Szorongatom magam, lámpalázzal? Ugyan.
Elfutok mindenkitől, még nem tudom hogyan.
Elúszva, elázva. Valóság? Ugyan.
Sodródom, mit még? Sodortatom magam.
Vigyorgó füleimen durvultatom másságom,
talán egyszer belátom, ha érkezik a halálom,
minden pillanatom túl kiszámítható.
Carpe diem? Ugyan, elhanyagolható.
Keresem önmagam, kerestetem párom.
Sugárzó arcommal vihogva várok
sokszor csodásan besétálok, belátom,
szerelemnek nevezett zsákutcában sétálok.
Minden reggel hallott vagyok
estére már iszogatok.
Megváltozom naponta, néha hirtelen
máskor furán. Unalmas lennék talán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése