egyre közelebb van.
talán túl közel.
suttogó hangjával édesdeden csalogatja magához az áldozatait.
együtt él.velünk.
függő lettem.
a szerem az élet.
a boldogság hajkurászása. a remény. az étel amit naponta hatszor nyomok le a torkomon. a zene. ugyanaz a zene a 120 számas lejátszómon. és halál.mindenhol ott van.
olyan borzalmas márcsak leírni is.
halál.
tudom, hogy lesből fog támadni. amikor nem számítok rá.
mostanában úgy érzem el akar ragadni.
és ez megrémít.
megrémít az ismeretlen.
a sötét némaság.
hogy egyszer majd egy fa dobozban fog elrohadni a testem. ami most még rózsaszín, egyszer elfehéredik.
ez az egy biztos az életben.
hogy egyszer véget ér és pár év múlva mindenki úgy tesz, mintha nem is létezett volna.
szellem? ha magára húz egy lepedőt és futkorászik, akkor igen.
zombi? életében talán, de élete után, holtan soha.
angyal? mi voltam én, ha megérdemlem, hogy Gabriel mellett legyek halálom után?
örökké.
mi ez a szó? hogy örökké?
nem is létezik.
nincs olyan hogy örökké.
el akarok bújni a világ elöl.
csak pár napra.
hogy ráköthessem magam egy hatalmas generátorra ami feltölt energiával és erővel.
eltűnik a fáradság, az unalom, a depresszió, a fájdalom és megszépülök.
mostanában csúnya vagyok.
de ez nem az a 'aztmondomhogycsúnyavagyokmertmárrégendicsértékmegtökéletességemet' csúnyaság.
most tényleg.
karikásak a szemeim, legtöbbször sápadt vagyok, csálé a szemöldököm, puffadt az arcom és 6 kiló felesleget cipelek magammal.
tudom hogy csak egy kicsivel kéne több erő belém hogy változtassak, de nem megy.
egyszerűen gyenge vagyok.puding.
egyszerűbb a gép elött ülve várni a halált, mintsem megfürdeni, felöltözni és kimenni az utcára.
azt hiszem már belekényelmesedtem a boldogtalanságba.
egyszer majd felkelek és azt mondom: ma boldog leszek!
demégnem.
most nincs kedvem.
jóezígy, minek megbogatni a mindenséget?
egyszer úgyis vége mindennek.
akkormeg nem mindegy hogy jó volt elötte vagy rossz?!
nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése