összeroppant a lélek, mikor csönd lehetnél beethoven ujjpercei alatt, levegő: bach felkar mozdulataiban, vagy temethetnél mozart torkából kihányt dallamokat is. szóma. mindig csak szóma. weöres, weres, eres, seress. vigyél a teljesség felé, légyszi. kétszer.
terméketlenek lettünk. kulturális értékünk elveszett az éterben. halva születtünk, halálra születtünk. a willendorfi vénusz egy lomtalanításon végezte. anyám DNS-e orosz roulettet játszik az agyamban, kéretlen. remegő kezek kínoznak: büntetésünk az átivott éjszaka miatt, kénytelen. kénytelen lennék nem rád gondolni, amikor hosszú hajú, tetovált barmok taperolnak, ki kérte ezt ? ki érti ezt ? ki az a fasz, aki hagyja ezt ? és mondd vagy üvölts: engedd el, vagy stresszelj bánom is én, nem mintha emlékeznék rád, vagy akármire is. aztán álmodhatod, hogy tanulsz vagy dolgozol egy antikváriumban, felkelsz egy copfos srác mellett, vagy Ő mellette. illúzióinktól kisírt szemmel, mikor tusolás után is alkohol szagod van és feketén látsz a kómától. semmi. és csak álmodsz, élettelenül bámulsz, létezel: vázlat vagy egy papírfecnin. nélküle.
elég arra, hogy teljesen kizárj mindent, megsemmisülj, megsemmisítsd a kocsiban lévő veszekedést, kizárd a kurvaanyázást, a jajgatást. elég arra, hogy kirázzon a hideg, átizzadjon a zoknid, a tenyered, megránduljon a szád sarka, könny szökjön a szemedbe. elég arra, hogy megbánd és elfelejtsd az összes létező bűnödet, alázatosnak, aprónak és sebezhetőnek érezd magad. egy makulátlanul tiszta kislánynak. megsemmisülj: úgy, mint talán még soha.
miért lógtam hétfőn című bejegyzésünk következik. Őőő lehet most 'beszélünk' utoljára vagy sem, mert nem olvasod el ezt az üzenetet a tegnap este történtek végett. Tehát ezúton szeretném megragadni a lehetőséged elmondani, hogy nagyon sajnálom, ha tegnap megbántottalak - ami sanszos, hogy sikerült -, mert nem ez volt célom egyáltalán. Sajnos az őszinteség ilyen, kegyetlen tud lenni, viszont úgy gondolom, hogy hosszú távon mindig ez a legkifizetődőbb. Bevallom ezért kerültem is témát, mert tudtam, ha ezek szóba kerülnek, akkor ennek az egésznek meszelnek, de a múlt vasárnapi eset után szükségesnek éreztem, ha tiszta vizet öntök a pohárba. Ugyanakkor tartom magam a tegnap elhangzottakhoz. És akkor mit is lehet tenni ilyen helyzetben? Gondolom eláshatom magam a szemedben, viszont nem szeretnék haragot tartani vagy ilyesmi, mert sanszos, hogy kósza éjszakán találkozunk az 57-ben és az ilyen kínos kerülgetésnek semmi értelme, másrészt, amit korábban is mondtam többször, hogy tökre bírlak, szívesen találkozom veled bármilyen indíttatásból. Szóval ennyi. Köszi, ha ezt elolvasod, ezt még mindenképp le szerettem volna írni. Esetleg, ha mégis tartanád velem a kapcsolatot, akkor szívesen fogadom, nyitott vagyok rá. Kívánom a legjobbakat! igen, valóban nagyon kedves, diplomatikus, talán kissé patetikus, de mindenképp túlzó, azt hiszem. nagyszerűen alakult a múlt hétvége: dolgoztam mindkét nap, pénteken tanultam, vasárnap felugrottam a koliba a gépemért, hogy másnap megcsináljam a házimat is. átgondoltam teljesen logikusan, reálisan hogy minden kötelezettségemnek eleget tegyek, de azért jól érezzem magam. erre órákat vártam rá, és ahelyett, hogy felmentünk volna hozzá berángatott egy kocsmába, hogy negyed óráig sorolja a hibáimat.
szóltam neki. szóltam az elején, hogy ne bántson meg. ő az első akit közel engedtem magamhoz áron óta. szóltam neki. azt mondta egoista, és örültem neki, hogy az ellentétem ebből a szempontból. mégis, szerinte önző vagyok. szerinte nem sikerült semmin változtatnom, mert csipkebogyók helyett iszom. szerinte gáz, hogy nem megy a szemkontaktus. szerinte az egyetlen feladatom, hogy tanuljak. szerinte nem törődöm vagyok és minden mindegy számomra. szerinte felfújok mindent, bolhából elefántot kreálok. szerinte a szüleimnek igaza van mindenben. szerinte elvesztegetem az időmet. ha jól emlékszem ilyeneket mondott. és láss csodát, nahát,hogy mik vannak? szerintem meg nem az a feladatunk az életben, hogy túléljük. nem az, hogy tökéletesek legyünk, komorak, nyomottak, mindig a szent és sérthetetlen célunkat kövessük, éjjel nappal fáradtak legyünk, megteremtsünk egy átlagos, klisé életet, a háztartásbeli nővel, sokat dolgozó férfival, két gyerekkel, kutyával, családi házzal. nem az, hogy egyformák legyünk, nem az, hogy eleget tegyünk determinált céljainknak, nem az a feladatunk, hogy betartsunk minden szabályt. igazából fogalmam sincs, hogy mi a feladatunk.
talán az altruizmus, az empátia, a nyitottság mindenre, a függetlenség, a szeretet, a béke, a változatosság. a kreativitás, az underground. az élj a mának, a sodródás elengedve minden problémát, feldolgozva a sérelmek mappát. a céltalanság nem bűn, a céltalanság szabadság. ítélet nélkül véleményt formálni, szerényen örülni az apró dolgoknak is. körbenézni a világban, néha tudatosan - néha akárhogy cselekedni. boldognak lenni, mert mindig van tovább, küzdeni foggal-körömmel a depresszió ellen. jól érezni magunkat és élve élni, bármi áron. nahát, szerintem meg ez a feladatunk.
persze ezután belesírtam magam egy üveg borba az éjszakai buszon, és reggel képtelen voltam felkelni. kőszikla vagyok, most már nem érdekelnek ezek. csak az fáj, hogy hasonló szépségeket mondott áron is. biztos van benne igazság, nem mondanám, hogy nincs. de most se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni. biztosan meg fogom találni azt a fiút, akinek elég leszek. illetve, ha nem azzal sincs baj. ezek vannak. figyelni fogom az e per egyes mondatokat, én, nekem, tőlem, velem. ellenem.
hahotázó csillagokat látok a szurok fekete égen, szentjánosbogárszerű egri csillagokat. apró hangfoszlányokat az éterben, lányokat egy veranda szélén hintázva. csöppnyi félelem halk üvöltés. szűnő boldogtalanság, kivirult virágok, kivirult emberek. feszültséget kelt csajkovszkij egy lepukkant volvóban. meg kell fordítanom az ösztön és a felettes én szerepeit. többet kell hallgatnom az utóbbira, fogalmam sincs miért akartam eddig kiölni magamból. pesten vidéki vagyok, vidéken pesti vagyok.
pozitív hozzáállás, menni fog ez. nem olvasok regényt. ősrégen elkezdtem egy lezbikus, fiatal anyuka történetet, de még mindig nem fejeztem be. gandhiról olvasok, buddhától, magyar pszichiáterektől. nem regény, csak ömlengés, életvezetési tanácsokkal. valami eltörött. kinyílok, és ez baromi furcsa. harcos feminizmus és a nyugati liberalizmus helyett csak szeretet és erőszakmentesség kell. befelé fordulva találni meg Istent, önmagamban. cetlik nélkül hinni benne: lehet Visnu vagy Zeusz természetfeletti testetlen irányító, valahol minden vallás ugyanabban az Istenben hisz. tenni a pszichoszomatikus betegségek ellen, kitisztítani a testet, az elmét hogy együtt működhessenek. elfogadni az embert, mert különleges és varázslatosan érdekes. előítélek nélkül. és hallgatni, csodálni még ha sokszor agresszív és utálkozó is. segíteni, segítő kezet nyújtani polip módjára, minden felé. szerénynek, alázatosnak, jókedvűnek lenni. fiatalok vagyunk, szabadok vagyunk, boldogok vagyunk.
kölcsönkapott beszélgetések átnyálazzuk örkény egypercét, belehalunk werther szenvedéseibe. szendvicseibe. szerencsére. kutya ugat - ember harap. zokniból kiugrós marhajókedv. mintha le lehetne élni egy teljes örökkévalóságot egy káposztamezőn ébredve, csupán egyetlen doboz cigivel. szép. hangosan üvöltetném a jó a rossz és a csúf zenéjét, miközben hosszasan farkas szemeznék a macskával. szeretnék egy lasszót is. meg talán egy pár csizmát. najó, akkor már kalapot is. és mindehhez természetesen korabeli női paraszt ruhát, vagy mit. túl komolyan vett komolytalanság, cataflammal túlélhető az ásítás roham, és ha már itt tartunk - jöhet az új vbk. nem túl jó, aránylag szar. visszahódítjuk a motivációnkat. tényleg, komolyan, valóban, eskü. izti-bizti. nem kell hozzá senkisemmi önmagunktól vagyunk faszagyerekek, itt az idő most már. megfogni a nadrágszíjat, elindulni a lejtőn felfelé. kétheti vegetálás, paul anka tedd a fejed a vállamra száma, időszakos józanság, nem is érződő sárga pallmall, mr. jóképű francia doki szerelme (feszülős gatyában), jófejséggel körül vett boldog órák hatása. és grecsó jön utánam, szaladok szaladok szaladok vissza a káposzta mezőre át a búzaföldön a repce melletti út közelében. futni, rohanni szelet hasítva a lehetőségek elől a felelősség alól - felőlem. hajat dobálva menekülni piros körmökkel, anne frank naplóját szorongatva. n e m s z a b a d. interaktív pszichológia. warhol banána, magritte pipája vagyok. párolgó levendulaolaj egy petri csészében, konnektorból kinövő margaréta csokor, csehtamás előbújó feje a második, szerelemmentes világháború után. nahát, tetszettek volna forradalmat csinálni..?!
sikítva üvöltünk egy kistehén számot, elidegenedünk egymástól, so it goes - ilyen az élet. egyetlen titkos jelszó létezik amivel megfogjuk a világot, az achilles-sarkam: empátia.
harmónia. harmónia szubkultúra deviancia. egy szál gitár. egy szál hátizsák. egy szál margaréta. egy kipipált évecske. egy pipás cserepecske. egy pipacsos mezőcske. egy szipkás pipa. egy cserép föld. egy adag james dean garbóba bújtatva. szaros kis determinált életünk sutba dobása - szétmarcangolása, a jövőképünk felgyújtott cafatai körüli táncolás, táncoltatás. erős akarok lenni. erős, független és kemény. dühös vagyok nagyon, egy hisztis kislány: irányítható gyenge szorongó és ezt utálom. beleszeretni bérczesibe és hrabalba egy kocsmában. alteregó és pótlék mindenki hánynom kell. persze, hogy nem tudom megcsinálni. kezdet előtti feladás, életünk előversengése, tessék: anomália. az egyéniségkultusz teljes ellehetetlenítése. feladás és elengedés egy feljebb való miatt, hatalom-átengedés. nincs gyeplő, nincsenek érzelmek csak önműködő furcsa lények, lélegző élőhalottak dolgozó méhek.
nem vagyok olyan helyzetben, semmilyenben sem vagyok és soha nem is leszek. felesleg, túl-sok-teher metafóraként. megszemélyesítem a ki nem mondott bajaikat, már csak konklúzió lehetek: érettük. nem akarom ezt csinálni, de az önműködő gépezet talán nem-túl-terhes-mindenkinek. nem nőttem még fel és ezt soha nem is állítottam. alárendelt vagyok, tudom de lehet hogy már nem akarok. legalábbis nem így és nem nekik. már nem akarok megijedni és félni egy hangosabb szótól, hevesebb mozdulattól. semmitőlse.
eljön és megmarad az úgy rühellt biztonságunk. dejó.