hahotázó csillagokat látok
a szurok fekete égen,
szentjánosbogárszerű egri csillagokat.
apró hangfoszlányokat az éterben,
lányokat egy veranda szélén hintázva.
csöppnyi félelem
halk üvöltés.
szűnő boldogtalanság,
kivirult virágok, kivirult emberek.
feszültséget kelt csajkovszkij
egy lepukkant volvóban.
meg kell fordítanom
az ösztön
és a felettes én
szerepeit.
többet kell hallgatnom az utóbbira,
fogalmam sincs miért akartam eddig kiölni magamból.
pesten vidéki vagyok,
vidéken pesti vagyok.
pozitív hozzáállás, menni fog ez.
nem olvasok regényt.
ősrégen elkezdtem egy lezbikus, fiatal anyuka történetet,
de még mindig nem fejeztem be.
gandhiról olvasok, buddhától, magyar pszichiáterektől.
nem regény, csak ömlengés, életvezetési tanácsokkal.
valami eltörött.
kinyílok, és ez baromi furcsa.
harcos feminizmus és a nyugati liberalizmus helyett
csak szeretet és erőszakmentesség kell.
befelé fordulva találni meg Istent, önmagamban.
cetlik nélkül hinni benne: lehet Visnu vagy Zeusz
természetfeletti testetlen irányító,
valahol minden vallás ugyanabban az Istenben hisz.
tenni a pszichoszomatikus betegségek ellen,
kitisztítani a testet, az elmét hogy együtt működhessenek.
elfogadni az embert, mert különleges és varázslatosan érdekes.
előítélek nélkül.
és hallgatni, csodálni még ha sokszor agresszív és utálkozó is.
segíteni, segítő kezet nyújtani polip módjára, minden felé.
szerénynek, alázatosnak, jókedvűnek lenni.
fiatalok vagyunk, szabadok vagyunk, boldogok vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése