purgatórium

karácsonyi konzerv lencsét eszem indokolatlanul.
persze, sovány vigasz.
azt hiszem tele van folsavval, rosttal, szénhidráttal és még rengeteg fontos vitaminnal, amit bejuttathatok a szervezetembe, át jár a zen, a csí, a folsav és a meleg szar.
végérvényes hülye picsának vagyok titulálva, nincs mit tenni.
csecsemő folyton lecsap a legváratlanabb helyzetekbe.
kit érdekel, hogy kit rángatok el magammal, néha azt képzelem ha elmondok valamit az eltávozik a testemből
megszabadulok tőle, békén hagy meg miegymás.
de persze ez nem igaz, csak hülyét csinálok magamból.
ott állok majd huszonnyolcadikán és csak annyit fog kérdezni quanti anni hai? 
és pislogok kettőthármat, felkapom a táskám és kirohanok, aztán beledugom a fejem a vécébe és meggatyázom magam.
a pikachu táskámat viszem, higgyék csak azt, hogy négyésféléves vagyok.
de hát what can i do, ha minden lényegtelen, mert van karácsonyikonzervlencse, kövérkiscica és a reformáció. 

tudom.
tudom, hogy soha nem lesz színes a hajam, bármivel festem be.
hogy soha nem leszek és nem is akarok milliárdos lenni.
hogy soha nem szabadulok ebből az állapotból.
hogy soha nem leszek szerelmes.
hogy soha nem változok meg.
nem is folytatom, mert nem érdekel.

talán be kéne illeszkedni ebbe az unalmas, halott világba.
talán el kéne fogadnom magam, és nem csak mondogatni.
talán ha elfogadom magam akkor nem akarok olyan lenni mint mindenki más.
talán szeretkezhetnék a lock nessi szörnnyel.

ripetersi.
hisztérikus picsogás.

innen már nincs lejjebb.
komolyan.
legközelebb mi lesz?
egy 30as pasi?
transzfesztita?
a barátom pasija?
egy tanár?
egy külföldi aki nem beszéli a nyelvet?!

rosszul vagyok magamtól.

nem.

http://www.youtube.com/watch?v=s3yDDYb1xRU

ha nem az irodában vagy a parkban vagy
ha nem az edzésen vagy a partin vagy
ha nem a Bahamákon vagy rossz fej vagy
ha nem a pirulákon vagy rosszul vagy

ha nem a sodrásban vagy sodró vagy
ha nem a ranglétrán vagy olcsó vagy
ha nem az ártatlan vagy bűnös vagy
ha nem az eltartott vagy az eltartó vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy
látod ez az
hogy vagy hogy, hogyhogy vagy

ha nem a megmentőm vagy a hóhér vagy
ha nem a tagadásom vgay hívőm vagy
ha nem a dominálóm vagy szolgám vagy
ha nem a jobb kezem vagy a bal sem vagy

ha nem az én esetem vagy a stresszem vagy
ha nem a szexparter vagy miért nem vagy?
ha nem a mi világunk vagy másé vagy
ha nem az élők közt vagy nincs több vagy

mindig vagy valahol vagy valahol vagy
mindig vagy valaki vagy valaki vagy
egy önmenedzser vagy annak zakója
vagy a zakó zsebében egy rózsa egy rózsa egy rózsa

sok a kérdés sok a válasz
sok a fekvés sok a támasz
valahol szűk valahol túl nagy
de magad se tudod hogy hol vagy
ha éppen kezdő vagy a létben
vagy a tudatod teljes egészben
egy egység semmi kétség

Androfóbia.

tiszta hülye vagyok
teljesen
utánozhatatlanul
kétségtelenül
borzalmasan
hülye.
azt hiszem soha többé nem nézek tükörbe, nem megyek el itthonról és inkább ások egy lyukat a kertben és belefekszem, csak enni kelek fel.
semmi sem érzek iránta
túlléptem
na bumm
de ez nem megoldás amit csinálok.

macskaházasság, önkínzás és miegyéb

csak ne keverjetek bele engem.
ennyit kérek.
engem nem érdekel ha drámáztok, hogy ki szeret kit, hogy ki dugna kit
engem az érdekel hogy elmondjátok ami fáj, ami rossz, és amitől boldogok vagytok
ezen túl engem senki ne traktáljon feleslegesen az érzéseivel
egy 'lehethogyszeretlek' miatt ha közvetetten is, csinálsz nekem bűntudatod, rossz közérzetet, feszültséget
aztán amikor kiderül, hogy ja mégsem és csak rajtam keresztül manipulálod őt
iszanyatosan szarul éreztem magam emiatt de amikor senki nem figyelt
örültem hogy van élet barátság és szex között
de nincs.
nincsnincsnincs!
amikor azt hiszed valaki barátság után, szex előtt gondol rád
talán értékes vagy, talán létezik valami, talán nem akar mindenki kihasználni
jön a koppanás,
a dehogyisnemnelégyhülye!
de megkönnyebbülök, elmúlik a szappanoperás dráma
és marad helyette az űr, a semmi, a szokásos, a nem változott semmi.
a szokásos.
és igen, bevallom nőiesen jól esett, hogy valakit érdeklek, túl jut a szexuális érzésein
a lelkemet akarja, a jelenlétemet, tudomtudom
nem ő és ő sem de mégis valaki
szóseróla, nem mintha viszonoztam volna
csak a visszajelzés, hogy létezik ilyen.
denem
nemlétezikhülyepicsavagyok
nemnem.
egy macskával szeretnék összeházasodni
kipróbáljuk a sudengót, még 3 coelho könyvet,
2 a.c.bhaktivedánta szvámi prabhupáda könyvet(senki sem tudja hogy ejtjük ő isteni kegyelme nevét,vagy csak énnem?!)
és elfogadom
elfogadtam magam
igenis így van,
szomorkás, melankólikus, sírós, csöndes típus vagyok
mit meg adnék ha nem ilyen lennék
de már elfogadtam
és képes vagyok megbecsülni a heti 2-3 órát amikor jó kedvem van
amikor vidám vagyok
amikor más vagyok
és emiatt megéri, hogy nem adom fel
hogy a hangulatom miatt nem vágok, szelek, kaparok, rosszat teszek magamnak
mert tudom, hogy jönni fog, holnap, holnapután, tízperc múlva
a jó, a jókedv, a szeretet, az elfogadás, az öröm
és már nem is próbálom tovább húzni, tart amíg tart
amikor 3-4 hétig nincs SEMMI változás, akkor ijedek meg, nyomom a xanaxot, a bort vénásan, az akármitnemérdekelmiazcsaküssön-t, adjon pár perc feloldozást a halálvágytól.
a gépszerű agymenés, a sohanemleszelelégjó, a nemérszsemmit, a púpatársadalomhátán satöbbisatöbbi
eszmék olyankor nincsenek, elmondhatatlan amit olyankor érzek
inkább azt szeretném, ha a barátaim is tisztában lennének vele, hogy nem kezdek el ugrálni egy ingyen fagyi miatt
ha épp olyan kedvem van
de amikor bekattanok és jó, akkor egy ingyen mosolyért is visítok,
és megkérdezik te részeg vagy, pedig színjózansemmibajom van.
és nem, nem lehet másképp,
próbáltam, elmondtam, kiöntöttem, világgá mentem, mindentcsináltam
de nem tud olyan huzamosabb ideig maradni
pár hétig, pár napig, ki tudja mikor kattanok be?!
és amikor bekattanok az nagyon rossz, amikor jól vagyok akkor nagyon jó,
akkor elbotlanék, csak azért hogy közelebbről szagolhassam, ölelhessem, érezhessem a Földet.
ilyen vagyok, elfogadjuk, túl van tárgyalva 
nem akarok róla beszélni
ez csak úgy van, szemet hunyunk felette és örülünk ha olyanom van, és begyöpösödünk, ha olyan kedvem van.
túlzás a többesszám, nem akarom hogy az én kedvem határozza meg mások kedvét,
csak fogadj el, érts meg, higgy.
leírtam, elmondtam, jobb így?
semmi sem jobb, ahelyett, hogy elterelném a gondolataim
olvasnék, kaukázust hallgatnék, bokáig kihajolva az ablakon cigiznék, hercegnőmakit kényeztetném, helyette itt ülök
adom magam alá a lovat, belelovagolok a témába, lóhátról zuhanok a mélybe, és pottyanok bele a lótrágyába, ha már a lovaknál tartunk.

ebből most csak annyit bírtam leszűrni, blablablaaaszerelemblablafájdalomszenvedésblablalillaegyelkényeszetetettkiscsitriblaablaa

Veronika meg akar halni

elkezdődött a szívek szállodája maraton,
közben nyűvöm az olasz könyvet,
nem vagyok vele kibékülve.
szóbelinél 8 téma kör lesz, de azt se tudom hol kezdjem
nem is vettünk ilyeneket.
vagy csak én lógtam túl sokat?

szóval most hibernálódom,
csütörtökön belgára akarok menni
addig összeszedem magam.

rájöttem mennyire nem furcsa, hogy megint magam alatt vagyok
a furcsa az lenne, ha boldog lennék
akkor mindenki azt kérdezné,
mitől vagy ilyen vidám?
ilyenkor meg amikor zombiként járkálok itthon
és 5 napig nem mosok hajat
meg sem lepődnek, hiszen ez én vagyok,
örökké szomorú, csöndes és mosolytalan.

tegnap megint vita,
balázsnak lányproblémái vannak,
anyának magányos 'senki sem szeret, szerencsétlenek vagyunk' problémája van
én meg csak a szokásos, fordulnék már fel problémával küszködök.
ha összeengeded ezt a hármat, hozzáadsz egy kis agressziót és pénztelenséget
kivonod a békebíró apa szerepét,
kész is van a mindenki utálja egymást családi idill.

kiolvastam egy Paulo Coelho könyvet,
azt hiszem jót tett.
hiszek a fatalizmusban, a világmindenségben, az elvan rendelvében, a sorsban.
el kell engednem a dolgokat, mindennek úgy kell történnie ahogy történik.
és ha olyan kedvem van, hogy függönyből készült sapkát hordjak akkor megteszem, mert lehet pont emiatt mosolyog rám egy fiú a villamoson, amitől orbitálisan jó kedvem lesz és emiatt megpuszilom egy barátomat, amit egyébként nem tennék, akinek pont aznap halt meg az aranyhala, de nem merte elárulni senkinek, nehogy kinevessék és ezért jó kedve lett és boldogan bebasztunk.
éés happy end.

borban a világ

neem.
neehehememm.
nemennmenemnemnem!
NEM!

túlsok.
meghaladja a képességeimet.
nem érdekel.
adjatok valamit, ami kiüt.
borderline vagyok?!

szeretném kiírni magamból, elmondani valakinek mindent
de kimondva minden olyan gyerekes hülyeségnek hangzik.
a 'majd túl leszel rajta' nem segít amikor reggel 7kor részegen bőgök az ikea előtt és nyomogatom a telefonom hogy kit hívjak, mentőt,dílert, agysebészt, egy izmos néger kurvát, barátnőt, gurut?!
fordított sorrendben az összeset.

amint leérettségiztem leköltözöm vidékre,
a búzamezőn fogok aludni, amíg nem találok albérletet
pincérnőként dolgozom
és boldog leszek.
beállok Krisnásnak, tilakát festetek és szárit hordok,
40kilóra fogyok és lemondok a vágyaimról.
igen.

deviancia

az őrületesorbitálisvilágszeretetes kedvem alábbhagyott.
sajnos.

nézz már körül Lilla!
ez itt nem woodstock és nem vagy grace slick.
egy szolgálólány vagy.
egy rabszolga.

összeroppant a világ, a társadalom, a örökös megfelelési kényszer.
identitászavar.
a hangulatom 5percenként változik, de legalább túlnyomó többségben jó.

néha úgy érzem, nekem kell megoldanom mindenkinek a problémáját.
szeretem, hogy panaszkodnak, én pedig egyetértően helyeselek az álláspontjukról
igen, szerintem is jól tetted, persze, hogy igazad van.
támogatni kell, puszilgatni, addig sem magamon gyötrődöm.

alkohol kell minden nap, soha nem növök fel.

manu chaot és iggy popot hallgatok
de csak mert túladagoltam a quimbyt és a led zeppelint.
végülis mindegy is, madárkának érzem magam, de lehet csak azért mert épp azt olvasom.
simán blogolok hajnali 3kor a semmiről.
csak azt nem tudom mit kezdjek a lila foltokkal a nyakamon.

önpacsi!

szóval szerda.
huhhhuuuhúú!
deákon voltunk (mily meglepő)
és apa felhívott, hogy menjek vele haza 10kor. de előtte már megbeszéltük, hogy utolsó hévvel megyek, erre elkezdett kombinálni. mondtam, hogy nem megyek és rácsaptam a telefont. épp 3 fiú vigasztalt, mert bőgtem (mily meglepő) amikor apa odaállított, hogy akkor most velem jössz kisasszony! én meg részeg voltam (mily meglepő) és sokkos állapotomban nem kezdtem el veszekedni, úgyhogy hazahozott.
a kocsiban volt minden, a 'nem érek semmit'től az 'anya utál'on keresztül az 'el akarok költözni'ig minden. szóval itthon felmentem a szobámba, beraktam egy halom ruhát a paplanom alá, kisurrantam a teraszajtón, átmásztam a kerítésen (simán nindzsa és akrobata voltam egyszerre) és elindultam a vakvilágba, (najó nem, csak a deákra) mert én olyan szabad vagyok, hogy nekem senki sem mondhatja mikor jöjjek haza!
a hév már nem járt, szóval sétáltam egy ideig, aztán részegségemben olyan hatalmasnak éreztem magam, hogy elkezdtem stoppolni. a második kocsi meg is állt, egy fehér kisbusz volt(najó, bevallom még sosem ültem ismeretlen kisbuszban, kicsit paráztam) és egy sacperkábé 25 éves srác ült benne. elvitt az örsig, nem mondom, hogy jót beszélgettünk, de aranyos gyerek volt. örstől éjszakai buszoztam, deákig. ott visszakaptam a telefonomat, amit még este elhagytam és tökjó volt minden. régen volt már ennnnnyire jó kedvem. 
reggel 7-8körül hazaértem, megvártam amíg apu elindul dolgozni és aludtam. persze, másnap esélytelen volt, hogy suliba menjek, de hát a faszom, nekem már május közepe óta nyár van!

szóval szombat.
gondoltam bejátszom még egyszer ugyanezt. sashalomig egy helyes srác vitt, utána stadionokig két idősebb csávó meg egy kisgyerek. onnan éjszakaiztam 3 ismeretlen lánnyal. deák megint király volt, eltekintve egy sráctól, akivel már kétszer találkoztam ezelőtt és ismeretlen okokból smároltunk(hozzáteszem nemcsak hogy nem tetszett, de még túl idős is volt), szóval csak olyan lillásan nyomtam. a másik probléma az volt, hogy elhagytam a telefonomat, (mindig ezt csinálom, mostantól a nyakamban fogom hordani azt a szart!!) egy srác megtalálta és felhívta anyumat, hogy nála van a teló. na anyám mint a veszett hörcsög kezdett hipotézisekbe beleőrülni, a gyerek nincs itthon, nincs nála telefon, egy megoldás van csak, KIBASZOTT SZERVKERESKEDELEM! aztán hazavittek, alkalmaztam lelkiterrort, bevetettem a túl szigorúak vagytok kártyámat, szóval annyira nem voltak mérgesek.


próbálom pozitívan eltölteni az időmet, rájöttem, az emberek kedvesek, ha te is kedves vagy velük. persze vannak kivételek de többségében igaz.
csak javítanom kellett volna a hozzáállásomon, nem stresszelni az olyan értelmetlen dolgokon, mint mit fogok csinálni 5 év múlva, hova tartok stbstb.

szóval most a tenyeremben érzem a világot, a nyarat, a fiatalságot, az őrültséget, a szabadságot,a Quimbyt és a Kistehént, de főleg az élet szépségét.

kevesebb grunge, több hippi.
 
jólesik végre nem önsajnáltatásról blogolni.

szinte már az sem lomboz le, hogy megbuktam olaszból és hittanból. lassan már megszokom, hogy minden évben megbukom.

és persze kiiktatom az ilyen megnyilvánulásokat magamról, mint az előző mondat.