rendkívül csodálatosanmesésen érzem magam, amióta orsibulin kibőgtem a fél világomat mintha megszabadultam volna mindentől. és nem történt semmilyen karambol, lavina, égzuhanás-földindulás. persze, pont irodalomból van két szar jegyem, amivel esetleg talán lehet ismétlem előfordulhat, hogy tovább tanulnék és csinálnék is valamit érettségi után. de hát take it easy, mindenmásból istenkirály überfrenetikus vagyok. szóval a csajok imádnak a suliban, a tanárok úgyszintén, valamint a bátyám, a volt osztálytásaim, a kiscicám, a szembeszomszéd, macifiú és eunuchcsirke, a srác a kocsmából, az egri csillagok. anyu pedig spenótot csinált, szóval ha erre vetemedik akkor neki is imádnia kell.
2013. szeptember 14., szombat
Amilyen önmagadhoz vagy, olyan leszel másokhoz is. Ha szereted önmagad, másokat is szeretni fogsz. Ha képes vagy áradni a saját véleményeddel, a kapcsolataidban is képes leszel áradni. Ha belül megfagytál, kívül is fagyott leszel. -Osho
2013. szeptember 11., szerda
szóval megkaptam az első szar jegyem, ráadásul irodalomból, ráadásul azért, mert késtem. és elindult a lavina, itt egy ellógott angol, ott egy karó futásból. mint mikor meghúzzák a ravaszt és az alig ruhás csajok shortban és kibuggyanó mellekkel eresztik le a fekete fehér kockás zászlót. a mustangok hét másodperc alatt elérik a maximális sebességüket és ki tudja? talán a következő rosszul bevett kanyarban a sofőr agyveleje a szélvédőn landol persze nincs visszaút, bent ragadtál a totálkáros tíz milkás kocsidban menekülni csak tudsz, ha hagyod, hogy kiröhögjenek amiért nem bírtad, feladtad, tovább álltál. szóval becsapódás előtt még megfogom a mellettem ülő csinibaba comját, rávigyorgok és rükvercbe rakom a járgányt. talán tolatva nem megyek falnak, nem vérzek el.
már megint. igenigen itt tartunk. már megint. egy újabb elcseszett este, egy újabb hisztérikus telefonhívás. csecsemő.
basszameg! a graceklinikában kibaszott emberek halnak meg minden kibaszott nap, lezuhan a repcsijük, lábakat kell amputálni meg csuklókat műteni és én mégis összetörök egy hülye elcseszett szülinap miatt egy hülye nadrág miatt ami nem megy össze rajtam és a kibaszott hülyehülyehülye rossz kedvem miatt. persze, aztán minden kurva bulin hányásig iszom magam és órákig bőgök azt kiabálva, hogy gyenge vagyok és nem kívánok tovább élni ebben a szarban. gyógyszerért pitizek, nyivákolok ha nem az én zenémet hallgatjuk és másokat is egy félmásodperc alatt letudok lohasztani. tökmindegy, nincs is kedvem erről beszélni nevetséges ez az egész.
vajon látják a szomszédok, amikor széthúzott függönynél meztelenül rohangálok az öreg szoba és az új szobám között mert nincs mit felvennem?
a kétségbeesett savanyú képemet, az elkeseredést, hogy még mindig ugyanolyan ocsmányul festek a két méteres tükrökben?
amikor csodálva próbálom fel az álomruháimat amiket majd egyszer hordani fogok, ha több lesz az önbecsülésem?
arra várok, hogy vége legyen ennek az egész csatának köztem és a társadalom között.
mert egyszer vége lesz, ugye?
és beletörődve húzom fel ugyanazt az ironmaidenes pólót, ugyanazt a nirvanás pólót, ugyanazzal a rövidnadrággal, ugyanazzal a táskával.
ugyanazt a kávét iszom, ugyanakkor vitetem ki magam a hévhez, ugyanoda megyek, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazt iszom, ugyanúgy nevetnek ki amiért berúgtam,ugyanúgy nem tudok vigyázni magamra, ugyanakkor tarhálok cigit miközben ott van a táskámban,aztán ugyanaddig maradok, ugyanolyan csapzottan jövök haza, ugyanazokon a valótlan problémákon gondolkozom, ugyanaddig alszom és ugyanúgy nem történik semmi azzal a sráccal aki másnap felvesz facebookon. ez persze ugyanúgy nem érdekel két napnál tovább.
kibaszott luca?!!
ideáig süllyedtem, kibaszott luca nyúlja le tőlem.
jézusatya.
háháá átmentem pótvizsgán!
háhhááháháhááá!
komolyan azt hittem, hogy meghúznak megint.
istenkirályvagyok!
Soha ne add fel mert te nem vagy semmirevalo Isten nem tett teged ide csak ugy mindenkinek meg van az utja ami nem sima de vegig kell menni rajta
Vigyazz gondolj meg minden lepest szeretlek vigyaz magadra !
gusztustalan amit anya csinál mostanában. egyszerűen gerinctelen, szánalmas és kikurtul önző. CSAK azzal foglalkozik, hogy mi volt 5 éve, 10 éve, 20 éve azzal hogy mások mit nem csináltak hogy neki mennyire nagyon szar volt akkor és ezt senki nem értheti, hogy neki szar volt tizenöt kibaszott éve és most, hogy megvan amit szeretett volna és naivan azt hittük amikor elköltözünk minden jobb lesz neki, megelégszik azzal amink van, nem lesz hiszti, elégedett lesz. denem! nem hát miért is lenne elégedett? amikor azt mondjuk neki, egészségesek vagyunk és van hol aludnunk, van mit ennünk de a picsába is hát mintha ez annyira magától érthetődő lenne ki kéne küldeni szomáliába, a níbiai sivatagba vagy valahova kurva messze innen. és rendkívül ideges vagyok rá, amiért ilyen mármint a természete. és tudom, nem tud ez ellen semmit tenni de fel tudok néha robbanni amikor írogatja a faszságait és leégeti magát az egész család előtt a rohamaival és rettenetesen meg tud ilyeszteni, hogy én is ilyen leszek. nem pont ugyanolyan mint ő, de meglesz nekem is a sérelmek mappám (ami tegnap óta már csak 'A kitaszított' néven fut) és hiába látja mindenki tisztán rajtam kívül, engem nem lehet meggyőzni, ez az én álláspontom, nekem most szenvednem kell és ti pedig igenis támogassatok és utálkozzatok velem együtt, kit érdekel mit gondoltok. tökmindegy nem foglalkozom vele, nem szabad belelovalnom magam. szóval most bosszúból jól betejberizsezek, aztán megnézem a szokásos sokkoló függőségeket, sonny a sztárjelöltet és hannah montanat, nem ebben a sorrendben. a francba, szombat van. mindegy, csak találok valamit ami lezsibbasztja az agyamat és zombit csinál belőlem. juhéjj.
karácsonyi konzerv lencsét eszem indokolatlanul. persze, sovány vigasz. azt hiszem tele van folsavval, rosttal, szénhidráttal és még rengeteg fontos vitaminnal, amit bejuttathatok a szervezetembe, át jár a zen, a csí, a folsav és a meleg szar. végérvényes hülye picsának vagyok titulálva, nincs mit tenni. csecsemő folyton lecsap a legváratlanabb helyzetekbe. kit érdekel, hogy kit rángatok el magammal, néha azt képzelem ha elmondok valamit az eltávozik a testemből megszabadulok tőle, békén hagy meg miegymás. de persze ez nem igaz, csak hülyét csinálok magamból. ott állok majd huszonnyolcadikán és csak annyit fog kérdezni quanti anni hai? és pislogok kettőthármat, felkapom a táskám és kirohanok, aztán beledugom a fejem a vécébe és meggatyázom magam. a pikachu táskámat viszem, higgyék csak azt, hogy négyésféléves vagyok. de hát what can i do, ha minden lényegtelen, mert van karácsonyikonzervlencse, kövérkiscica és a reformáció.
tudom. tudom, hogy soha nem lesz színes a hajam, bármivel festem be. hogy soha nem leszek és nem is akarok milliárdos lenni. hogy soha nem szabadulok ebből az állapotból. hogy soha nem leszek szerelmes. hogy soha nem változok meg. nem is folytatom, mert nem érdekel. talán be kéne illeszkedni ebbe az unalmas, halott világba. talán el kéne fogadnom magam, és nem csak mondogatni. talán ha elfogadom magam akkor nem akarok olyan lenni mint mindenki más. talán szeretkezhetnék a lock nessi szörnnyel. ripetersi. hisztérikus picsogás.
2013. augusztus 13., kedd
innen már nincs lejjebb. komolyan. legközelebb mi lesz? egy 30as pasi? transzfesztita? a barátom pasija? egy tanár? egy külföldi aki nem beszéli a nyelvet?! rosszul vagyok magamtól.
ha nem az irodában vagy a parkban vagy ha nem az edzésen vagy a partin vagy ha nem a Bahamákon vagy rossz fej vagy ha nem a pirulákon vagy rosszul vagy ha nem a sodrásban vagy sodró vagy ha nem a ranglétrán vagy olcsó vagy ha nem az ártatlan vagy bűnös vagy ha nem az eltartott vagy az eltartó vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy látod ez az hogy vagy hogy, hogyhogy vagy ha nem a megmentőm vagy a hóhér vagy ha nem a tagadásom vgay hívőm vagy ha nem a dominálóm vagy szolgám vagy ha nem a jobb kezem vagy a bal sem vagy ha nem az én esetem vagy a stresszem vagy ha nem a szexparter vagy miért nem vagy? ha nem a mi világunk vagy másé vagy ha nem az élők közt vagy nincs több vagy mindig vagy valahol vagy valahol vagy mindig vagy valaki vagy valaki vagy egy önmenedzser vagy annak zakója vagy a zakó zsebében egy rózsa egy rózsa egy rózsa sok a kérdés sok a válasz sok a fekvés sok a támasz valahol szűk valahol túl nagy de magad se tudod hogy hol vagy ha éppen kezdő vagy a létben vagy a tudatod teljes egészben egy egység semmi kétség
