettem észre magamon, hogy feladom az elveimet. a carpe diem!-et is feladtam már. nem a pillanatnak élek demégcsak a mának sem. fogalmam sincs mitörténik velem de vissza akarom kapni azt, aki voltam eddig. amúgy senki nem vett észre semmi változást de én már nem bírom. inkább alszom.