a pihe-puha kiscicám nagyon sokat eszik
és ezért nagyon szeretem őt.
szerintem megerőszakolták,
mostanában nagyon feszült.
és kivörösödött a bundácskája.
valami bűzlik dániában?
tudomtudom. nem akarok senkit se zargatni
már alig beszélek valakivel, arról hogy mi van.
semmirőlse.
családi állapotom: depresszív hangulatember
nem is tudom.
leépülök szellemileg.
annyi a külső hatás,
hogy már fogalmam sincs
vannak-e még önálló gondolataim.
szörnyecskék vannak a plafonomon.
vajon ők is csak túl élnek?
félek, hogy egyszer majd vége lesz
a képzeletbeli bakancslistámnak
hogy elfogynak az alibik
és csak lebegünk majd a holtponton
semmi és minden között.
hogy egyszer majd annyira elkorcsosul,
makacsul beépül
és már nem fog érdekelni senki
és bumm.
kicsit megcsömörlöttem a világirodalom remekeitől,
hagyni kell pihenni is a dolgokat.
az elég, a vége és a nem szinte szitokszavak a legújabb életstílusomban.
egyszerűen nem vagyok képes egy helyben maradni
és úgy érzem, az eső soha nem áll el,
inkább csak szüneteltet.
időközönként.
a halál küszöbén állok.
az önpusztítás nem megoldás,
nincs mivel kompenzáljak
besokallok.
hova tovább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése