ne bánts

miért kéne választanom két legjobb barátom között?
legalább ennyire tisztelhetnéd a kapcsolatunkat
elmondtam ezerszer
nekem ne szidd, mert én szeretem őt is
ugyanannyira mint téged.
panaszkodj a szomszédnak
a legújabb csajodnak
a kutyádnak
akárkinek
de ne nekem, kérlek.
és ezt elmondtam, nem tudok mit csinálni.
ne várd, hogy mosolyogva hallgassam,
ahogy lekurvázod a barátnőmet.
de ha nem akarod neki elmondani
hogy mit érzel, akkor ne mond
nekem mindegy
csak tisztelj meg legalább annyival,
hogy nem szidod azt az embert,
aki rengeteget segített nekem
és most boldog a barátjával
felőlem lehetsz féltékeny
csak ne sértődj meg, ha elmondom neki,
hogy legalább meg tudjátok beszélni.
jó, felőlem utáld az összes barátomat
csak akkor ne várd el, hogy jó képet vágjak hozzá.

neked hogy esne, ha ilyen undorító stílusban beszélnék a rudiról?
és te is elmondtad, amikor mérges volt rám
és tök jó volt, mert meg tudtam vele beszélni
és ez nem bizalom, kibeszélés, pletykálás kérdése.

dettó, mint amikor anyuék szidják egymást nekem
és akkor elvárják, hogy pártot foglaljak,
amikor én egyformán szeretem őket.

elég cseszett érzés.
kurvára.

miért én vagyok a szemét?
és miért nem mondod legalább, hogy így érzel
csak a blogodból, az arcodból kell leszűrnöm,
hogy mérges vagy.

megszűnt a kommunikáció a világban ?

én tényleg ritkán vagyok mérges valakire,
túl nyugodt a természetem ehhez.
és utálom is, ha megy a dráma,
a mindenkinek problémája van mindenkivel
és felőlem panaszkodhatsz ismeretlenekről,
maximum nem értek egyet
de meghallgatom, tényleg.
csak ne olyanról, akit szeretek.

kérlek.


hiányzott, hogy beszélgessünk.
és sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy vele,
szeretnék segíteni
annyira nagyon szeretnék,
de nem tudok.
és cseszettül szar téged így látni.

szeretném elmélyíteni a kapcsolatunkat,
nem akarom, hogy felszínes legyen.
de egyszerűen nem tudom, hogy nyíljak meg.
és néha tényleg egyedül érzem magam melletted is,
nem a te hibád
csak ilyen vagyok.
nem tudom, hogy ez hogy működik
és megijedek,
nem tudom mennyit mondhatok,
mikor sok
és inkább nem is beszélek semmiről.
nem akarok sok lenni
próbállak nem megfojtani,
ahogy engem is megfojtottak sokszor.
és fogalmam sincs, miért vagy más
de az vagy
és félek, hogy megbántasz.