Én vagyok az eső,
zordul szemerkélő.
Pirosan hullajtom,
magamat nyugtatom.
Én vagyok a hó
mikor rád jön a zimankó
ridegen nézlek
megfojtalak végleg.
Én vagyok a szivárvány
szürkén, gyatrán. talán.
békésen ölellek
majd a távolban követlek.
Én vagyok a szél
aki messzi útra kél.
Láthatatlanul fújok
sehova se nyúlok.
Én vagyok a napsütés
a lágyan melengetés.
Sugárzó fényburkomba mászva
boldog világosság várna.
Én vagyok a köd
már hajnalban gyűlölöd.
Megvakítom arcodat
epés, mint egy karcolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése